ABSL, Sugar & Anetha – Don’t Rush To Grow Up
Ha gyónnom kellene a hifis közösség templomában, akkor az a vallomás valószínűleg a techno (újhullámos) vonalához fűződő viszonyommal lenne kapcsolatos. Tavaly kezdődött ez az intenzív szerelembe esés, miután egy barátom megismertetett I Hate Models ‘Izanami’ című számával, utána pedig ellátogattam a szülővárosomban megrendezett Katttarzis fesztiválra. Ezek után már nem volt megállás, teljesen beszippantott ez a lelketlen fekete lyuk. Sokszor úgy próbáltam kitalálni hogy miről írjak zenei ajánlót Gedeonnak, hogy közben még a hétvége ritmusai kalapáltak füleimben, és hallgattam az éppen aktuális kedvenceimet, vagy engedtem hogy a streamer randomizált listái újabb sötét dübörgések bemutatásával lökjenek még mélyebbre. Eközben persze rengeteget gondolkodtam, hogy van-e olyan zenei anyag, ami nem túlságosan elborult, viszonylag rövid és legfőbb kritériumként tartalmazza azokat az elemeket, amelyek miatt szerethető ez a műfaj; amivel nektek, a Gedeon Audio olvasóinak is adhatok egy kis ízelítőt és ami bebizonyítja, hogy ez a zenei irányzat képes létezni a füstös, elhagyatott gyári klubhelyiségeken kívül is. Végül a francia származású Anetha által alapított Mama told ya kiadó 001-es sorszámú bemutatkozó EP-jét választottam: ABSL, Sugar & Anetha közös munkája Don’t rush to grow up címmel jelent meg 2019 októberében.
Az előadói trió változó összetételben négy fogást szolgál fel az industrial/ambient techno asztalára. Ahogy említettem, szerintem mindegyikben van olyan elem, ami jellemző a műfaj mai állapotára. A szintén francia ABSL ‘Et le soleil ne vint pas’ (És nem jött a Nap) szólójával kezdődik az EP, mely leginkább a sötét, industrial technos vonalat képviseli. A szám első felében a ritmustextúrákat egy-két lézeres elem és egy robotikus csörgőkígyó tarkítja csupán, a felénél pedig a glitch-es leállástól zavartan mintha egy teljesen új számba csöppennénk. Vonósokra emlékeztető szintetizátor-melódia kúszik be a dalba, amely a címhez híven az első napsugarak áhított várakozásának élményét hozza ebbe a hideg, fémes közegbe. A Nap azonban nem jött fel, így az utolsó két percben a Sötét még vadabb, torzabb és lüktetőbb ütemekkel végzi ki a fényben reménykedőket. A második ‘Elles’ (Ők) című dal ABSL és Anetha közös alkotása, melyben a mintázott vokálok és az üveges hatású csilingelés csekély mértékben barátibb, dallamosabb atmoszférával húznak vissza minket az élők körébe, amit az elnyújtott szintetizátor-dallamok aztán melankolikussá tesznek. A régebbi idők (‘90-es, 2000-es évek) lokális vagy globális pop klasszikusaihoz való visszanyúlás egyébként a műfaj rajongóit is nagymértékben osztja meg. Van, aki gyűlöli a jelenséget, főleg ha kvázi érintetlen formában készül egy remix; mások kifejezetten meleg szívvel fogadják a korábbi életszakaszaikból ismerős dallamok megtekerését. A Magyarországon is nagyot futott orosz t.A.T.u. duó ‘Not Gonna Get Us’ című dala behúzása szerintem kreatív elemként itt kifejezetten jól működik. A lemez a dán származású Sugar önálló ‘Vapouring sun’ (Párolgó Nap) című szerzeményével folytatja, amely a leginkább transzcendentális darab a négy közül. Az űrhajó fedélzeti hangjelzéseire emlékeztető pittyegés és a korábbiaknál kevésbé variált dobtémák monotonitása, majd a lassan beúszó meditatív szintetizátor-téma csillagközi utazást kínál számunkra. Sajnálatos, hogy pont ez az EP legrövidebb száma, illetve mintha a lezárás is kissé elsietett lenne a tematika vonatkozásában. A kiadványt záró ‘Candy from strangers’ (Édesség idegenektől) ismét közös kreálmány, ezúttal Sugar és Anetha jegyzik. A szcénában úgy hiszem, érthető módon ez a szám ment a legerősebben. Itt halljuk a testmozgásra legintenzívebben hívogató dinamikát okosan összerakott cinekkel, továbbá a bulikban oly kedvelt kiállásokból is a záró etap kínálja a legerősebbeket. Sok zenei elem kaotikájából valahogy megszületik egy a fül számára igencsak kellemes, a borítón látható kavalkádhoz hasonló indusztriális bioszféra.
Sokan talán egyszerű és átgondolatlan zeneként tekintenek a technora (bevallom, korábban én is hasonlóan vélekedtem). Ez a négy számos kiadvány véleményem szerint azonban zeneileg változatos, valamint kissé mélyebben elmerülve művészileg is koncepcionálisabb a vártnál. Például érdekes megfigyelés, hogy az A és B oldalon az első számban egyaránt a Nap, a másodikban pedig valamilyen idegen tömeg jelenik meg témájában és címében, mely összekötéseket a dalok is jól tükrözik. Összefoglalva, ABSL, Sugar & Anetha Don’t rush to grow up EP-je bizonyítja, hogy adott esetben sokkal többről van szó eszetlen szeletelésnél, és a kínált szórakozás élményét tekintve büszke lehet rá minden alkotója a zenészektől elkezdve a vizuális megjelenítőkön át a hangmérnökökig.
Író – Szamosi Dániel
