Acoustic Energy AE100 MKII hangfal teszt
Nem rég volt hír, hogy az angol Acoustic Energy AE100 hangfalcsalád megújul, illetve egyfajta tuningot kap több szempontból is. Az óvatos névváltozás viszont egyáltalán nem adja vissza, hogy milyen mértékben is friss ez a modell és miként is helyezi a piac egyik best-buy sugárzójává 100 000 ft,- környékén az Acoustic Energy AE100 MKII-t!
Az Acoustic Energy AE100 MKII hangfal nagyjából 15%-os méretnövekedésen esett át az előd AE100-hoz képest, belső térfogata pedig 30%-al. A szokásos MDF anyaghasználat helyett már HDF-ből építették a dobozát, így egy masszívabb és ellenállóbb szerkezetet kapva, ami alkalmasabb a nagyobb mély-közép sugárzóból eredő növekedett rezonanciaszint kezeléséhez. Ez már önmagában nagyon ritka ebben az árfekvésben és általában a felsőbb kategóriában jellemző, szóval minden egyéb apróság mellett ez tiszteletreméltó.
Az új 25 mm-es selyem dóm magas egy ugyancsak új waveguide tölcsért kapott, az úgynevezett WDT-t (Wide Dispersion Tweeter). Ez a korábbi modellel szemben jóval határozottabb és szélesebb ívben szórja a magas frekvenciákat, ezzel egy tágasabb behallgatási szöget és térábrázolást kapva. Ahogy az AE500 szériánál látható, itt is összébb tolták a magas és mély-közép hangszórókat, amely ott egy fontos része volt a hangolásnak. Ezért is látható, hogy a WDT tölcsér és a mély-közép pereme összeér, illetve ráfekszik a waveguide az alsó hangszóró felfüggesztésének takaró elemére.
Az új mély-közép anyaghasználata papír, de a klasszikusnál trükkösebb összetételű lehet, hiszen a felülete simább, mint amit egyes rostosabb, pépesebb konstrukcióknál látunk. Ennek tekercselése is új és továbbfejlesztett, úgynevezett “4 rétegű”. A korábbi változathoz képest elvesztettük a króm hatású peremet, így egy fokkal kifinomultabb megjelenést kapva. A hangszórótakaró selyem tartozék és mágneses rögzítésű, tehát nincsenek illesztési lukak a front oldalon.
Hátsó bass-reflex és a slot design stílusjegye megmaradt, tehát nem egy szokványos kerek WC papír guriga belsővel oldották meg, amit ugyebár egyes gyártók még milliós szegmensben is bátorkodnak bevetni. Ennek hatalmas előnye a csőhang és süvítés semlegesítése, még akár ‘extrém’ terhelés mellett is. Direkt kipróbáltam és magas hangerő mellett sem hallok puffogást 20-30 cm-ről, maximum ha közvetlen a reflex nyíláshoz rakom a fülem, de ez ugye nem életszerű zenehallgatási élmény. Vagy ha valakinek igen, akkor itt jelzem, hogy NEM! Másik előnye, ami csak személyes feltételezésem, hogy a szigorúbban kontrollált levegőmozgás miatt egyszerűen csak megfogottabb és gyorsabb lecsengést hallunk, kevesebb brummogással. Ez hangban egy az egyben vissza is köszönt, ahogy a több Acoustic Energy hangfalnál is.
A formatervezése megmaradt AE100 stílusban és aszimmetrikusan kerekített éleket kapunk a felső két oldalon és front alsó résznél. Ez ismét egy olyan kis extra és plusz, amit nem igazán szoktunk látni ebben az árfekvésben. Hátul single-wire csatlakozó terminál.
A teszteléshez főként az Arcam SA20 erősítőt, Bluesound NODE és Wattson Audio Emerson ANALOG streamert használtam, VIABLUE és Titan kábelezéssel. Hangfalállványok közül a Kanto SP26PL hibátlanul illik hozzá, szóval ezt jó szívvel is tudom javasolni hozzá.
Karakterében nem volt meglepetés az Acoustic Energy AE100 MKII hangfal, hasonló az irány, de figyelmesebb és nyitottabb adagolással, mint az előd AE100-nál. Tonalitása kellemes, lágy és inkább melegebb egy fokkal, mintsem fényes és éles. Az AE100 egyik jellemzője az volt, hogy a magasak sötétebb hangvétele nem mindenkinek tetszett, illetve párosítással lehetett élezni a dolgot, amit egyébként rengeteg budget kategóriás erősítő meg is tett. Viszont ahogy kategóriában jobb láncba helyeztük, úgy érződött a saját, kategóriából fakadó korláta. Ennél az új AE100 MKII-nél viszont a tartalék elképesztő és amikor nála jóval drágább komponensekkel használjuk, akkor a karakterét megtartva emelkedik a színvonal, egészen meglepő mértékben. Egyik nap, csupán viccből és kíváncsiságból a Gryphon Diablo 120 erősítővel hajtottam, Meitner MA3 streamerrel és bődületes volt az élmény, sokszorosát hozta hangminőségben a hangfal, mint amennyit az ára sugall!
A basszusok az elődhöz képest egyértelműen fejlődtek, mind kiterjesztés, dinamika és erő szempontjából. A legalsó rétegeket, sub frekvenciákat nyilván nem hozza olyan szinten elő, mint a mélyek közép és felső tartományát, de átlag hangerő mellett is határozott pulzálást ad egy Luigi Tozzi – Dream Liquid jellegű zene. A Le grand bleu számról nem is beszélve, ahol már alacsonyabb terhelés mellett is simogató hullámzást hozott. Ahogy a slot reflex-nél említettem, a stílusa megfogott és kontrollálós, de még nem kemény, kattogós vagy kopogós. Egyfajta lágyság érzet mindenképpen van benne, mert ugyan gyorsak a mélyek, mégis szaftos érzetet kommunikál. Leonardo Cohen – It’s Torn több testes hangot is tartogat, viszont ennek valódi erejét már nem volt képes előhozni. Vélhetően az 50 Hz alatti, halkabb jeleket már nem tudja olyan szignifikánsan kommunikálni, mint egy nagyobb doboz, de ez nem is meglepő. Ennek ellenére érdekes, hogy bármely Fluxion, KMRU, Eskmo, The Embassadors, Feral és Monolink zenénél bőséges testet hozott. Ezen előadóknál a mély kulcsfontosságú és ezt meg is mutatta az AE100 MKII, míg a Leonard Cohen zene meg pont nem az izomról szól és ezt érezni is lehetett.
A középtartomány enyhén meleg, kellemes és lágy. Az apró részletek kiemelését is így kezeli, mert ugyan kifejezetten részletezőnek éreztem, azt nem úgy tette, mint például egy Monitor Audio, ahol kisebb nagyobb ropogások, harácsolások jelenhetnek meg (adott párosításoknál, adott kábelezéssel). A lekerekített, selymesebb csúcsokkal és élekkel pont egy könnyed hangulatot teremt, gömbölyded sziluettekkel. Hangok rajzolata és körvonala is ennek megfelelően alakul, ahol árnyékos és gyertyafényes színpadot teremt, a fókuszban lévő hangok pedig kapnak egy sima, puha fényű reflektort (már ha van ilyen). Egyetlen egy zenét se találtam, ahol szúrt vagy bántott volna a hangja, még a szokásos Son Lux – Only-n se! Manu Delago – The Step trackje volt egy igazán nagy meglepetés számomra, mert itt mutatta meg, hogy milyen mértékben is részletez. Az apró kis hangok, szájnyitások, ajakhangok, effektek külön lecsengései és kiemelései mind szeparáltan hallhatóak voltak, de a fent említett pihés formában. Ez nagy részben a magasnak is köszönhető, hiszen egy jelentős része ezen információknak átnyúl oda is.
Az új selyem dóm magas szépen és simán átvezetve dolgozik, nincs egyértelműen hallható kiemelés a hangkép tetején. Ez ugye nem is meglepő, hiszen a lágyabb tonalitás általában ezzel együtt jár, ritkán látunk ellenpéldát erre (pl Audiovector QR széria). A legjobban és legegységesebben a hallgatási pozíció közepéről szólt, ahogy pedig billegettem balra és jobbra a fejem úgy csúszott el a középpont, de nem drasztikus mértékben. Ha a TV mellé használja valaki, akkor nem kell ezen stresszelni, hiszen odébb ülve is megmarad a tér- és középpont érzet.
Összességében az Acoustic Energy AE100 MKII hangfal a jelenlegi áráért zseniális doboz! Ennyi pénzért tényleg nem tudom mibe lehet belekötni, mert számtalanszor meglepett és rendesen szórakoztatott végig. Nem untam el magam a hallgatása közben, hogy “na egy újabb belépő hangfal”, hanem adott valami olyan adagolást és tónust, amit jelenleg más terméknél egyszerűen csak nem kapunk meg ilyen áron. Nyugodtan lehet komolyabb elektronikát és forrást is adni neki, mert egy az egyben megmutatja a tudását a rendszernek. A kivitel igényes, szép, ugyancsak árfekvés ritkaság. Egy pontján sem érzem azt, hogy “itt spóroltak rajta”, ahogy azt gyakran tapasztalni ebben az árfekvésben. Ha az elhangzottak alapján szimpatikus a lágyabb, nyugisan részletező karaktere, akkor erősen ajánlom a meghallgatását! Zárásképpen pedig megkapja tőlem a ‘Kiemelkedő hangfal az árfekvésben‘ elismerést!
