Az ETALON! Norma Audio Revo IPA-140 erősítő teszt
Több, mint 1 éve vagyok boldog tulajdonosa a Norma Revo IPA-70B erősítőnek, amit a 2021 év végi otthoni hifi szettes beszámolóban büszkén mutattam is. 1-2 hónappal később követtem el azt a hibát, hogy a karácsonyi időszakra hazavittem magamnak a Norma IPA-140-et nagyjából két hétre és sajnos az emléktől igen nehezen tudok szabadulni. Na jó, igazából nem sikerült szabadulni tőle, mai napig tervben van, hogy majd egy szép napon feljebb lépek erre a behemót olasz szépségre!
Kívülről nézve azt gondolnánk, hogy a Norma IPA-140 csak egy turbózott változata a méltán híres IPA-70 erősítőnek, viszont ennél azért több történik a ház alatt. Az IPA-140 tulajdonképpen két mono végfok blokk, ami egy házban kapott helyet, tehát egy valódi dual mono konstrukció. Ebből fakad a jelenség, hogy csatornánként 1-1 darabot kapunk mindenből, még a 400VA toroid trafóból is. 2 x 140 Watt (8 ohm) / 2 x 280 watt (4 ohm) kimenő teljesítmény, extrém alacsony zajszintű konstrukció, teljes kábelmentes jelfolyam, rövid jelutak, 6-6 darab MOSFET és rendkívül szokatlan 0 Hz – 1.8 MHz frekvencia átvitel (-3dB, non filtered).
Hátlapon 4 pár RCA és 1 pár XLR bemenetet kapunk. Moduláris opciókat is kapunk, ugyanis kérhetünk bele phono előerősítőt és DAC-ot is, ami USB-B formájában jelenik meg a hátlapon, ha igényeljük ezt a rendelésnél. Kár, hogy koax és optikai lehetőségünk nincs úgy, mint a HS IPA1-nél, de reménykedem benne, hogy majd a jövőben ez is bekerül a kínálatba. Extra rugalmasság, hogy konfigurálható az egyik RCA kimenetként, mint pre-out aktív mélysugárzókhoz vagy végfokhoz. Ez utóbbi már elég extrém volna, de legalább a lehetőségünk adott.
Anti-magnetic szálcsiszolt és CNC munkált masszív alumínium konstrukciót látunk minden oldalt, hátrafelé ívelő formával és nagyon finom letörésekkel az éleknél, akárcsak egy ékszernél. Két oldal a hűtőborda zárja az enyhén futurisztikus megjelenést, ami szerintem elég sokat is dob az összképen. A teljes Revo szériát Livio Cucuzza tervezte, akinek a munkássága közé tartozik az elmúlt évek Sonus Faber kínálata is. Fun fact, hogy teljesen véletlenül ismerkedtünk meg instagramon keresztül, amikor elkezdte likeolni és osztani a Norma erősítős fotóimat. Pár szóváltást követően kiderült, hogy Ő a designer és a mai napig jó kapcsolatot ápol Enrico Rossival, a Norma Audio tulajdonosával és fejlesztőjével.
A Norma IPA-140 is kézzel készül Olaszországban, Cremonában, amit sokan a zene egyik fővárosának hívnak. Ennek fő oka Antonius Stradivarius lehet, a Stradivari hegedűk atyja, aki itt élt és alkotott, majd ezt követte több zenei iskola és múzeum is.
A Norma Revo IPA-140 erősítő beszámolójával direkt nem siettem, mert ez fixen itt van nálam és kifejezetten élvezetes volt több tucat hangfalon keresztül megismerni a hangját. A gyártó ajánlása ellenére az is kiderült, hogy igenis az XLR bemenet határozott mértékben dob a végeredményen, pedig állítólag a 4. RCA aljzat mögötti jelút a legrövidebb és érintetlenebb. Ezen keresztül nem aktiválható semmilyen extra funkció, amiket fent említettem és így papíron ez adja a legtisztább eredményt. A Wattson Madison streamer viszont nem ért egyet ezzel, mert XLR-en összekötve kegyetlen a különbség. Vividebb, kontrasztosabb, direktebb, dinamikusabb és összességében hatásosabb hangot kapok így. Lehet, hogy ez nem mindenkinek tetszik jobban, bár eddig bárkinek mutattam egyetértett a tapasztalataimmal, szóval maradjunk annyiban, hogy érdemes kipróbálni, ha van rá módod az adott DAC, streamer esetén, amit használsz vele.
Kedvenc párosításaim az IPA-140-nel az Audio Solutions Figaro széria, AS Overture 303F, KEF LS50 Meta, Audiovector QR3 és Acoustic Energy AE509. Ezek közül bármelyikkel boldogan együtt tudnék élni (na jó, ki nem???), de számomra a top még mindig a Figaro. Miközben ezt a beszámolót írom a KEF szólt végig, majd a végén bekerült az örök kedvenc Figaro B. Azért nem a BL, mert a Norma mélye olyan korlátok nélküli kiterjesztéssel és erővel szól, hogy egyes elektronikus zenéknél ebbe a 25 m2-es szobába jobbnak érzem a kisebbik hangfalat. Otthoni környezetben a Figaro BL már jobban működik.
A Norma Revo IPA-140 erősítő karaktere azonos, mint az IPA-70-é, csak szélesebb, mélyebb, izmosabb és grandiózusabb a hangvétel. Elegáns, nyugodt és finoman részletező, tehát nem száraz, harsány vagy túlzottan éles. A szeparációs képessége egyes hangoknál extrém jóra sikerült és olyan módon belelátni egy-két hangszerbe, mintha egy nyitott fejhallgatóval hallgatnánk a zenét, főleg ha a hangfal vevő erre. A színmentes és áttetsző stílus teljesen meztelen élményt ad, olyan mintha nem is lenne önálló akcentusa. Az egyes sugárzók karakterét szépen megtartja és nem nyomja rá magát a hangképre, amitől utána nagyon valamilyen lenne. Ahogy már a kisebb IPA-70-nél is tapasztaltam úgy itt is hasonló a hatás, hogy az adott hangfal tonalitását megtartva a képességét maximalizálja, csak a mérték durvább.
Basszusok mennyisége és ereje szignifikáns, szóval azt érdemes belekalkulálni a párosításba, hogy nem az IPA-140-en fog múlni, hogy lesz-e elég mélyed, illetve mennyire mélyre is ássa magát pontosan a szett. Artikulált, gyors és szépen megmarkolt, viszont nem kemény vagy kopogós. Enyhén lágy levezetése van, amitől az öblös és kerek jelző jut eszembe. Ha kicsi a szobád és egy lassú sugárzót hajtasz, ráadásul állót, akkor érdemes kipróbálni, hogy nem lesz-e sok a mély. Már a KEF LS50 Meta hangfal basszusai brutálisak az IPA-140-en keresztül, főleg ha mélyben gazdag zenéről van szó. Fyne F500 és F500SP szériás álló sugárzókkal óvatosan, mert 30 m2 alatt szinte biztos, hogy sok lesz modern zenékre, viszont régi felvételekre meg pont alkalmas a párosítás az extra erő miatt, akár egészen halk hangerő mellett is.
A Figaro B párosítás az abszolút kedvencem vele, mert a szuper realisztikus, apró pixelekig bontott közép és magas szekció arányait hidegrázósan jól eltalálja a Norma. Míg mondjuk a Hegel H120 és H190-től kissé éles és vágós lesz a hang, úgy az IPA-140 elegáns, de behemót hangja nem tolja túl az ércességet. Épp hogy selymes marad a Figaro, megtartva az egyensúlyt a fókuszált, életszerű és röntgenfelvétel hatás hármasán belül. Ha egy kombót kéne választanom magamnak, akkor ezt választanám, de ezzel nem is mondok újat, hiszen majdnem ez van nekem otthon is.
Utolsó említésre méltó képessége a térábrázolás, ami egyértelműen jobbnak tűnik számomra, mint az IPA-70-é. Darkside zenéit hallgatva azt tapasztaltam, hogy kérdés nélkül elhittem, hogy ott előttem csilingel és pattog az adott hang, amit a realisztikusabb térérzetnek és tónusnak köszönhetünk. Tehát messzebbről szólhat egy-egy hang, de mégis jobban, tisztábban és természetesebbnek tűnően hallom, még talán intimebbnek is mondanám. A hangfal eltűnik a képből, nem onnan jön a hang, hanem teljesen függetlenül a fizikális helyzetüktől szól előttem a láthatatlan színpadról minden hangszer.
Összességében a Norma Audio Revo IPA-140 erősítő az etalon nálam! Nem csak a személyes ízlésem egyik hibátlan példája, de a kínálatban sem tudok jelenleg olyat mutatni, ami ennél komolyabb lenne. Kipipálja a klasszikus hifis értékrendeket és egy decens vasat kapunk, teljesen egyedi konstrukcióval és a híres Normás kábelmentes felépítéssel. Ennél jobbat a Norma is csak szeparált komponensekben kínál, ahol a dual mono végfok és előfok kombó ennek a minimum a duplájába kerül. Építési minősége és a design személyes kedvencem az iparágon belül, csupán azt nem tudom eldönteni, hogy a fekete vagy ezüst néz ki jobban. Karaktere elegáns, nyugodt és transzparens, mértéktelen erőtartalékkal, amivel jóformán bármit meg lehet hajtani. Részletező képessége kiemelkedő, amit finoman és selymesen tesz önmagában, viszont ahogy rákötünk egy Figaro szerű precíziós műszert, úgy mintha az orrunk hegye előtt énekelne Billie Eilish. Ez már bőven felső kategória és hallgatva számtalan olcsóbb, drágább erősítőt, ár-érték arányát tekintve kiemelkedően izmos versenyzője a high-end világnak.