Bowers & Wilkins 606 S3 hangfal teszt
Rengeteg kérésre végre eljött az idő, hogy Bowers & Wilkins hangfalakról is szó essen! A legújabb 600 S3 széria két állványos sugárzója megérkezett, a nagyobbik 606 S3 már intenzíven dolgozik is napi szinten és szép lassan kezd körvonalazódni a stílusa és tudása.
Az angol székhelyű B&W bizonyára nem szorul bemutatásra kemény magos hifi kedvelők számára, hiszen több, mint fél évszázada készítenek prémium hangsugárzókat. Zászlóshajó modelljeiket több neves hangstúdió alkalmazza főmonitor célra, de a kisebb szériák is töretlenül magas nemzetközi népszerűségnek örvendenek. A 600 S3 sorozat álló (603 S3), állványos (606 S3 és annak kisebb testvére, 607 S3) és center (HTM6 S3) hangfalakat tartalmaz, így sztereó és házimozi hangrendszer építéshez egyaránt bevethető. Színek tekintetében fekete, fehér vagy tölgy kiadás közül lehet választani. De milyen újításokat eszközöltek az előző, S2 kiadásokhoz képest?
A Bowers & Wilkins 600-as széria több évtizedes múltra tekint vissza. Ez a gyártó legkeresettebb „induló” kategóriája, mely immár a 8. generációnál tart. Talán legjelentősebb módosítás az elődökhöz viszonyítva, hogy a magas sugárzó dóm anyagát alumíniumról titánra változtatták. A gyártó közleménye alapján nagyobb felbontást és természetességet sikerült vele megvalósítani a korábbi dómsugárzóhoz képest. Emellett olyan karakterre törekedtek, ami jobban passzol a manapság népszerű streaming szolgáltatók tartalmaihoz. Egyébként a magas sugárzó mögött lévő, akusztikai csillapítást szolgáló tölcsért is hosszabbra cserélték, valamint a dóm védőrácsán variáltak, hogy kevésbé gátolja a hanghullámokat.
A Bowers & Wilkins 606 S3 hangfal 165 mm-es kompozit, szőtt Continuum hangszóróval dolgozik. Célja a magashoz hasonló transzparens és precíz hangzás. Hátsó bass-reflex nyílás, aminek a csöve textúrált, hogy minél kevesebb önálló hangja legyen a csőnek.
A Bowers & Wilkins 606 S3 hangfal hangja karakteres, egyértelműen felismerhető és jellegzetes. Gyors, feszes és fényes, közép-magas fókuszált hangkép jellemzi leginkább. A részleteket kicsit sem rejti el, sőt, a lehető legdirektebb és legkontrasztosabb módon emeli ki a zenéből, ami már az első hallgatásokkor is azonnal szembetűnő. Pont emiatt nem mindegy, hogy mivel párosítjuk, legyen szó erősítőről, forrásról és kábelezésről. Érdekes tapasztalat, hogy az évek alatt hány ember jött hozzám VIABLUE kábelekért B&W hangfalakhoz, mert ha csípős és magasba húzó kábelezés van mögötte, akkor az már túl sok lehet. A VIABLUE semleges hatása pedig pont jó ilyen helyzetekre is. Amit nem mernék ajánlani hozzá, az QED, régi Nordost széria és bármi, ami első hallgatásra is magasba húz. Erősítő és forrás szinten is hasonlóra törekednék, de ez inkább lesz ízlés dolga, amit lentebb taglalok, hogy melyik szetten mit tapasztaltam.
A Bowers & Wilkins 606 S3 hangfal mélye kemény, feszes és rajzos. Ahogy a hangkép felső része, úgy az alja is kötötten szálkás, nem ereszti el szabadjára a hangokat, hanem kontroll alatt tartja végig. Ebből fakad az extrém részletező képesség, fény mennyiség és lézerpontos pozíciók is.
Legelsőként “elkövettem” azt a merész döntést, hogy a Fezz EVO Titania csöves erősítőre kötöttem. Már eleve a Titania is nagyon precíz és fókuszált hangot ad, amiről a teljes design és KT88 csövek is tehetnek, viszont a Bowers hangzással ez egészen extrém élmény. Talán az egyik legfeszesebb, legkeményebb és legfényesebb hang, amit mostanában hallottam. A közép és magas tartomány részletezése intenzív, kiemelt és nem hajlandó 1 darab kis neszt sem eltűnni a zenékből. Ahogy járatódott be a hangfal, úgy egyre inkább simult az élmény, plusz nyilván hozzá is szokott a fülem, de bárhonnan nézzük, ez durván kihegyezett hang. A kettő együtt nagyon szórakoztató, viszont nem mindenkinek való.
Ezt követően ugrott be, hogy a Lyngdorf TDAI-1120 erősítővel várhatóan jó lesz a BW, hiszen a homogén, neutrális karakter mellé pont jó egy fényes, magasban erős hangfal. A tipp jó volt, ugyanis ég és föld a különbség a két erősítővel a 606 S3 hangfal hangja. A Lyngdorffal egyenesebb, természetesebb és könnyebben hallgatható hangot kaptam. A magas nincs annyira kiemelve, de a hallani a Bowers tűfilc rajzolatát, míg a közép szekció hasonlóan fókuszált és éles. Basszusok testesen és szélesen szóltak Tricky & Marta közös számainál, szóval hiányérzetem nem volt 25 m2-ben. Halkan, nem mély erős zenén azért inkább kemény volt, tehát mackós dagadt basszusokra nem érdemes számítani. Ez a páros meglepően jó és nem véletlen, hogy a Lyngdorf erősítőket korábban is szerettem közép-magas erős dobozokkal párosítani. Ez a kombó nagyon jó példája a szinergia fontosságának.
Próbából rákötöttem a Lyngdorf TDAI-1120 + B&W 606 S3 hangfal kombóra egy Lyngdorf BW-3 mélysugárzót is. Mivel nem krémes és öblös a hangfal önálló hangja, így egy kis aktív sub mindenképpen dobhat az erő érzeten. A kis BW-3 meglepően jó volt ide is. A feszesség és kontroll megmaradt szinte azonos mértékben, mintha csak a B&W 606 S3 mélye lett volna egy adaggal nagyobb, mélyebbre mutatóbb és izmosabb. Stílusban nem állnak távol egymástól és így mindegyik komponens önálló karaktere levegőt kapott. A Lyngdorf homogén puhasága, a B&W részletes fókuszáltsága és a BW-3 mélysugárzó feszes ereje. Szinte tökéletes harmónia, ezt a láncot szívesen ajánlom!
Arcam SA10 erősítővel is futottam egy kört, mert az elméletem szerint jók együtt. Az Arcam analógos, természetes és egy fokkal melegebb tónusa kapóra jön a B&W 606 S3 feszes fénye mellé. A végeredmény a Lyngdorfhoz hasonló tónus, tehát a két irányzat kiegészíti egymást és egyensúlyba kerül a hangkép. Az Arcam ereje, direktsége közvetlenebbé teszi a mély és közép tartományt is, mint a Lyngdorf, szóval más a kettő, de a tonalitás első hallgatásra hasonló. A magasak hűek maradnak a B&W-hez, tehát nyitott, részletes, aprólékos és kihegyezett. Közép szekció fókuszált, tiszta és éles, de nem annyira extrémen, mint a Fezz EVO Titaniaval. Basszusok Arcamosan dúsak, feszesek. Mennyiségre egészen hasonló, mint a másik két erősítővel. Az biztos, hogy az Arcam hangzás kifejezetten jól áll a Bowers & Wilkins hangfalaknak. Az SA10 arányaiban teljesen jó a 607 és 606 S3-hoz, viszont a sugárzókban van még tartalék, szóval nyugodtan lehet nagyobb modelleket is nézni a gyártó kínálatából, mint például a kifutó SA20, SA30 vagy az új Arcam Radia széria.
Kíváncsiságból bekötöttem még a Fezz EVO Silver Luna Prestige erősítőt és a Norma IPA-70B-t is, hogy körbeérjek a szokásos tapasztalatokkal. A Silver Luna Prestige hangja könnyedebben illeszkedik a Bowers hangfalakhoz, mint a Titania. A Titania elég extrém volt elsőként hallgatva, de a Silver Luna kellemesebb felső tartománya, analóg és könnyű tonalitása simultabb hangot hozott. A Bowers & Wilkins 606 S3 önálló karaktere szépen megmaradt anélkül, hogy le lenne nyomva vagy kiemelve még durvábban. Pontos, peckes és precíz hangot kaptam, határozott térábrázolással. Dinamikában izmos és a kontraszt aránya intenzív. Összességében egy borzasztóan szórakoztató hangot kaptam a Fezz EVO Silver Luna Prestige + Bowers & Wilkins 606 S3 szettnél, az egyik kedvenc volt az említett párosok közül.
Zárásképpen a Norma IPA-70B erősítővel hallgattam. Féltem, hogy túl sok lesz a magas tartomány, ugyanis a Norma is híres róla, hogy extrém mennyiségű részletet hoz ki a zenékből, viszont selymesebben, mint a Bowers & Wilkins 606 S3 hangfal. A basszusoknak kifejezetten jót tett a Norma, testesebb és erőteljesebb, mint a többi párosítással. Mély erős irányba még mindig nem megy el, szóval a feszes és kötött érzet marad továbbra is. A közép és felső tartomány fényes, tiszta és lepucolt, de szerencsére nem harsány. A Titaniaval szemben ez jobban működik a Bowers mögött, mert ugyan megkapjuk a részleteket, precizitást, de nem annyira “éles” a hangkép teteje. Magasak kiemeltek, extrém nyitott és aprólékos, amit a Bowers szeret is. Arányaiban ez azért jóval komolyabban szól, mint egy Arcam SA10, szóval nem butaság ilyen kaliberű erősítőben gondolkodni, ha maxolni szeretnénk a 606 vagy 607 S3 hangját.
Összességében a Bowers & Wilkins 606 S3 hangfal egyedi és izgalmas karaktere azonnal felismerhető, ami ebben az árfekvésben is kifejezetten egyedinek mondható. Olyannyira, hogy a kínálatból vagy az elmúlt 1-2 évre visszamenőleg sem tudok ehhez hasonlót említeni. Részlet orientált, precíz és fókuszált hangja van, fényes közép és magas tartománnyal, feszes mélyekkel. Párosításra a határozott karaktere miatt érzékeny, tehát tudatosan kell erősítőt, forrást és kábeleket választani hozzá. Inkább analógos, nyugodt és természetes hangvételű elektronikával érdemes hajtani, hogy egyensúlyba kerüljön a két komponens egymással. Túl magas erős, túl fényes rendszerben hatványozottan növekszik a Bowers & Wilkins karakter, ami egyes fül számára túlzó lehet. Arcam, Fezz EVO Silver Luna Prestige, Lyngdorf, Norma mind kifejezetten jó volt hozzá, de ennek mentén bármely hasonló stílusú erősítő is megfelelő lehet. A basszusok ereje miatt 25 m2 körül húznám meg a határt, ahova ez elég lehet, de falhoz közel tolva, mély erős erősítővel akár nagyobb szobába is működhet ízlés függvényében.
A Bowers & Wilkins hangfalak meghallgathatóak előre egyeztetett időpontban!
