Bowers&Wilkins 705 S3 hangfal + Hegel H390 erősítő tapasztalatok
A Bowers&Wilkins 705 S3 hangfal már szorgosan dolgozik év eleje óta és számtalan erősítő párossal volt lehetőségem hallgatni. A teljes teszt és beszámoló még odébb van, de a legelső tapasztalataimat a Hegel H390 erősítővel szeretném megosztani, ugyanis nem gyenge az összhatás!
Múlt héten demóztam egy kedves nézőnek a Hegel H390 erősítőt és adta magát, hogy a B&W 705 S3 hangfalra is rákössem, legalább egy próba erejére. Ekkor jött a mellbevágó érzés, amit jóformán egyik másik erősítővel sem tapasztaltam, kivéve a Norma IPA-140-et, de ez nem is meglepő. A 705 S3 hangfalak hangja elég kötött, feszes és nagy felbontású. Ahogy a kisebbik 600 S3 szériánál mondtam, úgy itt is hasonló az alap hangulat, viszont jóval zeneibb, selymesebb és egyenesebb a hangkép egésze. A basszusok kemények, pontosak és erősen artikuláltak, amiből fakad a szokásos Bowers mély stílus.
A Norma erősítőn kívül mindennel hasonló arányú mélymennyiséget tapasztaltam, nem volt sok, erős vagy túlzó. Klasszikus értelemben nem egy mély erős hangfalról van szó. Egységes és egyenletes a hangkép a basszusoktól kezdve is, de nem ezen tartomány kiemeléséről szól a 705 S3 élmény. A lényeg, ami ihlette ezt a beszámolót az a Hegel H390 hatása a Bowers&Wilkins 705 S3 mellett. Iszonyat mértékű erő, test és energia jelent meg a hangkép alján. Kifejezetten súlyos, nehéz és már-már melák basszusokat kaptam halk hangerőtől kezdve.
Az biztos, hogy ez a páros együtt zseniális, legalábbis nekem nagy szerelem lett és a hosszas hallgatások sem tántorítottak az első érzésemtől. Fontos tanulság, hogy a Bowers&Wilkins 705 S3 hangfal ilyen mélyekre is képes. Ott van a tudás, a kapacitás és hajlandóság, csak arányaiban ilyen kategóriájú erősítővel kell párosítani, hogy előjöjjön ez a része is. A Norma IPA-140-et azért is említettem, mert annál nagyobb, öblösebb és testesebb erősítőt még nem hallottam, ami ugyancsak azonnal visszaköszön a Bowers hangjában. Árban hasonló irány a Hegel H390 és a Norma IPA-140 is, ami egyfajta iránymutatás is lehet, hogy egy 705 S3 sugárzó mást fog kínálni ahogy lépkedünk feljebb erősítők terén.
Közép és felső tartomány amolyan tipikus „Hegeles” és „Bowerses”. Pixelekig bontott tisztaság, áttetsző, kontrasztos és nagy felbontású. Extrém részletező karakter jellemzi, viszont a kisebb Hegel modellekkel szemben jóval természetesebb stílusban. Részletek élesebbek, körvonalasabbak, de ami érdekes, hogy ezzel ellentétben a térábrázolás egészen más, mint akár a H190-nél. Mélyebbről szól már a közép szekció is, tehát teresebb, levegősebb a prezentáció. Fekete, kontrasztos az alaphang és arra épül kihegyezetten minden hang.
Magas frekvenciák érdekesek, főleg ha egy Normával vetjük össze. A Norma IPA-140 még mindig olyan a Hegel után, mintha felkapcsolták volna a villanyt. A legfelső sistergő, szállós réteg, ami tartalmazza a visszhangok hatását is a Hegelnél sötétebb, nem annyira mutat rá ezen részletekre még a 705 S3 hangfallal sem. A Norma IPA-140 pont ebben nagyon jó, nyílt és fényesebb, így ugyanazon részletek erősebben jelen vannak a zenékben. A Bowers&Wilkins képes erre is, de az erősítővel hangolhatjuk, hogy mire is vágyunk pontosan, mert egészen más fűszerezés a kettő erősítő. A Hegel magasai pontos és gyors adagolással pörögnek a 705 S3 hangfalon keresztül, de nem szúrós, harsány vagy túl fényes. Hallottam olyan véleményeket, hogy a Hegel + B&W azonnali migrént okoz, de erre a párosra ezt nem lehet ráhúzni, mert ugyan technikai a hangulat, mégsem fárasztó, legalábbis számomra.
A Bowers&Wilkins 705 S3 hangfalról már készül a teljes beszámoló, több párosítással és tanácsokkal, hogy mivel ajánlott párosítani.
