Dynaudio Emit 20 hangfal teszt
A Dynaudio hangfalakkal még évekkel ezelőtt foglalkoztam utoljára, amikor az előző generáció Emit M széria volt kapható. Vaskos és erőteljes hangzása megdöbbentő volt árához és méretéhez képest, de ez nem is szokatlan, ha Dynaudio-ról van szó. Időközben megjelent a belépő család újabb verziója, megújult designnal, finomított hangzással és felnőttesebb karakterrel.
A Dynaudio Emit 20 hangfal 2-utas, hátsó reflexes koncepció, 28 mm-es Cerotar puha dóm magassal, rezonancia csökkentő Hexis belső dóm elemmel, amit a nagyobb Evoke szériától örökölt. A selymes, édes és könnyen hallgatható karakter ellenére aprólékos és nyitott felső frekvenciát ígér a gyártó, hogy minél hosszabban hallgatható élményt kapjunk.
A 180 mm-es magnézium szilikát polimer mély-közép hangszóró ugyancsak az Evoke szériától örökölt több elemet is, így az eddigi rés a két széria között már jóval kisebb. Első hallgatások alatt ez egyértelmű is volt, hogy a sugárzó levetkőzte pár “belépő kategóriás” jellegzetességét, amit a korábbi Emit generációnál tapasztaltunk.
A hátsó bass-reflex nyílásnál spirál textúra segíti a levegő áramlását és turbulencia semlegesítését.
A hangszórótakaró selyem már mágneses, így az Emit hangfalak eleje jóval letisztultabb szerencsére. Az előző generációnál rengeteg apró kis csavar és foglalat volt látható, ami kissé a pro-audio szériákra emlékeztetett. A front panel felső és alsó éle tört és ívelt, ezzel izgalmasabbá téve a megjelenést. Fekete, fehér és dió színben kapható, mindegyik esetben vinyl fóliás.
Ha Dynaudio párosításról esik szó, akkor kötelező megemlíteni a Hegel-t, ugyanis az egyik legnépszerűbb páros hifi körökben. Hogy ne szálljunk nagyon el, elsőként a Hegel H95 erősítővel hallgattam, VIABLUE SC-4 hangfalkábellel és Titan Audio tápellátással.
A Dynaudio Emit 20 hangfal karaktere az előző szériához képest nyugodtabb, semlegesebb és természetesebb. Basszusok teste már a doboz és hangszóró méretéből fakadóan is kellőképpen nagy, öblös és kerek. Fontos említeni, hogy nem olyan stílusban, mint az elődök, ahol azért elég színes és túlzó volt némely zenén az eredmény. Meglepő a hatása és ereje, pár hallgató még rá is kérdezett, hogy nincs-e valahova elrejtve egy kis mélysugárzó, mert olyan alsó sub tartomány érzetet hoz ki a zenékből. Az új Emit 20 erősebben kontrollál, rajzosabbak a részletek és egyes hangok formái, szóval puffogós vagy folyós basszusokra nem kell számítani. A Hegel párosítás nyilván dob ezen a kontrollon, de Arcam Radia A5, Fezz Torus és Fezz Titania is egészen hasonló hatást hozott.
A közép tartomány jellegzetes Dynaudio-s térábrázolással és tonalitással szól. Teres, levegős és nyugodt. Könnyen hallgatható és lágy fény jellemzi, nem kiabálós vagy harsány. Nagyon érdekes a mikro és makro részletek aránya, mivel nem akarja kihegyezni és előtérbe helyezni egyiket sem. Egységesen, neutrális hatással ábrázolja a zenét úgy, hogy hallom az apró részleteket, de nem tű éles izgatottsággal. Kis mértékű melegség, testesség és homogén hatás érzékelhető néhány vokálnál, mint például Angus Stone vagy Leonard Cohen, Agnes Obel. Enyhén a Revel Concerta2 M16-ra emlékeztet, de az egy fokkal sötétebb és zártabb hangú, mint az Emit 20.
Magas frekvenciák nyitottak és jóformán észrevehetetlenül simulnak bele a hangkép egészébe. Nincs egyértelmű kiemelés vagy színezett hatás, ugyancsak természetes, könnyed, de gondosan részletező. A 28 mm-es magas gyors, pörgős és feszes. Nem fedi le a hangképet melegséggel vagy függöny hatással, így pedig a végeredmény is kontrasztosabb lett. Ezért is tetszik a Dynaudio Emit 20 hangfal hangolása, mert amikor már azt hiszem, hogy megismertem a hangját, akkor egy új zenén teljesen meglep a részletezésével, kontrasztjával és stílusbéli rugalmasságával.
Erősítő párosításra kell kis odafigyelés, ugyanis főleg a közép szekció változik határozott mértékben. A Hegel H95 és Fezz Torus pakolta a legtöbb fényt és tisztaságot a hangképbe, míg az Arcam A5 jóval füstösebb és melegebb eredményt hozott. Ez utóbbi nekem már sok volt, nem éreztem azt a körvonalas és természetes tónust, amit megismertem a legtöbb zenénél. Viszont ez főleg emberi beszédnél és énekhangoknál érződött, elektronikus zenére pedig kifejezetten jó volt az Arcam páros is. Ízlés dolga nyilván, de a Hegel H95 és Fezz Torus kombó rugalmasabb, semlegesebb és fókuszáltabb élményt adott számomra. Részletesebben a beszámoló videóban beszélek a három erősítő közti különbségről.
Összességében a Dynaudio Emit 20 hangfal jóval felnőttesebb, komolyabb és érettebb hangot ad, mint amit az előző generációs Emit hagyott az emlékeimben. Testes, öblös, de jól irányított basszusok jellemzik az alsó tartományt, ami finom hangolható erősítő választással. Teres, tágas és semleges középtartomány, erősen hajaz is a nagyobb Evoke szériára. Kellemes és könnyed magas szekció, selymes hangvétellel és természetes mikro, makro adagolással. Térábrázolás és mélység érzet kifejezetten jó, aminek már csak az erősítő szab határt, amit mögé kötünk. A Dynaudio Emit 20 hangfal egy igazi “zenei”, természetes és teres hangzást kínál, mindennemű túlzástól és egyértelmű színes karaktertől mentesen.
A Dynaudio hangfalak meghallgathatóak a demó szobában előre egyeztetett időpontban, akár saját erősítővel is.
