Egyenesen Írországból! – Titan Audio Nyx és Nyx Signature tápkábel teszt
A relatív új Titan Audio manufaktúra még akkor került elém, mikor az új studio szobát tervezgettem, ugyanis kellett nekem egy elosztó és tápkábel megoldás, ideális esetben ugyanazon gyártótól. Modern szokásokhoz híven instagrammon futottam össze a márkával és egy kis nyomozgatás, teszt olvasás és beszélgetés után már úton is volt hozzám pár teszt példány. Az ír cég a Queen’s University Belfast egyetemmel közösen kutat és fejleszt, aminek a végeredménye a teljes kínálat, mint például a Nyx széria is. A Titan csapata ott helyben, az írországi műhelyben készít minden egyes terméket, teljes mértékben kézzel.
A koncepciójuk azért fogott meg, mert ugyanazon kvalitású jelvezetőkkel dolgoznak szériákon belül, tehát például az induló Nyx család tartalmaz egy elosztót és két tápkábelt, amik együtt és egymáshoz lettek fejlesztve. Ha a szettünk csak egy sztereó erősítőből áll, akkor nincs kérdés és mehet mögé egy darab Nyx Signature, de több komponens esetén mindig felmerül a kérdés, hogy érdemes-e ugyanazt használni mindenhez. A Titan Audio válasza az, hogy igen és ezt két részre bontják. Erősítőkhöz, mélysugárzókhoz, végfokokhoz a Signature változatot ajánlják, míg forrásokhoz, DAC-okhoz, kisebb erősítőkhöz és egyéb kiegészítőkhöz a sima Nyx-et. Több komponens esetén viszont kell egy elosztó, kivéve ha nincs annyi fali aljzatunk. Ekkor jön képbe a Nyx elosztó, aminek a belső jelvezetői megegyeznek a Nyx Signature tápkábelével, tehát nincs egy katyvasz az egészből, hogy van egy valamilyen betápkábelünk, majd egy eltérő kábelezésű elosztónk, amiből még egy harmadik fajta fut ki az eszközbe. Mindezt minden egyes eszközünknél eljátszva nem igen érhető el az úgynevezett szinergia. Az én tapasztalatom is az, hogy érdemes konzisztensnek lenni és egy gyártóval megoldani a tápellátást, egészen a fali aljzattól kezdve.
Az acél árnyékolás alatt többmagos dual-drain jelvezetők futnak, de a kiegészítők alacsonyabb áramfelvételi igénye miatt a Nyx-et 3 szállal készítették, míg a Nyx Signature-t 4 OFC vezetővel. Ahogy a fotókon látszik is, a negyedik mindegyik Signature változatnál kívül fut, hogy könnyen különbséget lehessen tenni. Ezen túl a Signature 3.5-ször több jelvezető szálat használ és fele akkor az ellenállása, mint a sima Nyx-é. A szőtt acél háló szerepe, hogy esetleges zajszintet csökkentsen az EMI és RFI blokkoló képessége végett, ami ugye erősen környezet függő. Nagyobb szériáknál még egy extra ForceField modult is rakhatunk a kábelre, ami az ilyen természetű zajcsökkentésnek a leghatékonyabb változata, de azt azért nem mindenki szeretné megfizetni, szóval erre az esetre kábelkonstrukció szinten igyekszenek minél hatékonyabbak lenni. A csatlakozók régiónként eltérőek, Angliában valamely modelleken saját csatik láthatóak, de az EU változatnál mind Oyaide (Made in Japan) található, ahogy a saját példányaimnál is.
Mindkét kábel könnyen kezelhető és hajlékony, szóval nem kell nekik egy fél méteres kifutás az eszközök mögött, hogy egyáltalán elférjen. A kígyóbőrt a gyártó úgy hívja, hogy “heavy duty”, ami érthető, hiszen nem csak ránézésre strapabíró. Ez maximum annyit jelent számunkra, hogy nem fog pár év távlatában szétesni, bolyhosodni vagy sérülni, csak masszívan védi a kábelt. A zsugorcső érdemel még egy pár szót, mert saját maguk készítik azt is, amire rákerül az adott kábel sorozatszáma és egy QR kód is. Ugyanis minden Titan Audio termékre örök garancia jár, amit a gyártó oldalán lehet regisztrálni a kábelen található adatokkal – titanaudio.co.uk/pages/lifetime-warranty
Az elosztóról majd egy következő alkalommal lesz szó, most a két tápkábelre fókuszálok csak. Az erősítő és DAC mögött cserélgettem a tartozék fekete és Nyx/Nyx Signature kábeleket, míg a Node 2i forrásnál végig a gyári feketét hagytam. Gondolkodtam, hogy az Auralic Ariest vetem inkább be, ahova tudtam volna rakni még egy sima Nyx kábelt, de az ott árban nagyon elbillentette volna az indokoltságot, szóval maradt a jó öreg Node inkább.
Teszteléshez használt eszközök:
- Erősítő – Exposure 2510 erősítő
- Hangfal – Audio Solutions Figaro B hangfal
- Forrás – Bluesound Node 2i streamer
- DAC – Topping D70S DA konverter
- Kábelek – VIABLUE SC-6AIR, NF-S6AIR, NF-75 és Titan Audio Nyx széria
A tesztelés úgy történt, hogy órákon keresztül a sima feketével hallgattam a szettet, majd egyszerre kicseréltem mindkét tápkábelt, tehát az Exposure erősítő és Topping DAC mögött is. Alapból Helios Signature vagy Eros Signature kábeleket szoktam mostanában használni mindenhez, néha pedig a VIABLUE-k is visszakerülnek, de azok most az otthoni házimozi szetthez vannak bekötve (erről hamarosan 🙂 ). Szóval kellett pár óra, mire rááll a fülem az új összeállításra, pláne hogy a Helios kábelt a ForceField modullal használom mindig, amit fentebb említettem. Ez eleve nagyon lecsendesíti a hallgatási élményt, szóval közvetlen ezután már volt egy határozott változás, mikor a tartozék kábeleket kötöttem be.
Gyári fekete tápkábellel
A kedvenc zenéimet és referencia playlistjeimet hallgatva önmagában is gyanús volt néhol a szett hangja, de ez még csak a Helios Signature + modul utáni élmény miatt lehetett. A Figaro B képessége elképesztő, minden apró részletre, zajra, recsegésre rámutat. Olyan ez a hangfal számomra, mint egy precíz radar vagy műszer, és az Exposure mögötte kellő erőt és kis melegséges visz a vérkeringésbe. Nagyon szép az élmény, viszont kicsit recsegős és harácsolós volt a hang némely zenénél. Leonard Cohen – Moving On számánál amúgy is mintha bekapná a mikrofont és úgy beszélne, de nagyon jól használható tesztekhez. A mély orgánum, a rekedtes hang, az ajakmozgás és a távozó levegő hangja mind rámutat egy-egy termék részletező képességére. Itt voltak elsőként gondjaim a sima fekete kábelekkel, mert sokkal darabosabb, tömörebb és sötétebb volt a hang. A felső frekvenciák mintha árnyékosabbak lettek volna és ez egyfajta nyomottságot hozott. Hívhatjuk ezt melegnek és akár rá is foghatnám az Exposure-re, de tudom hogy ez más szettben nem így szól, sőt, más kábellel sem így szól.
Ugyanezt éreztem Mark Sayfritz – Main Theme (feat. Yanin Bandhaya) számánál. A tér szűkebb volt, a középre mixelt hangok zsúfoltabban jelentek meg és minderre jött ugyanazon sötét érzet. A lassú vokál felső frekvenciája picit darabosak voltak, és a hang alsó 2/3-a mintha belesimult volna az alap atmoszférikus szintetizátor hangba. A Son Lux – Only -t fixen minden kábelteszteléshez használom, mert a dinamikai változásokra, mélyek erejére és lecsengésére, felső frekvenciák nyitottságára és gyorsaságára kiváló alapanyag. Ezen pont meglepetés ért, mert nagyon jó volt a gyári fekete kábellel is, nem tudtam belekötni igazán, csak a magasakba ismét. A természetes finomság és lecsengés hiányzott, ettől ismét kissé szemcsés volt, de a mélyek ereje és rajzolata rendesen ütött még a Figaro B hangfalakon is, szóval azt az igazi lábdob testet kihozta a rendszer.
Titan Audio Nyx és Nyx Signature tápkábelekkel
A több órás hallgatás után átkötöttem a Titan kábeleket és újrakezdtem a szeánszot, ugyanazon zenékkel. Ami számomra teljesen egyértelmű változás volt, az a tisztult és simult érzet közép és felső tartományban. Azok a mikro méretű raccsoló magasak eltűntek, nem tudom hogy az torzítás vagy egyszerűen csak zaj, de a semlegesítésükkel a hallgatási élmény jóval csendesebb lett. Leonard Cohen hangja nem a legfelső frekvenciákról szólt már, egyenlítettebb volt a fókusz rajta és határozottabban elkülönült a sötétségből. Mark Sayfritz – Main Theme esetén ugyanez történt, az énekhang szeparálta magát az “alapzajtól”, lepucolt módon lépett ki a csendből és a középtartomány tapinthatóbb lett. Érdekes, hogy a gyári kábel egy az egyben sötétnek nevezhető, míg a Titan eloszlatja a ködös és homályos érzetet, de még így is megmaradt a testes és melegebb orgánumú karakter, ami ugye az Exposure-ből ered elsősorban.
Sevdaliza – Lamp Lady száma elég közvetlen és erőszakos, az ilyen zenéknél pedig nagyon nem mindegy, hogy a szettünket milyen kiegészítőkkel hangoljuk. Ha mindenből élénk és világos karakterűt választunk, akkor a végeredmény hallgathatatlanná teszi az ilyen jellegű zenéket, mert egyszerűen csak túl karistolós lesz a hangkép. A Nyx-ek megmutatják Sevdaliza tiszta részleteit, de túlzás és erőszakosság nélkül. A kiterjesztett és finoman textúrált magasak levegőssé teszik a teret, a lecsengési idők hosszabban érzékelhetőek, mindezt úgy hogy nem hatalmasodik el egy egyértelmű stílus a szett fölött.
A mélyekkel zárnám, mert ugyan a sima fekete is nagyon jó volt, mégis van változás a kettő között. A Titan erőteljesebb és gyorsabb mélyeket hozott, a dinamika pedig nagyobb meglepetésként ütött a zenék többségénél. Son Lux – Only lábdobjainál megfogottabb volt a kontroll, nem eresztette el azon középső mély tartományt, mint amit a gyári kábel igen. Eli Keszler – Fashion Of Echo zenéje rengeteg apró részletből tevődik össze és a mély szekció reprodukciójánál nagyon fontos a kellő kötöttség és sebesség. A finom tónusok közti differencia a gyárinál nem mindig jön elő, míg a Nyx kombónál lépcsőzetesebb a textúra és részlet.
A Titan Audio Nyx és Nyx Signature építési minősége igényes és hajlíthatósága miatt szűkösebb helyeken is könnyen használható. A híres Oyaide csatlakozók a kvalitásukon túl szorosabban fogják az aljzatot, mint az átlag, ami tudjuk hogy sok high-end kábel problémája szokott lenni. Ha ez is szempont számodra, akkor pipa. Hangminőségbéli hatása egyértelmű és pozitív, a furcsa homályt és ködöt leszedi a hangképről a gyári kábelekkel szemben. A csendesebb hallgatási élmény vélhetően a zajszint csökkentéséből ered, ami kihat a magas frekvenciák tisztaságára és nyitottságára. Mélyek gyorsasága és dússága fejlődik, a vokálok szeparációja élénkebb és vibrálóbb. A Titan kábelek nem olcsóak, tekintve hogy teljesen belépő termékük nincs is, de kézzel készült mivoltjuk és hangra tett hatásuk magától értetődő. A következő körben a sima Nyx-et is be szeretném vetni ugyanazon erősítőkhöz, plusz a Nyx elosztó is kap egy külön tesztet.
