Finomhangolás Fezz EVO Silver Luna Prestige erősítő és Figaro BL hangfal pároson, Merason frerot DAC-kal
A sikeres Fezz Audio EVO Silver Luna Prestige erősítő tesztet követően gondoltam visszatérek a nagy kedvenc referenciámhoz, az Audio Solutions Figaro BL hangfalakhoz. A forrás maradt először a Wattson Madison streamer és így ültem neki a hallgatózásnak az Acoustic Energy AE520 páros után.
Az otthonról ismerős karakter arcon is csapott, megjelent a Figaro jellegzetesen lepucolt, precíz és nagy felbontású karaktere. A Silver Luna és a Figaro kifejezetten szépen dolgozik együtt, nem sok, nem túlzó és szerencsére nem is húzza vissza a Figaro élét annyira, hogy értelmét veszítse a hangfal. A téren belüli pozíciók határozottságát durvábban veszi fel a Figaro, mint az AE520, illetve a közép szekció is közelebbinek és élesebbnek hat. Magasaknál még több részlet és textúra jelenik meg az Acoustic Energyivel szemben, de hát ez már csak ilyen ha a Figarot vetjük össze jóformán bármivel. Basszusok terén nyilván elfárad a dolog hamarabb, mint az AE520-nál, hiszen nem megy olyan mélyre és nem is annyira formásak az egyes hangok. Erő azért van benne bőven, főleg ha megtekerjük a hangerőt kicsit, de inkább a mélyek közép és felső részlegét hallani ki. Nekem ez amúgy bőven elég szokott lenni és otthoni környezetben nulla hiányérzetem van, de ez személyes ízlés kérdése.
A Norma + Figaro párossal szemben hasonló a különbség, mint amit az eredeti Silver Luna Prestige tesztben említettem, szóval nem részletezném a végtelenségig. Norma lassabb mélyben, cserébe öblösebbnek hat, viszont a Silver Luna feszesebb és “ütősebb”. Közép szekció élesebb és intimebb a Silver Lunánál, míg a Normánál selymesebb és messzebbinek hat egy lépéssel. Magasban a Norma több fényt ad, ezért részletezőbbnek hallatszik, de nem élesen. A Silver Luna pont szerűbb és a fényt határozottabban engedi rá egy-egy hang tetejére.
A Wattson Madison DAC és streamer volt bekötve mindegyik párosításnál, ami egy kiemelkedően stabil és semleges eszköz. Analógos hangzása miatt szeretem használni, mert nem billenti el a hangképet se a digitális, se a sötét fátyolos irányba, hanem egy neutrális érzetű, természetes tónust hoz, ráadásul rengeteg apró részlettel telítve a zenéket. Ha valaki streamelni szeretne, de rosszul van a túlzóan fényes digitális hangzástól, akkor ez egy nagyon jó opció lehet sok esetben. Lényeg a lényeg, hogy részletekkel nem spórol, köszönhetően a dual mono DAC konstrukciójának. Viszont néhol kissé közép-magas erősnek tűnt a szett hangja a Fezz + Figaro + Madison láncban, szóval szerettem volna enyhíteni a csípősségen.
Bekötöttem a Wattson Emerson DIGITAL streamer futóművet egy Merason frérot DAC-kal együtt. A kábelezés ugyanaz volt és Roon-ban csoportba raktam a két Wattson streamert, szóval teljesen ugyanaz a zene ment mindkettőn egyszerre. Így csak bemenetet kellett váltani a Fezz erősítőn és kapásból hallottam is a kettő közötti eltérést. Kolléga segítségét kértem a vaktesztelésben és Ő kapcsolgatta a bemeneteket úgy, hogy én nem láttam melyik szól éppen. A végeredmény az lett, hogy 10-ből 10-szer eltaláltam, hogy melyik a Merason DAC-os és melyik a Wattson Madison. Nem óriási a különbség, de egyértelműen kihallani a zenék többségénél bizonyos tartományoknál.
Pont annyit finomodott a végeredmény, amennyire vágytam. A közép és magas tartomány élessége, fénye enyhült és selymesebb lett. Buddy Guy énekhangja és a zenéiben található gitár, illetve Fink bármely zenéje hibátlan tesztanyag volt a célra, mert főként ezeken tapasztaltam adott hangerő felett az élességet. Az érces és karcolós hangok hegye hallgathatóbb és lágyabb lett, de nem extrém módon, csak épp annyira, hogy a hangkép kiegyenlítettebb lett. Így már kevésbé érzem azt, hogy magas orientált a hangkép és az egyensúly kellemesebb, neutrálisabb. Elektronikus zenéken alig tudtam különbséget tenni, ha nem voltak intenzív magas hangok az egyes zenékben, de még ott is hibátlanul eltaláltam, hogy melyik szól éppen. A basszusok terén a Merason testesebb és lágyabb, míg a Madison keményebbnek tűnt. Ez borzasztóan kis különbség volt, de csak-csak ki lehetett hallani, hiszen a vakteszten is hibátlan volt a tippelésem. Az viszont biztos, hogy legtöbb esetben szinte mindegy melyik szólt volna ezeken a zenéken, mert egy kategóriát képviselnek. Szóval főként a magasaknál kaptam annyi finomítást a Merason esetén, ami számomra szükséges volt, hogy a szinergia ‘jobb’ legyen. Az Acoustic Energy AE520 szettnél kevésbé kardinális a kérdés, hiszen elfért bőven a Madison extra magasbéli ereje is, de a Merason eleganciája is.
A konklúzió csupán annyi, hogy egy láncban egy tétel indokolhat egy másik eszközcserét is. Az otthoni Norma IPA-70 + Figaro BL + Wattson Madison kombó tökéletes úgy, ahogy van, viszont ha a Normát cserélem Fezz Silver Lunára, akkor már inkább a Merason frérot DAC + futómű kombó tetszik jobban. Hangminőséget, részleteket, térábrázolást tekintve teljesen egy kategóriának mondható a kettő verzió és inkább az említett fénymennyiség az, ami változik. A Merason-t sok további tesztben lehet majd látni és hamarosan érkezem egy teljesebb beszámolóval is. További részletek a videóban.
