JBL Studio 630 hangfal teszt
Felüdülés olyan lépéseket látni a gyártóktól, mint amilyen a JBL Studio 6-os széria is. A méltán híres JBL Synthesis HDI hangfal család olcsóbb verziójaként piacra dobott Studio sugárzók doboza, méretezése és hangulata hasonló, viszont szignifikánsan olcsóbb árcédulával ellátva. Az első beszámolót a JBL Studio 630 hangfalról szeretném megosztani, ugyanis az ára és hangminősége zseniális az eddigi tapasztalatok alapján!
A JBL Studio 630 hangfal a HDI 1600 dobozát kapta meg, kivéve a lakkozást, ami jelen esetben „dark wood” fólia (nem tudom, hogy furnér-e). Mindenképpen jó látni egy kerekített élű dobozt ebben az árfekvésben, ami egyre inkább luxusnak érződik az emelkedett árak mellett. HDI hullámvezető tölcsér a 25 mm-es kompressziós magassugárzó előtt, de ez már a gyártó összes modelljénél alapvető kellék. Érdekes, hogy nem pontosan ugyanazt a waveguide-ot használják itt, mint a HDI1600-nál, ugyanis vannak eltérések a tölcsér ívelésében. Ennek erősen köszönhető a széles szórás és így széles behallgatási szög is.
Ezek alatt látható a 165 mm-es PolyPlas mély-közép hangszóró, rakott JBL logó, extra talpazat. A HDI szériából átvett design megtartotta a hátsó-bass reflex nyílást is, de a hangfal csatlakozó terminál single-wire a nagyobb Studio 6 modellekkel ellentétben.
A szériában két állványos található, a JBL Studio 620 és a Studio 630, amiről most szó van. A hallgatások alapján ezt nem titulálnám kizárólag háttérsugárzónak, hiszen teljes értékű hifi élményt adott, ahogy azt általában a JBL dobozok teszik. A Studio 620 kompaktabb és feltételezem az való inkább surround szerepekre, vagy ha nagyobb szobáról van szó, akkor bizonyára elfér oda a Studio 630 is.
Nem terveztem ennyire hamar beszámolni erről a hangfalról, de a járatást követően kapásból neki is ültem leírni a gondolataimat és tapasztalataimat, mert annyira izgatott lettem. Ez főként az ár-érték arányról szól, mert az hogy jóformán harmadáron kapható ez a széria, főleg úgy, hogy távolról HDI hangfalaknak néznek ki, az már önmagában egy nagy érték. Jóformán pont azt kínálja, amit a kinézet és árazás is sugall, egy ‘olcsóbb’ lehetőség a HDI világba belépni.
A tesztelést az alábbi szetten végeztem: Fezz Torus 5060 erősítő, Silent Angel Bremen B1 streamer + Forester F1 tápegység, VIABLUE kábelezés, JBL HDI állványok
A legelső hallgatások alatt is érezni a JBL DNS-t és hogy nem hazudtolja meg magát a gyártó. A basszusok testesek, erősek, viszont jóval gyorsabb és feszesebb, mint a HDI. A HDI-nél folyamatosan érezni (adott zenéken persze), hogy egy Kraken szunnyad a dobozokban és bármely pillanatban kitör és beüt a buli! Ennél is megvan ez az érzés, de mintha a hangkép egyensúlya kiegyenlítettebb lenne a feszesség miatt. A Fezz Torus is elég feszes önmagában, szóval lehet, hogy az rak rá egy lapáttal, de a végeredmény arányaiban nagyon jó. Pan American – In Daylight Dub új EP-jét hallgattam és tetszik, hogy nem dominálja az alsó tartomány a teljes zenét. Erős, ott van az izom, de inkább tónusosan izmos és szálkás, mintsem behemót. A Running Dog (Reborn) számnál a 2 perc után hangosodó lábdob ereje masszív mégis, tehát az ehhez hasonló mixelési sajátosságokat egy az egyben kihozza.
Billie Eilish – Your Power számánál fókuszált és éles marad a vokál, de nem túlzó vagy harsány. Egy kellemes selymesség érzékelhető a közepeknél, ami főként a szúrós részletek megszólalásánál érzékelhető. Tere tágas és mély, egészen messziről szólnak ugyanezen zenében lévő visszhangok és távolba tolt effektek. Last of Us Part II soundtrackjéből a „Longing” rámutatott ismételten a térre, amit teremt a JBL. Nem olyan hatalmas, mint a HDI szériánál, de mindenképpen érezni a hasonlóságot a kettő között és nem is marad el annyira sokkal. A gitár hangja kellemes, puritán és életszerű. Nem tolakodó és erőszakos a közép, míg a magasaknál egy fok játékosságot hallani, amitől a részletezés mértéke erősen nő.
Talán erre szokták mondani, hogy „szépen csilingel”, de mivel a hangkép egészét tekintve szépen egybesimul minden tartomány, így teljes mértékben értelmet nyer. Gyorsan és fürgén adagolja a kis nüanszokat Lapalux és Manu Delago zenéinél, mindezt úgy teszi, hogy az arányokat és zenét tiszteletben tartja. Nem bontja atomjaira és szeleteli szét a zenét olyan nagy felbontásúra, ami miatt elveszti az érzelmi töltetét az anyag. Ezt fontos leírni, ugyanis a JBL egyik fontos hitvallása a koncert hangosítások miatt, hogy minél életszerűbb és emberibb prezentációt adjanak.
Összességében nagyon elégedett vagyok a JBL Studio 630 hangfallal az eddigiek alapján! Jól néz ki, kellőképpen masszív és nagy a doboz, kerekített élek, széles szórási szög és jellegzetes JBL-es HiFi élmény! Dögös, de kontrollált a hangja, szépen adagolt részletezéssel a közepeknél és kis extra aprólékossággal a magasaknál. Rugalmasan használható jóformán bármely zenére és 25 m2-ben kis hangerő segítségével még egy szolid bulit is ki lehet belőle nyüstölni elektronikus anyagokon. A HDI szériával szemben nekem jobban bejön a basszusok sebessége, így könnyebben illeszthető kisebb szobákba akár. Ennyi pénzért nehéz mibe belekötni és egyelőre nem is tudok mibe! A jövőben még visszatérek egy párosítás útmutatóval, mert feltételezem nem mindenki Fezz Torussal fogja használni.
