Lindemann Musicbook:SOURCE II streamer lejátszó teszt
A német Lindemann kínálatában eddig csak egy másik népszerű modellt teszteltem az évek a során, a kis Limetree Network-öt, ami a mérete ellenére egy nagyon korrekt és letisztult zenei élményt kínált. Ugyanezen hitvallás legnagyobb változata a Lindemann Musicbook:SOURCE II lejátszó, több funkcióval és rugalmasabb felhasználói élménnyel, plusz persze komolyabb felépítéssel.
Az ilyen termékeknél mindig bajban vagyok, hogy miként is hívjam, hiszen ez inkább egy ‘modern’ előerősítő, mintsem csak egy streamer, DAC, fejhallgató erősítő, CD lejátszó és phono előfok. Központban a csatornánként egy-egy japán AKM 4493 DAC chip, amely nemzetközileg az egyik nagy kedvenc szokott lenni. MEMS femto-clock skálázás, minimalizált jitter, 32 bit/384 kHz és DSD 256 támogatás. Választható funkció, hogy minden digitális forrást DSD jellé alakít, így a gyártó elmondása szerint egy egészen új szintre emelve a hangminőséget, főként a térábrázolás és magas frekvenciák szempontjából.
Saját (frissült) applikáción keresztül kezelhető minden funkció és beállítás. Lehetőségünk van előerősítőként is használni a Lindemann-t, ami praktikussága, hogy akár közvetlen aktív sugárzóra és végfokra is köthető. Esetemben az analóg hangerőszabályzó kikapcsolásra került és maximumon távozott a jel a forrásból az erősítőbe. Funkciók kellőképpen naprakészek – Roon, Tidal Connect, Spotify Connect, Qobuz, Deezer és Bluetooth kapcsolat. A Musicbook:SOURCE II kérhető gyárilag szerelt CD futóművel is, de ezt pótolhatjuk utólag is akár és USB-A-n keresztül etethetjük a DAC részleget. A slot-in mechanika a front oldal legfelső részénél bujkál, tehát nem zavar be esztétikailag azok számára, akik ezt a funkciók nem igénylik.
Front oldalon 6.3 mm-es jack aljzat fejhallgatók számára, hátul pedig phono aljzat, két pár vonalszintű analóg RCA, USB-A, koax, optikai bemenetek és RCA/XLR kimenetek. Hálózatra csatlakoztatható ethernet kábelen és WiFi kapcsolaton keresztül is.
A teljes ház alumíniumból készült, elegáns kerekítésekkel a sarkoknál. A front oldal egy külön fekete panel, amely közepére ültették a kijelzőt, sárgás-narancsos fénnyel. Napokig azt hittem, hogy ez az egész fekete rész maga a kijelző, de közvetlen vakufény alatt jöttem csak rá, hogy ennek a közepe csak a kijelző. Ez a kis “csalás” viszont sokkal arányosabbá teszi a megjelenést, szóval jó döntés volt. Tartozékként jár hozzá egy CAT6 ethernet kábel, két antenna, ‘sima fekete’ tápkábel és egy kis távvezérlő is.
A legtöbbet a Gryphon Diablo 120 erősítő és Audio Solutions Virtuoso B hangfal párosítással hallgattam, de mivel muszáj valahogy behatárolnom az önálló hangját, így átkötöttem először a Figaro BL-t, majd a Norma IPA-140 erősítőt. Ennek a párosításnak a hangjával sokkal jobban képben vagyok, így az eddigi forrásokhoz képest szépen hallani az esetleges változásokat.
Gryphon Diablo 120 + AS Virtuoso B + Lindemann MusicBook:SOURCE II
A hangkép a korábbi tesztben említett kiegyenlített, sima és egységes élményt hozta. Billenés bármely irányba még enyhén sem volt felfedezhető, amit ennél alacsonyabb kategóriában nem igen szoktam hallani. Határozottan rétegelt, finoman részletező a teljes frekvenciamenet. A DSD újraskálázás csak enyhén jelenik, nem drasztikus a különbség a PCM móddal szemben. Főleg a magasak éle és zsúfoltsága (ha olyan a zene) lesz rendezettebb, de ez nem minden zenénél van jelen olyan mértékben, hogy fekete-fehér változást hozzon.
Gryphon Diablo 120 + AS Figaro BL + Lindemann MusicBook:SOURCE II
Ez a kombó egy fokkal izgatottabb és vividebb élményt hozott, ami nyilván a Figaro-nak köszönhető, hiszen az volt az egyetlen változó. A tapasztalat viszont fontos, hiszen a Lindemann hagyott teret az ekkora mértékű változásnak tónusban, rajzolatban és közvetlenségben. Azok a tipikus apró kiemelések, felütések mind megjelentek, a Figaro éle és a lereszelten meztelen karakter előbújt. A basszus megfogott, erős, nem olyan szinten rétegelt már, de ez nem is meglepő a Virtuoso B után. Agnes Obel hangját a mikrofon és effektek hatásával együtt lehet értelmezni, talán egy kis extra fénnyel együtt, viszont ezt ezen a ponton még nem tudom, hogy a Gryphon csinálja vagy a Lindemann. Ezért is mentem tovább és kötöttem be a Normát, hiszen azt jobban ismerem, mint a Diablo 120-at. A DSD mód itt már sokkal jobban hallható volt, aminek az oka a kiemeltebb magas tartomány. Minél jobban mutatni akarja a szett a sok apró éles részletet, annál többet változik az újraskálázás következtében. Egyértelműen kellemesebb volt így számomra, szóval már csak emiatt is bekapcsolva hagytam ezt a funkciót. Másik előny a szeparáció, értem ezalatt a mélységbéli távolságok közötti elkülönülést. Nem drasztikus ez sem, de a zenék többségénél adott egy kis pluszt számomra.
Norma IPA-140 + AS Figaro BL + Lindemann MusicBook:SOURCE II
Leonard Cohen – Moving On számával indítottam és arcom is csapott a hangjának a közvetlen, tapintható és aprólékos stílusa. Kis lágyság azért megmaradt, ami talán a Norma testességéből ered, hiszen erősen kihozza a mély tónusokat az ilyen jellegű vokál felvételeknél, ahol mélyebb orgánumot kell megszólaltatni. A közép szekció brutál részletező, de nem éles, harsány vagy zavaró. Ahogy megy feljebb a frekvenciamenet, úgy megjelenik egy kis fény megint, ami már nem ismerős a Normától, szóval vélhetően ez a Lindemann képessége ebben az összeállításban. A levegő jelenlétét, ami lehet sistergés, sziszegés, szándékos zaj a zenében vagy hangok visszhangja, azt mind nagyon szépen és artikuláltan hozza. Ebből fakad, hogy tágas, nyitott és levegős az élmény. A DSD mód itt is hasonló volt, mint a másik Figaro összeállításnál, mert finomít és könnyít egyes éles hangokon.
Összességében egy nagyon stabil és relatív semleges élményt hozott a Lindemann MusicBook:SOURCE II streamer, minimális egyedi ízzel a hangképben. Finoman és okosan részletező, átgondolt a teljes adagolása a meglévő hangképbe, egy csipet extra értékkel a hangkép felső 1/3-ában. Ahogy azt a kis Limetree Networknél hallottam régebben, itt is jelen van az a precíz magas frekvenciás jelenlét, de nem olyan erősen, hogy a Virtuoso és Gryphon egyenletes élményét felborítsa bármely mértékben. Arányokat tiszteletben tartja, nem egy tipikusan digitális stílust visz a vérkeringésbe, amit gyengébb konstrukciók okoznak gyakran. Funkcionalitása kellőképpen felkészült, csak a digitális kijárat hiányzik azok számára, akik később betyárkodni szeretnének egy jóval nagyobb konverterrel. Meghallgatása erősen ajánlott, ha ebben a kategóriában keresel egy jól összerakott streamer, DAC és előerősítő kombót!
