szeptember 22, 2020 By gedeon Off

Matrix Element i teszt – egy komoly streamer?!

Nincs a birtokomban semmilyen tanulmány vagy statisztika, de karomat merném rá tenni, hogy több streamer kerül eladásra világszerte, mint lemez és CD játszó együtt véve. A népszerű márkák és modellek mögül több jó név előkerült már az utóbbi évek során, mint például a Matrix Audio Element I hálózatos lejátszója. Ez a gyártó legkisebb példánya, amely szigorúan az igényes digitális zenehallgatókat célozza, rugalmas felhasználási lehetőségekkel.

A Matrix Element I jelenleg 420 000 ft körül kapható és egy teljes körű forrás megoldást kínál. Funkciók között megtalálható az AirPlay, Tidal, Roon, Qobuz, DLNA és adathordozók olvasása a hátul található kettő USB-A aljzaton keresztül történik. Ezeken kívül DA konverterként is használható a digitális optikai, koax és USB-B csatlakozók használatával, amely analóg RCA és XLR kimeneteken köthető rendszerünkbe. Az előlapi, dedikált 6.3 mm-es fejhallgató kimenet érzékenyebb (1200 mW kimenő) IEM és high-end fejhallgatókat is fogad, ha valaki nem csak egy klasszikus sztereó szetthez keres streamer és DAC megoldást.

A két magos ARM processzor egy 32-bites ES9028PRO SABRE DAC chip társaságában dolgozik a hangminőség java részén. Ez utóbbi az ESS által fejlesztett és védett HyperStreamDAC technológián alapszik, amely kifejezetten audiophile célokra lett megalkotva. A hatékony ár-érték arány megengedi, hogy a gyártók relatív alacsonyan tarthassák a végtermékek árazását, aminek egy jó példája a Matrix Element I is.

A táp külső, kapcsolóüzemű, de cserélhető komolyabb lineáris darabra, ezzel tesztelve a tápellátásban rejlő fejlesztési lehetőségeket. Az ár mérséklése miatt ezt nem erőlteti a gyártó rá a vásárlókra kapásból, de a gyári specifikációk szerint már a tartozék is a hangminőséget szem előtt tartva lett fejlesztve, szóval aggodalomra semmi ok.

Kialakítás

Az előlapon egy jó kiosztású kijelző segít a böngészésben, amire szükség is van, hiszen van állítási lehetőség bőségesen. Összesen három gombbal és a távvezérlővel irányítható minden, de az első beröffentés után már a telefonos applikáció is bőven elég minden hétköznapi használatra. A hangerőszabályzó benyomásával ki és bekapcsolható a készülék, egyes menüpontokban pedig ennek a lenyomása erősíti meg az adott eldöntendő kérdést. A kijelző jobb oldalán látható kettő gomb pedig az egyéb léptetés és beállítások navigálásánál használandó.

A kialakítás hibátlan, kifejezetten igényes. CNC maratott alumínium tokozású, ívelt és átgondolt formatervezéssel. Oldalt hűtőbordákra hajazó megjelenés, felül egy kulturált logo és hasonló anyagból készült díszítő csík teszi hangulatosabbá a vizuális élményt. A távvezérlő kompakt, vékony és ugyancsak szép, nem csak egy olcsó vásárolt darab valamelyik szomszéd gyárból.

Applikáció

Az applikációs vezérlés sok terméknél elveheti az ember kedvét egy gyártótól, de itt a kiosztás és működési elv egészen szépen van megoldva. Androidon tesztelve jól átlátható, tiszta és minimalista a megjelenés. Tidal esetén dedikált füleken keresztül böngészhetünk a zenék között és soronként több albumot, borítóstul jelenít meg. Az alap koncepció tökéletes, viszont van egy két olyan tulajdonsága, amit szokni kell, legalábbis akkor, ha más gyártó termékét használtad eddig.

Esetemben minden szám elindításánál csak az adott egy tracket rakja az aktív lejátszási listára, ami azt jelenti, hogy ahogy véget ér, akkor elkezdi a kedvenceimet játszani, amit korábban mentettem el. Tehát playlist rendszerben gondolkodik, ahol érdemes a teljes album lejátszására bökni, hogy minden számot figyelembe vegyen. Másik észrevételem a tekerés volt, aminek kell egy bő 1 másodperc, hogy reagáljon. Néha talán 2 is, de a lényeg, hogy egyelőre még nem teljes mértékben simulékony minden aspektusa. Ezek minimális dolgok és a szőrszálhasogatás kedvéért említem meg.

Az applikáció jobb felső sarkánál látható a digitális távvezérlő ikonja, amely elénk dobja az alapvető funkciókat, mint például bemenetválasztás, hangerő, ki és bekapcsolás. Gyorsan és ropogósan reagál mindenre, hangerőszabályzás is szép simulékony. A Matrix Element I-ben van egy standby üzemmód, amibe átvált, ha nem használjuk egy ideig, viszont jelfolyam elkezdése esetén kapásból visszakapcsol. Az applikációból kikapcsolást követően viszont bekapcsolni már nem lehet, ezt manuálisan kell megtennünk a készülék hangerő gombját benyomva.

A tesztelés

A tesztelés több rendszeren keresztül történt. Részt vett a Vincent SV-227MK + Audio Solutions Figaro B és Quadral tesztnél, majd a Hegel H190 + Figaro B + Node 2i rendszernél is, ami szépen rámutatott, hogy ki mit hoz a buliba. A meghallgatásoknál végig a VIABLUE EP-7 Ethernet kábellel volt hálózatra kötve, ahogy a Hegel és a Bluesound is. Összekötőként a VIABLUE NF-S6 AIR RCA kábeleket használtam, de mivel itt digitális kimenetünk nincs, ezért a érdekes összevetés volt, hogy a Node 2i-ből eredő koax digitális jelet a Hegel H190 alakítja át analóggá, amit az NF-75 kábelen keresztül kapott. Mernél arra fogadni, hogy a Matrix nyer a Node 2i + H190 DAC kombóval szemben? 🙂

Az össznépi tesztelésen első körben összevetettem a Hegel, Matrix és Node 2i képességeit úgy, hogy AirPlay-en keresztül kapták a Tidal jelet egy Macbook Pro-ról. Amikor ennek a konklúzióját levontam, akkor áttértem a közvetlen applikációs Tidal lejátszásra a Matrixon keresztül.

A Matrix Element I hangja a többivel szemben egyenesebb, finomabb és hihetőbb élmény. Inkább szólt a tesztelés arról, hogy hol hallok kevesebb komponens jelenlétet, mintsem arról, hogy mennyivel több részlet jön ki. Az Element I mélyei viszont több formát és alakot mutattak meg a zenékből, amely a Node 2i-nél néha a disco hangulatot ébresztette bennem. A közép és felső tartománynak van egy feltáró és jól látható ábrázolása, nem akar elrejteni semmit a térben. A hangkép nem erőlködik, hogy gépies vagy nyers legyen, nem szeretne matematikailag tökéletes lenni, ami bizonyos rendszerekben nem annyira működőképes. Hangja bőségesen analitikus és aprólékos, de nem a túlzó módon. A felső szegmens enyhe selymességgel szól, ami szerintem csak a Hegel H190 DAC részlegével való összevetés miatt tűnt fel. Ott egyértelmű extra ropogás került a zene tetejére, ami a Matrix esetén nem volt jelen, és ez utóbbi egyértelműen hallgathatóbb volt, pláne a Figaro B-n keresztül.

Összesítve, a Matrix Element I árához képest erősen pozicionálja magát a piacon, hiszen nagyobb árfekvésű komponensek, DAC-ok mellett is egyenletesebb élményt nyújt. Könnyen integrálható különböző stílusú rendszerekbe, ahol nem kell a saját stílusával kalkulálnunk, hiszen az egészen egyenes és finom.