április 27, 2022 By Gedeon Audio Off

Pro-Ject CD Box S3 és CD Box DS3 CD lejátszó teszt

A CD világát már majdhogynem elfelejtette többségünk, viszont a régről felgyűlt hatalmas otthoni kollekciókat egyre többen szeretnék beizzítani. Gyakran kapom a kérdést, hogy mennyi értelme is van manapság egy CD-t berakni, hiszen egyre könnyebben elérhető Tidal, Spotify és egyéb streamer szolgáltatásokon keresztül szinte bármi. Ad többet, mást vagy csak a hangulatról szól? Ennek a témának próbálok utána járni az alább olvasható kísérletezéssel két Pro-ject CD lejátszó társaságában.

Az olcsóbbik versenyző a Pro-Ject CD Box S3 lejátszó (149 990,-), ami hatalmas előnye, hogy nem csak az integrált DAC szekciójával együtt használható, hanem digitális koax kimenete is van, tehát külső konverterrel javítható a hangja. Egy darab 32bit/384kHz PCM5102 DAC chipet használ, újradolgozott áramkörrel, teljesen alumínium házzal és belső felfüggesztéssel. Tetejét kocogtatva elég tompa lecsengést hallani, szóval arra tippelek, hogy valamilyen csillapító anyagot is használtak, ami kedves extra gondoskodás.

A slot-in mechanika mellett látható a 1,54 colos kijelző, ami az alapvető információkat közli, mint például adott szám, perc állás és repeat üzemmód. A kezelését a tartozék, apró műanyag távvezérlőről is megoldhatjuk, vagy a front oldalon lévő 4 gomb segítségével. 9V-os külső tápegységet kapunk mellé, így maga a termék 1.3 kg körül maradt össz súlyt tekintve. Méretezése barátságos, bárhova elrejthető úgy, hogy ne zavarjon túl sok vizet esztétikailag (206 x 55 x 153 mm).

A tesztelés másik főszereplője a Pro-Ject CD Box DS3 lejátszó (259 990,-), ami több szempontból is feljebb lépést jelent a gyártó kínálatán belül. Blue Tiger CD-80 szervó, Texas Instruments PCM1796 DAC chip, masszív alumínium ház, belső rezgéscsillapító felfüggesztés a mechanikából eredő rezonancia miatt és immáron dupla digitális kimenet (koax, optikai). Pont mátrix kijelző, távvezérlő és ugyancsak kompakt méretezés a 206 mm-es szélességével. A kis műanyag táv mindkettő esetében ugyanaz a típus.

A kísérletezéshez egy olyan erősítőt szerettem volna használni, amivel kapásból behatárolható, hogy önmagában mit nyújtanak a lejátszók, külső DA konverterrel mennyit változik a hang és hogy streameléssel szemben mi tapasztalható. Hegel H120-ra esett a választás, így egyszerre RCA-n és koaxon keresztül is megy a jel a CD lejátszóból, plusz át tudok váltani Roon streamre is egy kattintással. A szett többi része a Fyne Audio F500SP hangfal VIABLUE kábelezés (NF-S1, NF-75, SC-4 T6s, X-60), plusz még egy komolyabb kaliberű Wattson Madison dual mono DAC/streamert is bekötöttem a kettő közé, hogy ne csak a Hegel legyen a referencia önmagában.

Az olcsóbbik Pro-Ject CD Box S3 lejátszó hangját nehezen tudtam behatárolni, mert a egészen mást mutatott a Wattsonnal szemben, mint a Hegel mellett hallgatva. Basszusait tekintve visszahúzódóbb, ha analóg hozzuk ki a jelet belőle. Ott van minden, de nem tolja előre izgatottan és túlbuzgóan, inkább besimul a közép szekció alá. Ettől lesz egy szállós és levegős hangulat, és a teljes hangképet tekintve a figyelmünket a közép és magas tartományra irányítja. Átkapcsolva a Wattson Madison-ra koaxon keresztül a hangkép tónusát nézve mélyebbre megy, kisimulnak a felső frekvenciák és előrébb lép a basszusok alsó fele. Hegel H120-ra kötve koaxon nagyon érdekes dolog történik, hiszen a magasak még több jelenlétet kapnak, mint önmagában a CD Box S3-nál RCA esetén. Annak ellenére, hogy a Pro-Ject hangját kapásból izgatottnak éreztem, a Hegel erre rárakott még egy lapáttal és kontextusba helyezte, hogy a CD lejátszó csak relatív közép magas orientált. Howling és Darkside albumát hallgatva a vokálok jelenléte távolságban elég sokat változik. A Pro-Ject szép tiszta hangot ad, legyen az RCA vagy koax kimenet, viszont saját DAC-ját használva egy fél lépéssel hátrébb kerül a színpadon az énekes, tehát a térábrázolás más. A Wattson Madison DAC-ja és a Hegel-é is közelebb húzza ugyanazon hangot, a részleteket pedig finomabban oldják meg, mint a Pro-Ject CD Box S3. A számottevő árkülönbség ellenére a kis lejátszó nagyon tisztességesen tartja a lépést, de a hallható egyéni karakterével együtt.

A nagyobb Pro-Ject CD Box DS3 már egy egészen másik kategória hang alapján is. Basszusok előléptek, szép dús és kerek formákat hoz. Rétegeket finom átvezetéssel mutatja meg, erőt és testet rakva a teljes hangkép alá. Leonard Cohen hangja kerek és telt marad, nem hiányzik egyik számnál sem az öblösség. Középtartomány tapinthatóbb, az enyhe távolság különbség is csökkent, így jobban belesimulva a magas szekcióba. A DS3 egységesebb, kiegyenlítettebb és a térábrázolást jóval levegősebben kezeli. Teljes élményt nézve finomabban részletez, lágyabb, de Pro-Jectesen határozott. A Hegel H120 és a Pro-Ject DAC-ja nagyon hasonló eredményt hoz, egy-két zenén jóformán alig hallani különbséget. Ahol tapasztalni változást, ott pedig a Hegel közvetlenebb és erőteljesebbnek hat, nagyobbat üt egy-két hirtelen megjelenő hang. Egy kis szárazság is előjön néhol a Hegel esetén, míg a Pro-Ject CD Box DS3 simább, óvatosabb és kedvesebb, mindamellett, hogy határozottan részletező.

Több konklúzió is levonható a kísérletezésből. Ha a CD gyűjteményedet szeretnéd hallgatni egy Hegel H120 szintű rendszeren, akkor a Pro-Ject CD Box DS3 a jobb választás, még koax összeköttetés esetén is. Roon-nal szemben abszolút állja a sarat és inkább lesz más az élmény, mintsem jobb vagy rosszabb. Rengeteg album nem is pontosan ugyanazt a mix/mastert kapja, annak függvényében hogy CD-re vagy streaming felületekre készül, tehát legalább ennyi különbség mindig lesz. Lágy, meleg hangú szettekhez kifejezetten jó választás, hiszen belerak egy határozott ívet és részletezést a hangképbe. Eleve feltáró szettekben az említett Hegelhez közeli stílust hozza, ráadásul egészen hasonló szinten, mint egy H120, ami szerintem nagy szó. Saját DAC részlegét nem is kell kapásból kikerülni, mert szép egységet mutat így egyben, viszont ha egy Wattson Madison, Norma DAC vagy akár Aqua Acoustic DAC van már a rendszerben, akkor adja magát, hogy kimaxoljuk a CD futómű hangját, hiszen van még benne tartalék. A DS3 építési és hangminősége kiváló, abszolút alkalmas arra, hogy akár komolyabb szettekbe is visszahozza a már lassan klasszikusnak nevezhető formátumot.

A Pro-Ject CD Box S3 lejátszó tipikusan olyan forrás, ami ugyan belépő kategóriát képvisel, de nagyon határozott részletezéssel a frekvenciamenet felső 1/3-nál. Mondjuk egy Acoustic Energy AE100 MKII hangfalhoz és egy régi NAD C316 mellé hibátlan lenne, hiszen ezek melegebb tónusába belehúzza a saját izgalmas élét és részleteit. Belépő és középkategóriás szetthez szívesen ajánlom saját DAC-jával is, de belátás szerint bármikor tuningolható a hangja, még tonalitás szempontjából is. Nagyobb kategóriájú szettek esetén koax kábeles összekötés lesz logikus, ha van rá mód, így hangminőségében közelebb kerülve a szett szintjéhez.

A beszámoló elején feltett kérdéseimre a válasz az, hogy igen, minimum más élményt kínál a CD a formátumból és mix/master eltérésekből fakadóan. Régi gyűjtemény újjáéléséhez és kis nosztalgiához tökéletes lehet valamely CD Box, akár saját vagy külső konverterrel. Az, hogy a DS3 egy komolyabb integrált Hegel streamer hangjával felveszi a versenyt, számomra azt jelenti ebben az összevetésben, hogy a CD ár-érték arányát tekintve olcsóbban elhozza számunkra az adott hangminőséget. Persze nem reális ez a felvetés sem, hiszen a CD albumonként költést jelent, míg a stream nem. Egy tesztelést mindenképpen javaslok a Pro-Ject háza körül, ha könnyen elhelyezhető, kompakt CD lejátszót keresel!