Unison Research Unico Nuovo Hibrid Csöves Erősítő teszt
Az utóbbi egy-két hétben az olasz Unison Research Unico Nuovo hibrid sztereó erősítőjét használtam itthon, amely az egyik leglágyabb hangzás volt, amit mostanság hallottam. A hangsugárzó párosítás valószínűleg rásegített az összképre, de ezt majd természetesen kitérek.
A Unison Research egy olasz gyártó, akik főként az erősítőikről híresek. 1987-ben alapította többedmagával Giovanni Maria Sacchetti, aki már gyerekkorától fogva érdekelt az elektronikai témában. Édesapja zongorista volt, gondolom onnan eredt egy erős zeneszeretet, majd az elektronikai tanulmányait oktatásban és szimultán erősítő tervezésben kamatoztatta a Unison Research számára. Az első integrált erősítője a Triode 20 volt a Unison név alatt. A fejlesztés és gyártás pedig ott, Olaszországban történik, tehát aki igazán autentikus termékre vágyna, annak ez egy jó opció lehet.
A nálam lévő Unico Nuovo egy hibrid integrált példány, aminek az előfoka csöves (ECC83/12AX7), végfoka “power MOSFET”, A osztályos. Ára 630 000 Ft körül mozog, 2 x 95 watt kimenő teljesítményünk van, 8 ohm-on és egy sor analóg RCA bemenet várja a különböző forrásokat hátul. A dedikált phono aljzat mögött alapjáraton nincs előerősítő, külön kell bele megrendelni. Ez a példány nincs ezzel szerelve, szóval azt nem tudtam specifikusan tesztelni, ezért is használtam a Node 2i-t forrásként. Súlya 16 kg nagyjából, ami kifejezetten izmosnak mondható (köszi a toroidnak!), aszimmetrikusan elhelyezett 3 lábon áll, masszív fém előlappal és ugyancsak fém vezérlőgombokkal szerelve. A front panelen a logo valódi fa berakásos és két visszafogott zöld állapotjelző világít zölden a vezérlőgombok mellett.
Külső forrásként főként a Node 2i-t használtam, hangfalaknak pedig először a Gold 100-at, majd a JBL L100 Classic-ot. Első beüzemelésnél, még a rendes bemelegedés előtt hallani lehet, hogy miféle szerzet a Unico. Első szám a szokásos Julia Jacklin – Body volt, ahol még a barátnőm is megfordult a zöld dolgozósarokból, hogy mennyire kis kedves hangja van. Valóban ez a legjobb jelző rá, hogy kedves. Nyugodt, kerek, puha és lágy. Nincsenek erőszakos tartományok és erőltetett stílusjegyek, minden egy természetes füstösséggel szól. A “meleg” szót nagyon nem akarnám használni, mert az olyan megúszós lenne, hiszen mindenki így gondol a csöves konstrukciókra. Viszont tényleg ilyen irányzatú a hangkép, mintha egy tábortűz mellett ülnénk, de hatalmas, katedrális jellegű atmoszférával.
A mélyek puhábbak, lágyak. Az énekhangok, gitárok nagyon kellemes természetességgel szólnak, ebbe belekötni se tudok. Nils Frahm x Woodkid x Robert de Niro közös hanganyagánál a színész hangja bődületesen kerek és testes marad. Halk hangerőn is monumentális érzetem van és innen ered a korábban említett katedrális térérzet. Ott van előtted minden, de mégis mintha egy megfogható, de tágas térben lennél. Nagyon érdekes élmény, főleg a JBL L100 Classic-al, ami amúgy sem áll távol a Unison hangjától.
Az élénkebb hangoknak van egy kis selymes érzete, nem hagyja átszúrni az anyagon a hangokat, megmarad a szöszös érzet végig. Ennek ellenére kellő pontossággal rajzolja le a gitárpendülések és cinek kis finomságait is. A JBL L100 Classic-al közös élményét majd a hangsugárzóról szóló videóban fogom részletezni, de bővebben a videóban beszélek az élményről:
Forgalmazó – https://audiocentrum.hu/
