Végállomás Mark Levinson módra! No. 519 és No. 536 beszámoló
Egy kis kihagyás után ismét visszatértem a Házimozi Stúdióhoz új szettet hallgatni, ugyanis megérkezett hozzájuk egy bitang lánc a Mark Levinson No. 519 előerősítő, forrás, DAC és No. 536 végfokok formájában. A teljes szett az eddigi tapasztalataim egyik csúcsát célozták be, ugyanis összértéke mindenestül valahol 35 és 40 millió forint közé tehető, aminek élményét kötelességem is elmondani!
A láncból a hangfalakat ismertem már, mivel a Revel F228Be járt nálam otthon és hónapokon át használtam is különféle tesztelésekhez, ráadásul még az „olcsóbb” Mark Levinson szetten is nyüstöltem bőven, amiről egy velős beszámolót is készítettem. A mostani főszereplők így a frissen érkezett három számjegyes Mark Levinson komponensek, amik a gyártó jelenlegi egyik csúcsát képviselik.
A Mark Levinson No. 519 egy multifunkciós előerősítő, DAC, CD lejátszó, streamer, amit szigorú elvárások alapján terveztek és építenek ott helyben Amerikában. Dual mono konstrukció, 32 bit/194 kHz PCM, DSD támogatás, Roon, Spotify, Tidal, Qobuz, Deezer, UPnP, netrádió, Bluetooth aptX kapcsolat és 6 digitális bemenet – AES/EBU, koax, optikai és USB-B. Kimeneti fronton analóg XLR és RCA, illetve még digitális XLR, optikai és koax lehetőségünk is van. Ethernet és wifi kapcsolat, illetve A osztályos fejhallgató erősítőt is kapunk, ami 6.3 mm-es jack formájában érhető el.
Az analóg hangerőszabályzója stabil lehetőséget biztosít nem csak végfok, de akár aktív sugárzós használatra is. Brutálisan masszív alumínium konstrukció, front oldalon színes LCD kijelzővel, ami az adott albumborítót mutatja az általános infók mellett.
Erre volt kötve két darab Mark Levinson No. 536 végfok, ami különlegessége hogy ez már az új sheltoni Mark Levinson gyárban készült. Ez az erősítő akár extrém éhes dobozok hajtására is képes a 400 watt RMS (8 ohm) kimenő teljesítményével, tehát akár a JBL Synthesis Everest DD67000-hez is köthetünk két ilyet a gyártó ajánlása szerint. A házát a repülőgépgyártásból ismert 6063-T5 extrudált alumíniumból készítették, így nem is csoda, hogy a végtermék minden komponenssel együtt 53 kg/db lett. Ethernet, USB-A, RS232 és trigger aljzatokkal különféle integrálási funkciókat használhatunk rendszerépítés esetén.
A kábelezése a szokásos Nordost volt és a helyszín az úgynevezett „kék” szoba, amire inkább Referencia szobaként lenne érdemes hivatkozni a jövőben. Eddig minden komolyabb sztereó rendszert itt hallgattam, míg a lenti két nagyobban pedig a házimozi láncokat. Mivel maga a szőnyeg szokatlanul vastag és süppedős, így a Revel F228Be hangfalak alá most is gránitlap került. Már elég sok szettet hallottam itt, plusz ezek egy részét használtam is otthon vagy bent munkában, így sejtem, hogy nagyjából mit csinál az itteni akusztika a hanggal. A JBL L100 Classic, L100 Classic 75, a Revel F228Be, Revel F206 és Concerta F36 széria is jóval nagyobb és dúsabb basszusokat produkált máshol, mint itt. Feszesebben, keményebben és gyorsabb lecsengéssel szólnak a mélyek a Referencia szobában, ami eredhet akár az akusztikai kezeléstől is, mint például a speckó szőnyeg, a gránitlap, a panelek és különféle elemek, de persze az is lehet, hogy ennek a szobának eleve ilyen karakterisztikája van és a szoba kezelése csak tovább emeli ezt a hatást.
A hallgatást a szokásos anyagokkal kezdtem, mint például Son Lux, Gidge, Anne Müller, Kangding Ray, Laima Adelaide, Billie Eilish és Buddy guy. Nos, rendkívüli élmény ezt hallgatni, az tuti, viszont ahogy a korábbi Mark Levinson + Revel Be szettnél is tapasztaltam ez egy olyan szinten neutrális és semleges hangzás, amit nehezen lehet sokáig boncolgatni, de azért megpróbálom! A presence élmény brutális és talán az egyik legkomolyabb, amit eddig hallottam. Természetes, életszerű, kvázi hibátlan arányokkal a közép és felső tartomány szempontjából. Nem csúsznak össze az egyes részlegek, hogy valamiféle ízvilágot vagy színt halljak a zene helyett. Nem fényes és nem is meleg, árnyaltnak és mélyebb tónusúnak se hívható, mert mintha minden aspektusból szigorúan arany középutat képviselne.
Son Lux dob felvételei brutálisak még sweet spoton kívülről hallgatva is. Apró, mikro részletek ábrázolásában nagyon jó, de nem túlzó és nem is akar sportot űzni abból, hogy irreálisan szétbontsa a hanganyagokat. Mondhatni ez annyira zenei hang, amennyire csak lehet, mindamellett hogy érzékelteti a finomságok mennyiségét és minőségét. Pergős és fürge lecsengési idővel dolgozik a teljes szett, minimalista és könnyen hallgatható módon. Térábrázolása határozott, tehát minden „bentről” térből szól, nem pedig az arcunk elé tolva. A színpadon belüli egész közeli pozíciókat is levegős szeparációval kezeli, zsúfolttá egyik zenén sem vált az élmény.
A valóságérzet érdemel még pár szót, hiszen a zenehallgatás alatt többször is magam mögé néztem, hogy bejött-e valaki a szobába, mert meg mertem volna rá esküdni, hogy hallottam valamit. Kangding Ray – Automne Fold albumánál több olyan field recording hangot is használ, ami ajtónyitást, nyekergéseket és ehhez hasonló effekteket ‘imitál’ (vagy az is) és én ezt be is kajáltam rendesen. Ezen számok alatt többször is forgolódtam, néztem a szoba ajtaját, hogy most akkor kinyílt-e véletlenül, vagy bejött-e valaki. Ennél jobban nem tudom leírni, hogy mennyire életszerűen szól a szett és ha olyan zenéket hallgatunk rajta, ami nem szintetikus, hanem hangszeres vagy Kangding Ray-hez hasonlóan valós életben fellelhető hangokat használ, akkor bizony a „ki van itt a szobában” paranoia is rendesen beindulhat.
A basszusokra térve a fent említett élmény volt főként tapasztalható, tehát elég kemény, megfogott és villámgyors adagolással kezelte a feladatokat. Kangding Ray zenéjének pattanós, de erőteljes remegtetését vasmarokkal kezelte és folyós, puffogós vagy dünnyögős még rosszindulattal sem volt egy másodpercig sem. Ez persze mind lehet az akusztika és gránitlap mindamellett, hogy a kontroll a teljes láncon keresztül felismerhetően extrém. A Revel nálam otthoni környezetben elég izmos volt, ennél izmosabb és öblösebb, de a kontroll felismerhetően jelen volt mindig, szóval arra gyanakszom, hogy több izom van a láncban, mint amit itt tapasztaltam, hiszen még a kisebb Mark Levinson széria is vakolatrepesztő volt nálam otthon.
Összességében ez a Mark Levinson No. 519, No. 536 és Revel F228Be szett a Harman Luxury csoport egyik csúcsát képviseli, ami hangban olyan szintű koherenciát, szinergiát és egységes transzparenciát alkot, amibe maximum a szoba akusztikája fog beleszínezni. Áttetsző tiszta zenei élmény, valósághű és természetes tonalitással, extrém sebességgel és minimalista könnyedséggel. Építési minősége a kategóriától elvárhatóan masszív, amit a súlya is indikál. Szolgáltatások terén is naprakész, főleg hogy a Roon opció az egyik legstabilabb felhasználói élményt nyújtja streaming fronton, de persze a CD úgy is sokaknak végállomás lesz az No. 519 végett. Ez az árfekvés már bőven az a kategória, ahol egy kompromisszum mentes zenei élményt ígér egy ilyen szett, amit néhány szerencsés ember meg is léphet és birtokolhat a nappalijában vagy dedikált zeneszobájában.
