JBL Stage 250B hangfal teszt
Sok-sok év után frissül a JBL Premium, Stage névre hallgató belépő szériája. Nem csak belsőleg, de külsőleg is teljes átalakuláson esett át a család, amit a „Stage 2” név nem tükröz tökéletesen.
A régi JBL Stage sorozat egyik személyes kedvencem volt, annak ellenére, hogy külsőre kifejezetten átlagos, vagy átlagon aluliak voltak, hangkarakterre viszont annál izgalmasabb. Pontos, feszes és feltáró hatásuk miatt sokaknak ajánlottam az évek alatt. Ennek nyomdokaira építkezik az új JBL Stage 2 hangfalcsalád, 2 állványos, 2 álló, 2 sub, center, atmos és állvány formában.
A JBL Stage 250B hangfal a széria nagyobbik állványos példánya. 25 mm-es anodizált alumínium dóm magassal és 130 mm-es policellulóz mély-közép hangszóróval dolgozik. Új generációs, továbbhangolt HDI hullámvezetőt kaptak a Stage 2 modellek, így még szélesebb hallgatási szöget ígérnek.
Egyszerű single-wire terminál és hátsó bass-reflex található a hátlapon. A JBL 240B hátlapján csavar aljzatok is találhatóak, amellyel falra rögzíthető.
A design teljesen megújult és immáron két szín közül választhatunk – espresso és latte. A front panel túllóg az alap hangfaldoboz méretein, ami érdekes megjelenést ad a JBL 250B-nek. Fólia és vinyl a kivitel, tehát a furnér igényünket majd a nagyobb árfekvésben vegyük elő.
Első hallgatásokkal jól belenyúltam a tutiba, mert imádják egymást a komponensek (szerintem). Cambridge Audio CXA81 MKII erősítő, Cambridge Audio CXN100 streamer, VIABLUE és GOLDKABEL kábelezés. Hallgattam Arcam Radia és az új JBL MA510 házimozi erősítővel is. Mindegyikkel teljesen másképpen szólt és messze a Cambridge-el kaptam a legjobb eredményt eddig.
A régi Stage A130 hangfalhoz képest (előd) több változás is feltűnt, annak ellenére, hogy egyértelmű hogy ugyanonnan ered a két doboz. A JBL Stage 250B sugárzó feszes, nyitott és meglepően intenzíven részletező, főleg magasban. Basszusa visszafogott és kontrollált, nem tipikusan JBL-esen öblös és izmos. Az Arcam Radia több izmot vitt bele, a Cambridge pedig inkább a részletekre fókuszált. 25 m2-es szobába elég az ereje, főleg ha megtekertem a hangerőt, de a hangkép végig elég egységes és fókuszban a közép-felső tartomány marad, stabil és kötött basszusjelenléttel. Halkan már nem hozott olyan testet, mint a JBL Studio 620, 630 vagy Dynaudio Emit 10, a kategória kedvencei. Érdemes közelebb tolni a falhoz, ezzel kis extra testet kapunk, vagy ha nagyobb térbe kerül, akkor igény esetén, érdemes fontolóra venni a mélysugárzót.
Közép és felső tartománya meglepett, főleg a JBL MA és Arcam erősítő után, mikor meghallottam miként reagál a Cambridge-re. Jóval fényesebb, közvetlenebb és magasorientáltabb lett a tónus. Vicces, hogy pont így kezdett el hasonlítani az előző Stage szériára, míg az Arcam melegebb, nyugodtabb és selymesebb hangot csinált a Stage 250B-ből. Dominique Fils-Aimé hangja marad kellemes és mélyebb hangulatú, de a magasak csillogása kivilágítja a zene tetejét, amitől nem egyértelmű, hogy akkor most ez meleg hangzás vagy sem. Angus & Julia Stone-nál viszont teljesen eltűnt a „meleg” hatás, a vokálsávok szöszölősen, nyersebben és közvetlenül léptek elő a hangképből.
Amiben kiemelkedő volt az a térábrázolás, szélesség és mélységérzet. Gondolom a HDI tölcsérnek és magasnak köszönhetjük ezt az intenzív 3D hatást, ami az árához képest is meglepő. Imádja követni a balra és jobbra eltolt hangok útját, a visszhangok lecsengését. Nem egysíkból szól a zene, hanem minden hang köré egy egészen nagy teret, levegőt pakol a JBL Stage 250B sugárzó.
A tapasztaltak alapján az erősítő párosításra általánosan érzékeny, tehát egészen meleg tónustól kezdve, abszolút fényesig hangolható a végeredmény. Drágább komponensek egyértelműen visszaköszönnek a hangjában, tehát a JBL MA510 és Arcam Radia, Cambridge CXA81 MKII erősítők között teljesen egyértelmű különbség van. Ha minőségi zenehallgatás a lényeg, akkor a Cambridge AX A25, AX A35, Arcam Radia A5, Arcam SA10 vonalon kezdeném a hallgatásokat és az alapján körvonalaznám, hogy mi a számomra legjobb.
JBL Studio 620 és 630-hoz képest egyértelmű a „visszalépés”. A Studio intenzívebb minden szempontból – több és dögösebb a basszus, határozottabb és kontrasztosabb a középtartomány és hasonlóan nyitott a magas, bár mintha nyugodtabb, tisztább lenne, mint a Stage 2. A régi Stage egy fokkal nyersebb és szárazabb hatást keltett, szóval ahhoz képest egyértelműen több az élet és szórakoztató hangvétel az új szériában. Dynaudio Emit 10 felnőttesebb, nyugodtabb és semlegesebb, több basszussal és melegebb magas-tartománnyal.
Összességében a JBL Stage 250B hangfal a cirka 200 000 Ft környéki áráért egy izgalmas opció hifistáknak és házimozi felhasználóknak egyaránt. A rengeteg felső frekvenciás részlet kiemelkedően szórakoztató és ebből fakad a meglepően teres előadásmódja, ami rugalmas sugárzóvá teszi. Basszusa lehetne egy fokkal több, bár erősítő párosítással ez a része is szépen hangolható. Arcam elektronikákkal több, dögösebb mélyeket produkált, míg Cambridge termékekkel feszesebb és légiesebb hangulatot teremtett. Ez utóbbival a közép- és magas-tartomány részletezése erősen megnövekedett, fókuszáltabb és élesebb hatást keltett, ami kifejezetten jól állt a kis JBL Stage 250B sugárzónak. Nehéz árfekvésben versenyez, mert a JBL Studio 620 csak kicsivel kerül többe, illetve a Dynaudio Emit 10 is melléjük rakható. Mind egészen másképpen szól, másra van kihegyezve és így más hallgatóknak lesz megfelelő.
