Dynaudio Special Forty hangfal teszt
A Dynaudio Emit hangfalak után megjött két komolyabb modell is, a Dynaudio Special Forty és a Contour 20i. Mindegyik egészen más kategóriát képvisel, viszont az árak ellenére nagyon kellemes meglepetésben volt részem.
A Dynaudio Special Forty hangfal a dán gyártó 40 évnyi tudását, fejlesztését és legjobbnak bizonyult megoldásait kombinálta egy állványos dobozba úgy, hogy ne kelljen bankot rabolni az ára miatt. Így született meg az úgynevezett Special Forty, amely közvetlen a Contour 20i után hallgatva is megdöbbentően helytállt, sőt, felvette a versenyt a nála jóval drágábbal. Viszont ne szaladjunk ennyire előre, nézzük az alapokat.
A Dynaudio Special Forty hangfal a saját fejlesztésű Magnézium Szilikát Polimer (MSP) anyagot használja a mély-középnél, 170 mm-es méretben. Az anyag merevsége, csillapítása és stabilitása kivételessé teszi hangszóróként használva, plusz a gyártó elmondása szerint sok évtized alatt sem változik a struktúrája, így a hangminőség is “örökre” szól. Egy anyagból készített, amely egyensúlyozott bordákat kapott a porsapka körül. Ez az úgynevezett AirFlow Basket-ben ül, amely drasztikusan megváltoztatta a hangszóró mozgását, csökkentve a belső visszaverődéseket úgy, hogy a légmozgás növekedett. Az egyedi felfüggesztésnek és konstrukciónak köszönhetően jóval precízebb szeparációra képes, az adott tartományon belül.
Az új 28 mm-es Esotar Forty magas hangszóró egy új szintre emelte a Dynaudio karaktert. Speciálisan kezelt puha dóm anyaghasználat, hybrid mágneses rendszer, továbbfejlesztett hátsó kamra, fejlesztett csillapítás és optimalizált légáramlás.
A doboz hátsó reflexes, single-wire terminálos, amelybe tövig befér a VIABLUE SC-4 T8 hangfalkábel (ez ritka, muszáj voltam megosztani az örömöm!). Enyhén hátrafele ívelő designt és a front függőleges élek, ékszer jellegű letörést kaptak.
Magasfényű kivitel, ami alatt a híres Ebony Wave furnér látható. Ezen már büszkén olvasható, hogy “Made in Denmark”, amire csak pozitívat tudok eddig mondani. Egyszerűen gyönyörű a Dynaudio Special Forty hangfal, nem tudok belekötni!
A Dynaudio Special Forty hangfalat, Fezz csöves erősítőkkel hallgattam elsőként és nem is igazán volt kedvem mást bekötni, mert olyan mértékben egyben volt a hang. Fezz EVO Titania-t követte a Silver Luna Prestige, majd gyors ismerkedés a további Fezz-ekkel, végül Norma IPA-80, Arcam A25 is tiszteletüket tették. LUMIN D3 streamer közvetlenül, együtt a Fezz EVO Equinox DAC-kal, illetve a szokásos VIABLUE és Titan Audio kábelezés volt a szettek mögött.
A Dynaudio Emit hangfalak után a Contour 20i-t csomagoltam ki és hallgattam a járatás alatt. Nyilván még rengeteget kell ismerkednem mindkét sugárzóval, de egyértelmű különbség van a kettő között, és ez nem feltétlenül minőségről szól, hanem a stílusról. A Dynaudio Special Forty hangfal határozottan elkülönül az Emit, Evoke és még Contour hangzástól is. Míg a többi széria egészen selymes, puha és lágy, úgy a Special Forty határozott kontraszttal, részletezéssel, fénnyel lép ki a gyártó kínálatából.
Kezdjük azzal, ami a legjobban tetszett, a közép-magas tartománnyal. Tiszta, artikulált és jól megvilágított. Fényesebb, mint az Emit, Evoke és Contour. Jobban kihozza a közép és felső tartomány közti mikro részleteket, mint például az emberi hangoknál, a szájnyitás apró hatása vagy akusztikus gitárhúr rezonanciája. Az ehhez hasonló, nagyon apró, de annál hatásosabb kis hangokkal telis tele vannak a zenék és a Dynaudio Special Forty hangfal ebből már-már sportot is űz, de persze csak a Dynaudio-s eleganciával. Nem túlzó, nem mesterkélt és nem szintetikus. A tágas, teres és levegős térélmény mellé a mikrofon szemszögéből hallani a fókuszban lévő énekest, ami egy egészen egyedi élmény. Egyszerre intim, közeli, hiszen a fülembe suttog Dominique Fils-Aimé, de közben hatalmas 3D-s teret hoz létre előttem a szett. Pont ez elég nagy különbség a Figaro BL és Special Forty között, ugyanis a Figaro nem képes ilyen természetes és nagy térre, sokkal inkább éles egy pontban, míg a többi részét a zenének nem hallani ki olyan arányban. A Special Forty úgy kombinálja a közeli és távoli hangokat, hogy nem mennek egymás kárára és mindkettőbe kiteljesedik úgy, hogy a nála drágább Contour 20i után sincs hiányérzetem.
Kellemesen kihegyezett, aprólékos és elvékonyítottan szólnak a magas részletek. Az egyes hangok érdes textúráját, rezonanciáját intenzíven kihozza. Ez jellemzi a hallgatások többségét, ahol a felvételben ott bujkál ez az információréteg. Így nem csak a részletek kapnak szignifikáns teret, de a zenék presence élménye is jóval komolyabb (mint az ‘olcsóbb’ szériáknál), plusz a teret szépen kitölti az egyes hangok aurájával. Minden hangnak van egyfajta saját tere, ami a legpuritánabb esetben is egy visszhang, amire a Special Forty szépen rávilágít, szó szerint.
A leírtak alapján azt gondolhatnánk, hogy ez egy fényes, éles hangzás, de nem. A Dynaudio-s eleganciát nem véletlenül írtam, hiszen ez a hangzás olyan, mintha a Contour 20i kapott volna egy adag sót, egy adag borsot, kicsit feljebb húztuk volna a hangkép felső 1/3-át, de még így is messze a természetes, könnyen hallgatható kategórián belül vagyunk. Egy szó, mint száz, a közép-felső tartománya jóformán 10/10 számomra, mert mindent megkapok, hiányérzet nélkül.
Mindezek a Fezz EVO Silver Luna Prestige erősítőn voltak tapasztalhatóak, ami már csak azért is érdekes, mert alapjaiban, ez egy nyugisabb, melegebb karakter. Ahogy átkötöttem a Fezz EVO Titania-t, még egy adag felbontás, apró részlet és tisztulás jelent meg a teljes hangképen. Silver Luna Prestige esetében az Electro Harmonix csövekkel melegebb, míg a PSVane prémium csövekkel fényesebb és precízebb hangvétel volt jelen, ez utóbbi nálam abszolút nyert. A Fezz EVO Lybra 300B erősítő is kifejezetten jól állt neki, jó vastag alapot és mély tónust adott a közepeknek, míg a felső frekvenciák csilingelése hiperrealisztikus hangulatot hozott a cineknél vagy Perera Elsewhere effektelt vokálsávjainál. Norma IPA-80 bőséges volt hozzá, de ha valaki maxolni szeretné az érzést, akkor IPA-140 sem túlzás. Selymes, kellemes és nyugodt közepek jellemzik, nyitottabb magas frekvenciákkal, ami röntgen felvétel módjára átvilágítja a teljes teret előttünk.
A basszusok Dynaudio-san meglepőek, nem kevés, tehát pakolja rendesen a lábdobokat, viszont arányosan teszi, hogy ne domináljon. Inkább feszes és megfogott, mintsem puffogós vagy folyós. Csukott szemmel abszolút megtévesztő, akár egy kisebb álló sugárzó is lehetne egyes zenéknél. Eli Keszler dobos zenéit feljebb tekerve már-már pofátlanul nagy erő jelenik meg a 25 m2-es csillapított szobában, ami elgondolkodtató, hogy hova is kell egy álló, meg minek, ha ez így szól… Gondolom nem is véletlen, hogy nincs álló verziója ennek a szépségnek, legalábbis egyelőre. Rambadu – Ajna EP-je az egyik örök kedvencem, minden új terméken meghallgatom ezt a pár számot. Hibátlan mennyiségű basszus, tökéletes arányban és feszességgel. Hangerő változtatással az arány szinte változatlan, stabilan tartja a hangkép egyensúlyát a Special Forty. Ha az erősítő is úgy kívánja, akkor halk hangerőnél arányaiban vaskos basszusokat tapasztaltam, Perera Elsewhere – All of This albumánál. Ez jó hír azoknak, akik halkan tudnak csak zenét hallgatni, de vágynak rá, hogy teljes értékű, fajsúlyos basszus érzetet kapjanak.
Összességében a Dynaudio Special Forty hangfal az egyik nagy meglepetés volt idén, mert egyrészt pont abban a kategóriában, méretben és árfekvésben van, ami a személyes kedvencem, másrészt úgy van hangolva, minta nekem gyártották volna. Esztétikailag gyönyörű doboz, a két furnér opció egyedi, látványos és prémium érzetű. Erőteljes, pontos basszusok, artikulált és nagy felbontású, de kellemes hangvétel jellemzi. Zenei ízlések között kicsit sem válogat, mindenen tetszett a stílusa és egyetlen egy zenét sem hallottam rajta, ami csalódást okozott volna. Az eddig hallott Dynaudiok közül messze ez tetszik a legjobban. Bőségesen megérdemli a “Kiemelkedő termék” elismerést a Special Forty-t!