Kendrick Lamar – The Heart Part 5 [és korábbi kitekintések]
Aki érdeklődik a 2010-es év utáni hiphop iránt, annak valószínűleg nem kell bemutatni a műfaj jelenlegi generációjának egyik legelismertebb, ezáltal egyben egyik legfontosabb alkotóját, Kendrick Lamart. Régebbi tendencia, hogy a rapper saját nagylemezei kiadása előtt előrukkol a The Heart dalsorozat következő epizódjával, amellyel az albumot megelőző időszak inspirációira, eseményeire reagál egyfajta aktualizált ars poetica-ként. A sorozat ötödik elemének kiadására 2022. május 8-án került sor, ráadásul ez a szám több szempontból is különleges a korábbiakhoz képest.
Elsőként a legfeltűnőbb, hogy a The Heart Pt. 1 után az ötödik darabhoz készült újból videoklip. Ezúttal azonban nem egy promóciós anyagnak is tekinthető, kis költségvetésű vizuális megjelenítés született, hanem egy művészi szempontból is a dal mondanivalóját tükröző, nagy befektetett munkával rendelkező alkotás. A videóban Kendrick-et lényegében egy snittben látjuk végig, amint elszavalja mondandóját, azonban a deepfake technológia segítségével több afroamerikai származású, akár vitaindító személyiséggel bíró embertársa bőrébe is belebújik (sorrendben O.J. Simpson, Kanye West, Jussie Smollett, Will Smith, Kobe Bryant és Nipsey Hussle).
Másodsorban a The Heart Part 5 kiadásának körülményei biztosították a legnagyobb misztikumot a közelgő albummal kapcsolatban. A Jay Rock és Ab-Soul kiadói társak közreműködésével készült The Heart Pt. 3 (Will You Let It Die?) darabhoz hasonlóan a Part 5 is a nagylemezt igen kevés nappal megelőzően került a nyilvánosság számára elérhetővé (előbbi 3, utóbbi 5 nappal előzte meg azt). Míg azonban a 2012-es good kid, m.A.A.d city albummal kapcsolatban akkor már bőven rendelkezésre álló információ volt az albumborító, a pontos számlista és kislemezeket is hallottunk már a hanganyagról, addig a tíz évvel későbbi Mr. Morale & The Big Steppers duplalemeznek pusztán a címét ismerhettük a The Heart Part 5 felbukkanásának időpontjában. Így többek fejében jogosan fordulhatott meg a gondolat, hogy az majd a korábbiak közül egyedül a The Heart Pt. 2 részhez hasonlóan akár az albumon is szerepelhet (kis pontosítás, hogy a második rész egyébként nem egy hivatalos albumon, hanem az Overly Dedicated mixtape-en szerepelt, de így is ez volt az egyetlen The Heart szám, amely eredetileg valamiféle dalcsokor részeként került kiadásra).
Hangzás szempontjából a The Heart Part 4 dallal érdemes összehasonlítanunk a sorozat legfrissebb darabját. A negyedik epizód különleges volt abból a szempontból, hogy időrendben az egyébként saját The Heart dallal nem rendelkező, erősen jazz, funk és soul által inspirált és talán az eddigi legnagyszerűbb Kendrick Lamar album, a To Pimp A Butterfly és a sokkal inkább modern, elfolyós, kövér basszusokban bővelkedő trap alapokra épült DAMN. között került felszínre. A több hangszeres váltással rendelkező szám nagyszerűen reagált erre a tranzícióra. Az akusztikus indítás után a szám közepe felé átváltunk az elektronikus, baljós hangulatú trap-be. Kérdés lehetett ezek után, hogy a The Heart Part 5 és abből következtethetően a Mr. Morale & The Big Steppers melyik stílust fogja továbbvinni. A válasz, hogy míg a The Heart Part 5 és zömében a nagylemez is zeneileg visszatér a jazz-esebb, akusztikus vonalra, addig a Mr. Morale & The Big Steppers azért tartalmaz még trap darabokat is. Ami közös viszont, hogy vokál szempontjából sokszor jelenik meg egy monotonabb, már-már spoken word szerű rappelési stílus, amely így majd még inkább a mondanivalóra tudja terelni a figyelmet a dallamragadós refrénekkel és flow-val szemben. A The Heart Part 5 mondanivalója egyébként Kendrick-től megszokottan az afroamerikai kultúra szívén hordozásáról szól. Az ő diszkográfiája és ars poetica-ja velejében hordozza a fekete kultúráért történő tenni akarást, még akkor is ha ez vitára és fájdalmasabb önreflexióra késztette generációját, sorstársait. Úgy sejtem, hogy innen Magyarországról sokaknak nehéz lehet ezekkel a gondolatokkal azonosulni, hiszen mi nem első számú perspektívából vizsgálhatjuk ezeket a társadalmi jelenségeket és problémákat. Szerintem azonban legalább két nagyszerű gondolat is elhangzik a számban, amelyet mi is érthetünk és mi is gondolkodhatunk rajtuk. Kendrick a számot azzal kezdi, hogy kiemelje annak jelentőségét, mely szerint az ő véleménye is perspektíván alapul, amely természetéből adódóan emberenként különbözni fog. Továbbá a traumatizált emberek közti organikus mechanizmusra – mely szerint ezek az emberek csak tovább fogják bántani egymást – sokkal inkább elvetendő mintaként tekint, mintsem bebetonozandó és elfogadandó kultúrai elemként. “In the land where hurt people hurt more people, fuck callin’ it culture”.
Író – Szamosi Dániel
