Pylon Audio Diamond 28 MKII álló hangfal teszt
Lengyel barátaink gazdasága töretlenül ível felfelé az utóbbi évtizedekben, amit nemcsak a globális média jelez, hanem a legnevesebb hifi kiállítások is. Korábban volt módom megismerkedni a Diamond szériával, ami a cég felső kategóriájának krémje. Igen, házon belül is van már innen feljebb és lejjebb, de valószínűleg Pylon Audio termékekben jártas olvasóim egyetértenek, ha azt állítom, hogy itt jön elő a Pylon sava-borsa. A Pylon Audio Diamond 28 MKII álló hangfal egyfajta átmenet a széles értelemben vett hifi és high end között, de millió fölé nyújtózó áráért melyik világot kapod meg jobban? A cikk végére bízom benne, hogy kiderül.
A Pylon Audio Diamond 28 MKII a lengyel gyártó egyik meghatározó modelljének továbbfejlesztett változata, amely az elődök által lefektetett zeneiséget és érzelmi töltetet emeli egy precízebb, technológiailag érettebb szintre – a hivatalos közlemény szerint. Ez a 2,5-utas álló hangfal nem csupán esztétikailag frissült, hanem alaposan átvizsgálták, a doboz szerkezetétől kezdve a keresztváltó alkatrészein át egészen a módosított SEAS és Scan-Speak hangszórókig mindent a tökéletesebb fázisátvitel és a dinamikusabb megszólalás érdekében módosítottak.
Minden jel arra mutat, hogy a Diamond 28 MKII azoknak a zenekedvelő vájtfülűeknek készült, akik egy közepes vagy nagyobb helyiségbe keresnek hangsugárzót, kicsivel egymilliós határ fölött (ami párra értendő). Attól függ a végösszeg, hogy mennyire speciális árnyalatot szeretnél. A külsőségek további boncolgatása előtt kicsit nézzük meg, hogy amúgy miért létezik ez a termék.
A tovább csiszolt gyémánt
Amennyire a neten sikerült utána járnom, azt olvastam, hogy a Diamond 28-as modell az eredeti széria legnépszerűbb darabjává vált, mivel méretével és teljesítményével pontosan azt a réteget találta meg, amely közepes vagy nagyobb nappalikban (25-45 m²) vágyott teljes értékű*, álló hangsugárzóra. A technológiai fejlődés és a vásárlói visszajelzések azonban nem hagyták nyugodni a Pylon mérnökeit. Az MKII jelölés mögött egy évnyi intenzív kutató-fejlesztő munka áll, amelyben oroszlánrészt vállalt Dr. Grzegorz Matusiak is, a cég akusztikai szakértője. A cél nem a karakter megváltoztatása volt, hanem a határok kitolása: a basszusok kontrolláltabbá, a középtartomány semlegesebbé, a magasak pedig még részletezőbbé tételével kívánták a Diamond sorozatot a modern hifi-piac élvonalában tartani.
A cég saját, Lengyelország legnagyobbjai közé tartozó süketszobája és a legmodernebb lézeres vibrométeres tesztek lehetővé tették, hogy a dobozrész rezonanciáit pontosabban feltérképezzék. A falak merevítését és a belső bordázat elhelyezését úgy optimalizálták, hogy azok hatékonyan nyeljék el a nemkívánatos energiákat, megelőzve a hang elszíneződését.
A fejlesztés másik pillére az alkatrészbázis kritikus felülvizsgálata volt. Bár a Pylon továbbra is külső specialistáktól (jelen esetben SEAS és Scan-Speak, drágább szériáknál viszont teljesen saját fejlesztést használnak) szerzi be a hangszóróit, ezeket ma már olyan mértékben módosítják saját specifikációik alapján, hogy lényegében egyedi, csak a Pylon hangsugárzókban fellelhető típusok. Egyébként a hangfal 2,5-utas kivitel, amelyben a két mélysugárzó eltérő feladatokat lát el, ez egy olyan trükk, amely a fázishelyes megszólalást és a koherensebb hangszínpadot szolgálja.
Küllem
Ha egyenesen álló, téglatest formájú dobozt lát a hifi bolond, ma már unottan továbbáll. Lengyel barátaink kicsit játszottak a formával, persze nem (csak) azért, hogy a leendő tulajdonos retináját stimulálják. A Diamond 28 MKII vizuális megjelenése alapvetően minimalista. A karcsú, mégis tekintélyes megjelenésű doboz egyik legfontosabb stílusjegye az enyhén hátrafelé dőlő kialakítás. Ez a dőlésszög az MKII változatnál az eredeti 4-ről kb. 7 fokra emelkedett. Ez a nem csupán esztétikai döntés volt, hanem az időbeli illesztés (time alignment) tökéletesítését célozta meg. Így a mély-közép sugárzók és a magassugárzó akusztikai középpontjai egy függőleges tengelybe kerülnek a hallgató irányából nézve, ami azt eredményezi, hogy minden frekvencia egyszerre éri el a fület, javítva a hangszínpad fókuszát és a tranziensek sebességét.
A doboz vastag MDF lapokból készül, amelyeket belülről természetes juhgyapjúval és egy új, speciálisan kifejlesztett hangszigetelő anyaggal csillapítanak. Alján egy frappánsan túlnyúló talapzat található, amely az MKII változatnál karcsúbb formát kapott, de továbbra is stabilitást biztosít (azért oldalról ne menjünk neki). Ez a talapzat nemcsak a felborulás ellen véd, hanem akusztikailag is leválasztja a hangsugárzót a padlóról, különösen, ha vibrációcsökkentő talpakkal egészítjük ki (ami lényegében kötelező). A mágneses rögzítésű takaróselymek praktikusak és esztétikusak, bár én inkább a dobozban hagytam azokat, mint általában.
Hangminőség
A Pylon Diamond 28 MKII nem belépő kategóriás doboz, ilyen esetben én is kicsit szigorúbban vizsgálom a hangzást. Szerencsémre több kvalitást rögtön elém hajított még azelőtt, hogy az unalomig ismert referencia zenékig eljutottam volna. Ez már ígéretes volt. A Scan-Speak magassugárzót eleinte kicsit hevesebbnek találtam, de nem voltam benne biztos, hogy ez az “alap” hangja-e, ezért azt tettem, amit minden hangfaltesztelés elején szertartásosan elvégzek: lefuttattam az IsoTek bejárató lemezét. Ahogy sejtettem, utána rögtön finomabb tónusokkal szóltak a cintányérok és sziszegő elektronikus effektek, éppen az a simaság jött meg, amit korábban, a Diamond 18 MKII tesztjénél méltattam. Egy szónak is száz a vége, járatni kell. Nemcsak a magashangok, hanem a legalsó mélyek is agilisebb, de közben kontrolláltabb jellegűvé váltak utána.
Két fő pozitívumra kaptam fel a fejem. Az egyik a lecsengések kezelése volt. Ha nem tudod, milyen a jól kezelt lecsengés, hallgass ilyen hangsugárzókkal bármilyen hangszert. Terheléstől függetlenül az elhaló gitárbúgás, zongora, hegedű vagy szó szerint csengettyűk – ezeket zseniális transzparenciával és térélménnyel ábrázolta. Kérem a kedves olvasót, ne röhögjön ki, de egyik délután épp Gryllus Vilmos – Maszkabál c. albumát hallgattam, mert kisgyermekem szeretett volna valami zenét. Míg ő legózott, én arra flash-eltem rá, hogy a cselló milyen gyönyörűen zengett. Pedig csak halkan járt a rendszer. De egyszerűen nem tudtam másra figyelni. Jó, azért felépült a legótorony is. A Maszkabál nem kimondottan audiofil tartalom, de nem kerülte el figyelmemet, hogy az énekhang milyen áttetsző, direkt módon rajzolódott ki végig. Szerintem a kicsinek is tetszett, gyakran pillantott a hangszerek irányába.
A másik fő pozitívum a térhatás volt. Mivel sokan ilyen összeállítást tesznek nappalijukba, alapértelmezetten én is úgy rakom le a hangfalakat, hogy közelebb legyenek a nappali hátsó falához és köztük a tévé áll (igaz, utóbbit letakarom egy pokróccal, hogy kevésbé verje szét a színpadot). Ez hifi szempontból nem éppen ideális, de a Pylon még ilyen körülmények közt is szép tagolt színpadot nyújtott. Melody Gardot – If I’m Lucky c. számát hallgatva az ének határozottan levált a hangszerek síkjáról. A magas frekvenciák jó textúrával, enyhén selymesen jelentek meg. Kevés esélyt látok arra, hogy egy jó erősítővel ez karcos karaktert eredményezzen (ellentétben mondjuk egy B&W 700-as hangfallal, aminél minden követ meg kell mozgatni, hogy ne legyen túlfényezett). Tetszett, hogy az említett zenében a háttérben lévő vonósokat mélyebb és szélesebb ábrázolással mutatta a hangfal. Az összkép nem volt ultra-pontosan pozícionált, ennek ellenére rögtön rá tudtam mutatni a szaxofonra és egy nyílt, érzelmes hangélményt nyújtottak a hangfalak. A különböző hangszerek eltérő irányokból és távolságokból jöttek, ami már megalapozta a hatásos jelenlét-érzetet.
A közvetlen és nyitott előadásmód nemcsak az If I’m Lucky esetében állt fenn, hanem szinte bárminél. Herbie Hancock – Watermelon Man c. klasszikusánál is folyamatosan úszkáltak kifelé (hallgató irányába) a részletek. A mű híresen jó dinamikáját könnyed, kissé áramló jelleggel kezelték a hangfalak. Sokat gondolkoztam a Scan-Speak magassugárzón, hogyan lehet megfogalmazni szavakkal, mert kicsit hallatszott a “saját” karaktere, de közben hagyta a transzparens részleteket is érvényesülni. Picit kontrasztos magot kaptak az élesebb, csilingelőbb részletek, de ez nem vált fárasztóvá, nem vonta el figyelmem a zenéről. Értékeltem, hogy a Pylon elsősorban a tiszta zenét helyezte fókuszba annak hangulati, érzelmi elemeivel együtt, és közben nem próbálta puhítani, palástolni saját enyhe korlátjait sem. Laikus olvasó itt felháborodhat, mondván mi az, hogy millió fölötti hangfalnak korlátjai vannak?! Bármely más alternatívánál előfordulnak kompromisszumok, akár duplaennyiért is. Az a nem mindegy, hogy a korlátok mennyire dominálnak.
Hadd pozícionáljam kicsit a gyártó palettájához is a kapott élményt, hogy érzékeltessem, alatta lévő rokonaihoz képest megéri-e a plusz pénzt tesztalanyunk. A Pylon Audio Diamond 25 MKII nevű kistesó, melyről korábban írtam, nem volt ilyen könnyed és jól kontrollált a mélyek terén. Annak kissé feszesebb, pufibb basszuskezelése volt, ami könnyűzenével szórakoztató, de nem éreztem szubjektív prioritásaim alapján elég pontosnak. A Diamond 18 MKII polcsugárzónak bár tonálisan finom és levegős basszusa volt, de legmélyebb frekvenciákat (különösen 25 négyzetméteren) elengedte, a keményebb ütemeket meglehetősen diszkréten ábrázolta. A Diamond 28 MKII megadta kisebb rokonainak tagolt terét és közvetlen, hallgató felé nyújtózó színpadképét, de közben megjött az a plusz tömeg, dráma és keménység az alsóbb mélyekben, ami a kisebb modelleknél nem – vagy csak jóval kisebb mértékben. Elsősorban ez a képessége eredményezte, hogy eddig ez a “gyémánt” bírta legjobban a terhelést nappaliszobámban, sőt, szinte követelte, hogy időnként feljebb tekerjem a hangerőt. Műfaji értelemben nem volt válogatós, Deadmau5, Gramatik, Billie Eilish éppúgy gazdagon, szépen, stabilan jött ki rajta, mint egy Vivaldi, Dave Brubeck Quartet vagy akár Al Di Meola. Dinamikailag (jó erősítővel) kis terhelésen is stabil maradt, de nagyobb terhelésen sem esett össze – simán elbírt volna egy házibulit is, legfeljebb a magas hangok váltak kicsit határozottabbá, de ismételten, zavaró ércesség nélkül.
Záró gondolatok
Legyen körülötte egy legalább közepesen kezelt akusztikájú, nagyobbacska szoba, mögötte egy alacsony torzítású erősítő, alatta (a gyáritól) jobb minőségű tüskés alátétek és a Diamond 28 MKII azonnal rámutat, miért nő robbanásszerű tempóban a Pylon népszerűsége annak ellenére, hogy a hangsugárzó piac finoman szólva telített. Frissen kicsomagolva lehetnek enyhén nyers, merev részletek, de egy alapos bejáratást követően kisimul és dinamikailag lazul a karaktere. Józanság, őszinteség, nyitottság jellemzi. Őszintesége alatt az is értendő, hogy a lejátszott zene és saját hibái szépítésére sem feltétlen törekszik, de annyira meggyőző a középfrekvenciás transzparencia, 3D-sztereó tér és lecsengés, hogy nem is igazán akarnék ezen változtatni. A legfelső frekvenciák rendszertől függően lehetnek picit kontúrosak, de a nap végén mindig a simaságuk lesz, ami felülkerekedik. A legmélyebb hangok nem olyan ultramasszívak, mint mondjuk a Pylon Audio Jade 30 esetében, de nem is annyit kell a pénztárnál hagyni – ugyanakkor a tonális kontroll a basszusok esetében is fejlett, még kritikus vonós, pengetős hangszereknél sem. Simán bent hagynám a nappalimban még úgy is, hogy 15 éve a legkülönfélébb dobozokkal találkozom. Ebben a kategóriában teljes joggal és magabiztosan fészkelhet a Pylon fenevadja, hab a tortán, hogy ilyen tarka színválasztékkal sokkal közelebb “igazíthatod” az otthonodhoz. Elhivatott hifi barátok állíthatnak olyat, hogy a külső nem lényeg, de igenis fontos, főleg, ha asszonyfaktor kerül képbe. Hölgyek bizonyára még jobban díjazzák majd, hogy a lakással harmonizáló árnyalat is opció e terméknél. Ez a teszt kifejezetten élvezetes volt, remélem, a leendő tulajdonosoknak is sok örömet okoz majd a Pylon remekműve.
A cikk vendégírónk, Komáromi Barnabás (Bari) munkája.
* Ezekkel a hangszórókkal elméletileg már kapsz erős és stabil mélyhangokat, de a tényleges eredmény függ a dobozok elhelyezésétől és szobád akusztikájától is. Továbbá a hallgatói tesztből nekem az jött le, hogy ez még nem az a monumentális szubbasszus, amit 25-30 centis mélysugárzókkal kapsz, de józan sztereós célokra, megfelelő beállítással belátom, hogy a széles átlagnak tényleg elegendő mennyiség. Ha kicsit játszol EQ-val, vagy a bútorok elrendezésével, simán jelentkezni fog annyi alsó mély, mintha egy kisebb szubláda becsatlakozott volna.
