Vintage Sonus Faber Concerto Grand Piano hangfal első tapasztalatok

Nagyjából egy hete keresett meg egy kedves néző, hogy ajánljak egy jó streamert, aminek a vége az lett, hogy a mai napon itt ücsörgök egy 20+ éves vintage Sonus Faber hangfal előtt és írom ezt a rövid beszámolót. Történt ugyanis, hogy rátaláltak erre a sugárzóra a használt piacon, viszont az eladónak nem volt hozzá kellő erősítője és kiegészítői, hogy bemutassa. Így jött az ötlet, hogy elhozzák hozzám, ahol összerakjuk a teljes láncot még a döntés, vásárlás előtt. Mondanom se kell, hogy nem volt sok kérdés és a kedves pár meg is találta az első komoly rendszerét.

A Concerto széria még a 90-es évek végén a gyártó ‘belépő’ szériája volt, azon belül a Grand Piano pedig a csúcsmodell ($3500). A két utas koncepció zárt, illetve egy darab passzív membrán dolgozik az alsó tartomány kiterjesztésén, az is előre néz, tehát termetes mérete ellenére gyönyörű kontrollt mutat a teszt szobában. A meghajtók a SEAS által gyártottak, de a Sonus Faber igényei és tervei alapján.

A hét végéig nálam hagyták a hangfalat, hogy kicsit hallgathassam, szóval be is röffentettem mögé a már jól ismert komponenseimet. Hegel H190 erősítő, Node 2i futómű + NF75 koax, VIABLUE SC-6 hangfalkábel, Titan Nyx Signature tápkábel és Titan Eros elosztó volt a teljes lánc. Nem tudom mennyire jó egy Sonus-t Hegellel párosítani, de nekem nagyon tetszik! Ropogós, gyors és határozottan artikulált hangot kapok, gyors lecsengésű és masszív mélyekkel.

Szokták mondani, hogy a Sonus hangfalak érzelmesek és nem feltáróak. Ezt ez alapján kicsit sem érzem, mert pont hogy nagyon sok apró szemcsét kihoz a zenéből és a magas frekvenciák inkább fényesebbek, mintsem árnyaltak. Tere és szélessége lenyűgöző, viszont a pozíciók nem annyira pontosak már. Agnes Obel – The Curse számánál a balra tolt vokál majdnem középre befolyik, és annak közelében is marad. Ettől függetlenül maga a csupasz zenei élmény egészen gyönyörű és minden lazaságával együtt élvezetes. Mélyek majdnem tökéletesen működnek ebben a szobában, van egy erő és test benne, de nem halmozódik fel és gyűlik egyfajta alsó morajló érzés. A hangolásában érezni, hogy hangszer orientált a fejlesztő csapat, az a bizonyos enyhén ki- és felemelt magas szekció már-már olasz védjegynek nevezhető, de pont erről beszéltem egy korábbi Chario tesztben is.

Egyelőre imádom az élményt és lehet, hogy összedobok egy pár perces ki beszámoló videót erről, nagyon érdekes tapasztalat.