Floating Points, Pharoah Sanders & The London Symphony Orchestra – Promises
Három, saját műfajában igencsak népszerűnek számító zenei entitás közös munkáját hallhatjuk a Promises című kiadványon. A leginkább idm electronica/deep house/chillout műfajok határain mozgó Floating Points, jazzvirtuóz szaxofonista Pharoah Sanders és angol fővárosi szimfonikus képviselet, The London Symphony Orchestra alkotta trió elsőre furcsán hangzó muzikális egyvelegként is hathat. Ennek megfelelően a 2021. március 26-án piacra kerülő kollaboratív albumuk egy több szempontból is érdekes alkotás.
Elsősorban azonban nem amiatt, amit talán sokan feltételeznénk. Nincsen ugyanis epikusan kirobbanó zenekari hangzás, nincsenek feltűnő szaxofonszólók, sem pedig táncolható vagy bólogatható ritmikák, játékosan modulált szintézisek. Egyik résztvevő sem akarja túlszárnyalni a másikat. A Promises fő irányvonala a harmonikus, minimalista third stream lett, amely az album kohézióját tekintve már-már ambient-szerűnek is mondható. Erre erős utalás, hogy a számok nem kaptak egyedi címeket, csak tételekre vannak felosztva 1-től 9-ig. Ami azt illeti, sokszor még a számozás is elég gyenge indikátor, az utolsó kivételével olyannyira egybefolynak az epizódok. Az első és nyolcadik darab közötti zenei utazásunkat tulajdonképpen egy modern impresszionizmust idéző téma kíséri végig, amelyet aztán kísérleti jelleggel színesítenek lágy szaxofondallamokkal, háttérből előbúvó futurisztikus pittyegésekkel vagy kellemes, szimfonikus melódiákkal. Annak, hogy a Promises 46 percnyi teljes ellazulást kínáló meditatív hanganyag legyen, szerintem lényegében csak a vokálokat tartalmazó “Movement 4” és a váratlanul baljós dallamokat felmutató, befejező “Movement 9” állít akadályt. Véleményem szerint ez a két tétel kilóg a kellemesen kohezív, harmonikus közegből, míg az egymást követő “Movement 6” és “Movement 7” során ér csúcspontjára az alkotás.
Pharoah Sandesr és Floating Points. forrás: independent.co.uk
Floating Points, Pharoah Sanders & The London Symphony Orchestra közös Promises albumát talán egy ámulatba ejtően lassú sebességgel hömpölygő folyóhoz tudnám hasonlítani. Ezen a komótos áramlaton csordogálunk lefelé, olykor csodálva a környező tájakat vagy a messzi, fényes pontokat az égen; máskor pedig egy-egy kisebb sziklába ütközve éppen hogy vissza tudunk zökkenni a mámoros álomba merülésből. Kellemes zenehallgatást!
Író – Szamosi Dániel
