Pylon Audio Pearl Monitor vs Opal Monitor hangfal összevetés
A Pylon Audio Pearl és Opal szériái kedvező ár/érték arányuk miatt meghatározó szerepet töltenek be a lengyel cég kínálatában. Most jöjjön egy írásos összefoglaló két olyan kis helyigényű monitorsugárzóról, melyeket valószínűleg sok kezdő hifi vagy házimozi rendszerépítő számításba vesz. Árban minimális a különbség köztük, viszont hangban alapvető eltérésekre is lehet számítani.
Milyen közös jellemzőkkel bír a Pearl és az Opal Monitor?
A Pylon Audio legkisebb hangsugárzó családjaként ismert Pearl számos külföldi tesztben pozitív elismerést zsebelt be. Viszont ott van fölötte az Opal széria, aminek hasonló méretekkel és hangszóró kiosztással rendelkező monitorsugárzója nem vészesen drágább. Számokban kifejezve, e sorok írásakor a két modell közti különbség nagyjából 60 000 forint, ami párra értendő. A Pylon Pearl Monitor és Pylon Opal Monitor hangfalakról is megjelent korábban írásos teszt, amiket érdemes a jelenlegi írás előtt elolvasni, ha mélyebben kíváncsi vagy a termékekre.

A specifikációból nem sok szűrhető le, az alapján ezek teljesen azonos érzékenységű és frekvencia-átvitelű hangsugárzók. Szélességben és magasságban is egészen hasonlók, e tekintetben csak 1-1 centis eltérésekről lehet beszélni. Mindkét doboz hátsó basszreflex nyílással rendelkezik. Csatlakozóik hasonló kialakításúak, bi-wire opció nélkül. Ami a gyártási minőséget és formaterv jellemzését illeti, most nem részletezem, mert a korábbi tesztekben kifejtésre került. Röviden csak annyit jegyeznék meg, hogy tisztességes kivitelű hangsugárzók, kellemes fahatású színopciókkal és univerzális megjelenéssel. Világos környezettel rendelkezőknek szempont lehet, hogy egyelőre csak a Pearl Monitor kapható (fényes) fehérben, attól eltekintve mindkét modell fekete, dió vagy wenge kiadásokban rendelhető.

Mindkét termék a globális mércével értendő belépő kategóriát veszi célba. Valamivel 200 000 forint alatti, illetve fölötti árukkal sokaknak fájdalommentes opciót képeznek zenehallgatós-filmnézős szett építéshez. Természetesen az árkülönbségek fokozódnak, ha az adott széria mélysugárzóját is szeretnéd alkalmazni, vagy többcsatornás házimozi rendszert állítanál össze. Ez a cikk azonban a sztereós képességekre fókuszál.

Miben különböznek a Pylon Pearl és Opal Monitor hangfalak?
Ahogy az alábbi táblázat mutatja, 20%-kal nagyobb névleges terhelhetőséggel rendelkezik a drágább modell. Utóbbi doboza 3 centivel mélyebb, ami nagyobb mélyhang kapacitást sejtet. A kistestvér szőtt üvegszál membrános, míg az Opal mély/középsugárzója papírt alkalmaz. A magassugárzó mindkét esetben selyem dómos, de a drágább hangfalon valamilyen bevonat is megcsillan rajta.

Nem valószínű, hogy bárki összekeverné a dobozokat, hiszen a Pearl fekete-fehér hangszórója elég jellegzetes. Ilyen szempontból az Opal visszafogottabb megjelenésűnek tűnhet, de összességében annak igényesebb a kivitele. Matt fekete előlapja alul és felül kerekített, míg a Pearl minden éle teljesen szögletes.

Persze legtöbben a hangra kíváncsiak, ezért ideje rátérni az A/B teszt tapasztalataira, de előbb még az ígért táblázat:
| Pylon Audio Pearl Monitor állványos hangfal
Impedancia: 8 Ohm Frekvenciatartomány: 45 Hz – 20 000 Hz Névleges terhelhetőség: 50 W Maximális terhelhetőség: 80 W Érzékenység: 86 dB Méretek (Sz x Ma x Mé): 200 x 390 x 250 mm Súly: 7,5 kg/db Mély/középsugárzó: Pylon Audio PSW 18.8 FGS Magassugárzó: Pylon Audio PST T-80/8 Hangszóró rács: Igen, mágneses Választható színek: dió, wenge, fekete, magasfényű fehér |
Pylon Audio Opal Monitor állványos hangfal
Impedancia: 8 Ohm Frekvenciatartomány: 45 Hz – 20 000 Hz Névleges terhelhetőség: 60 W Maximális terhelhetőség: 100 W Érzékenység: 86 dB Méretek (Sz x Ma x Mé): 190 x 400 x 280 mm Súly: 7,5 kg/db Mély/középsugárzó: Pylon Audio PSW 18.8 CS/M (175 mm-es) Magassugárzó: Pylon Audio PST T-50/8 (25 mm-es) Hangszóró rács: Igen, mágneses Választható színek: dió, wenge, fekete |
Hogyan különböznek hangzásban a Pearl és Opal Monitor modellek?
Az A/B teszt egy 25 négyzetméteres szobában történt, Arcam Radia A5 erősítő és CD5 lejátszó párossal. A két hangsugárzó között több eltérés volt, mint hasonlóság, de közben az se kerülte el a figyelmem, amit egyformán tudtak. Az általános textúra mindkettő esetében gazdag volt. Egész jól bírták a terhelést, bár azt meg kell jegyezni, hogy a Pearl Monitor magabiztosabb volt 13 négyzetméteres szobában, míg az Opal Monitor még jobban kiteljesedett a lényegesen nagyobb nappaliban. Kiemelkedő énekhang részletességet nyújtottak a dobozok, szerintem középső frekvenciák tonalitása volt leginkább közös jellemzőjük, amiben szinte egyformán a legügyesebbnek bizonyultak. Ez a fajta közvetlenségük és a magashangok vártnál jobb felbontása, ami valószínűleg sokaknak megtetszik a Pylon Audio márkában.

A választott zenék többszöri újra hallgatásával azt szűrtem le, hogy a Pearl Monitor hangfal valamivel erősebben fókuszált, általánosan a részletekre. Benne jobban megvolt az a karakter, amit a nagyközönség szokásos hifi hangnak titulálna. Erre most jöjjön egy konkrét példa Joe Satriani – Wind in the Trees c. progresszív rock művével. A Pearl Monitor határozottabb, erősebb körvonalakkal mutatta meg a cintányérokat. Ugyanez a részlet az Opal Monitor közlésében lazább és jobban felszabadult volt. Másfelől a Pearl kissé feszes, energikus módon tálalta a mélyhangokat. Le kell szögezni, hogy a basszus adagolás egyébként nem volt túltolva, jó arányosságot tartott a kis doboz. Aztán átváltottam a drágább Opal Monitor hangfalra, azon a Satriani-t kísérő mély zongorabillentyűk kevésbé voltak megfoghatók, de közben mégis enyhén mélyebb tónusokat is megmutatott a hangfal és kevésbé feszesen kezelte az alacsony frekvenciákat, ami egy nyugodtabb hatást eredményezett. Az olcsóbb modell inkább előre (felém) irányította a részleteket és vízszintesen szórt jobban. Az Opal függőlegesen is tudott nyitni, ráadásul a tér-mélységet jobban kifejezte.

Kíváncsiságból elővettem egyik kedvenc Tsuyoshi Yamamoto Trio CD-met (Gentle Blues), ami hangzásra nem tökéletes, némileg kompresszoros keverésű, viszont élénk, pezsgő hangulata jobb rendszereken megadja azt az illúziót, mintha egy jazz kocsmában ücsörögnél. A Pearl Monitor (térbeli értelemben) kevésbé engedte ki a zongorát. A magashangokat meglepő gazdagsággal mutatta és itt csak ismételni tudom a korábbi tesztben megállapított jellemzőjét, hogy némileg erős járatáson sem kezdte el zavarni a fülemet úgy, mint – csak példának okáért – néha egyes Bowers-ek. Ez volt az „A” szereplő: kellemes tolmács, józan korlátokkal. Aztán a „B” alany, vagyis Opal Monitor szinte kirobbantotta a zenét. A bőgő lágyabb, testesebb, kellemesebb tónussal jelent meg. A zongora ezzel a hangfallal nemcsak dallamban volt jelen, hanem dimenzióban is jobban megjelent. Leírva nem lehet visszaadni, de több átjött még abból is, hogy a hangszer billentyűi közelebbre vagy távolabbra szóltak a mikrofontól. Ez összességében egy élőbb és izgalmasabb 3D-élményt teremtett.

Végezetül kicsit keményebb muzsikát is választottam, hogy a két hangsugárzó mélyhang és színpad kezelését ilyen irányból is felmérjem. A Groove Armada – Suntoucher c. elektronikus alapokra írt művénél a Pearl sekélyebb térrel dolgozott, mint az Opal Monitor, de a felbontására változatlanul rácsodálkoztam. Inkább a dobozok irányából, szűkebb sávban jöttek a részletek és a színpad nyomottabb, sűrűbb felépítést kapott. Utóbbiban előrelépést hozott a drágább modell: annak ellenére, hogy kevésbé volt színes és lelkes, mint kisebb rokona, nagyobb virtuális teret jelenített meg és a legalsó mélyhangok ütőerejét lazább, „bölcsebb” módon osztotta be.

Melyik a jobb választás?
Összességében mindkét hangfalat a maga kategóriájában érdemes mérlegelni. A Pearl Monitor kisebb szobákban teljesedik ki legjobban, az Opal Monitor pedig 20 négyzetméter fölött is magabiztos és kedvezőbben reagál magasabb terhelésre. Szubjektíven inkább melegebb hangú erősítőt ajánlanék a kisebb típus mellé, míg a drágább szerintem „megbocsátóbb” lehet a szigorúbb vasakkal is. Az elektronika ráhatásával kapcsolatban leginkább a korábbi, Gedeon által írt cikket érdemes megnézni.

Én Opal Monitor mellett döntenék, de csak azért, mert 15 éve koptatom a dobhártyámat kisebb-nagyobb rendszerekkel és simább, barátságosabb jellege szerintem több örömet, mélyebb hangélményt hoz, ha valaki hajlandó hozzá minőségi műsort és körítést biztosítani. Ezzel nem szándékom becsmérelni a Pearl Monitor tudását sem, azt inkább kezdőknek, első hifi rendszerbe tudom elképzelni, textúrában eléggé felülmúlja az árát. Mindenesetre üdvözítő a tény, hogy a Pylon Audio, a belépő kategóriát is külön szegmentálja ilyen opciókkal, nem lehet azt mondani, hogy csak az úri rétegnek gyártanak, ezek kiforrott termékek, amiket az átlagember és a hangra kényes személy is ugyanúgy tud élvezni.
A Pearl Monitor és Opal Monitor hangsugárzók egyaránt kipróbálhatók a Gedeon Audioban, sok más Pylon hangsugárzóval egyetemben. Aki egy kedvező ár-érték arányú szettet keres, ami nem hatásvadász, hanem inkább a kimértebb és részletező vonalat képviseli, e két doboz valamelyike első lépésnek teljesen korrekt.
A cikk vendégírónk, Komáromi Barnabás (Bari) munkája. Hamarosan újabb tesztjeit és híreit is olvashatjátok nálunk.

