Ocoeur – Everything
Biztosan nektek is volt már olyan érzésetek bizonyos kiadvány hallgatásakor, hogy a koncepció mintha az EP/LP egy központi darabjának való körülölelése volna. Ahol a borítótól elkezdve az azt a számot megelőző és követő dallamokig minden azért létezne, hogy az az egy szám a lehető legtöbb figyelmet, gondolatot és érzelmet váltsa ki a hallgatóból. Vékony jégre lép az a művész, aki ezt a kockázatot bevállalja, hiszen ilyenkor megvan annak a veszélye, hogy a kiemelt, “legjobb” darab mögött a többiek a feledés homályába vesznek; jobb esetben az az egy felkerül a hallgató egy saját playlistjére, rosszabb esetben soha nem kerül elő többé egyik sem. Aki viszont képes arra, hogy jól fűzzön össze egy ilyen hanganyagot, az többszöri, kellemes és különleges élménnyel gazdagít minket. Utóbbira jó példa szerintem a francia Franck Zaragoza, művésznevén Ocoeur Everything címen 2020-ban kiadott ambient/idm EP-je.
A 40 percig futó album 6 számot tartalmaz, és a borítóra illetve a számcímekre nézve is már egy gyönyörű tájékon tett kirándulás történetét láthatjuk magunk előtt. Az első “Ascent” vezet be minket tökéletes ráérzéssel abba az atmoszférába, amelyet Ocoeur szeretne előttünk megjeleníteni. Varázslatos táj ez, mintha halvány kékes-zöldes-lilás kristályokkal teli jeges barlangba érkeztünk volna egy hegyoldalból. Az “Everything” bár az album címét adó szám, nem rá gondoltam az első bekezdésben. Meghozza azonban a ritmusokkal a dinamikát, a barlangunk életre kel. A jeges hó ropog a talpunk alatt, a jégcsapok a távolból ütemesen hullanak a földre vagy pattognak a kristályok kitüremkedései között. A következő “Current” címének kiválasztása azt hiszem nem véletlenül hordoz kettős jelentést. Az előző szám sokasága után rövid megnyugvásra lelhetünk egy hegyből bekúszó patakot figyelve, melynek tetején lévő jégréteg jelképezi a jelen pillanat éppen aktuális állapotát, az alatta halkan csobogva csordogáló áramlat pedig emlékeztet minket, hogy az idő bizony még így is folyik tovább. Mi is tovább haladunk a fagyos barlangban, amikor is megérkezünk a csillogó csodához. A “Glow” harmóniájával és ritmusával kinyílik előttünk a tér. A szűk járatokból tágas csarnokba érkezünk, ahol a valahonnan fentről sugárzó fény a jégen és kristályokon megtörve egyszerre tölti meg a termet fénnyel és lassú cseppekben olvasztó melegséggel. A vakító élmény egyszerre csal mosolyt arcunkra és tölti meg szívünket a természet által adott kedves szeretettel. A két lezáró, egyenként is kiugróan hosszú, “Dawn” és “Dusk” címre hallgató darabbal leülünk túránk érzelmi csúcspontjánál. Egyre lassuló lélegzetünk páráját meditatívan megfigyelve merülünk el békében, és figyeljük hogyan változik a napsugár beesési szögével a csarnok élete egészen hajnaltól szürkületig, amikor már éppen ideje magára hagynunk ezt a csodákkal teli barlangot.
Én nagyon várom már, hogy egy napsütéses, hóeséses napon hallgathassam az Everything-et a fák között sétálva. Ha lesz rá lehetőség, ajánlom nektek is, hogy menjetek ki a természetbe ilyen szép időben, és merüljetek el a téli környezet nyugodalmas csodáiban! Addig pedig (vagy aki amúgy is inkább bentről szereti figyelni a tél szépségeit) otthon, behunyt szemmel próbálkozhatunk megidézni magunkban hasonló vizuális élményeket. Kellemes kirándulást Ocoeur jeges kristály barlangjában!
Író – Szamosi Dániel
