Pylon Audio Jasper Monitor 18 állványos hangfal teszt
Korábban volt szerencsém alaposan megismerkedni a Diamond szériával, amely a cég felső-közép kategóriás krémjét képviseli, ott jött elő a Pylon Audio igazi sava-borsa. Azonban létezik egy szint, ami még a gyémántokon is túlmutat, ahol a mérnöki kompromisszumokat végleg zárójelbe teszik a tiszta zeneiség és a technológiai maximalizmus oltárán. Ez a Jasper széria, aminek a legkisebb tagját hazavittem néhány hétre, hogy most jól beszámoljak Nektek. Pylon Audio Jasper Monitor 18 állványos hangfal teszt következik.
A Jasper Monitor 18 hangfal a zászlóshajó széria legkisebb, állványos tagja, amely azt a nem kis feladatot kapta, hogy a monumentális álló modellek – a Pylon Jasper 23 és Jasper 25 – érett és precíz karakterét egy olyan kompakt formába sűrítse, amely egy átlagos európai nappaliban vagy dedikált zenehallgató szobában is élhető marad. Ez a hangsugárzó a gyártó leírása alapján egyfajta erődemonstráció, amely hidat képez a stúdiómonitorok precizitása és a high-end világ érzelmi töltete között. A kérdés már csak az, hogy a Jasper 18 képes-e igazolni a kategóriájából adódó elvárásokat, és megadni azt a monumentális élményt, amit a neve ígér, vagy „csak” egy nagyon jól megépített polcsugárzót kapunk a pénzünkért.
A tovább érlelt koncepció: Miért pont a Jasper?
A Jasper széria létezése a Pylon Audio válasza a modern high-end kihívásaira: hogyan lehet a legmodernebb mérési eljárásokat – mint a lézeres vibrométeres tesztek és a süketszobai optimalizáció – ötvözni a szubjektív, zenei élménnyel. A cél itt nem a Diamond széria karakterének megváltoztatása volt, hanem a határok radikális kitolása.
A Pylon saját, Jarocinban található kutatóközpontja lehetővé tette, hogy a doboz rezonanciáit minden korábbinál pontosabban feltérképezzék. Nem csupán vastagabb MDF lapokat használtak, hanem egy teljesen egyedi formavilágot alkottak meg, ahol az ívek csak mellékesen szólnak a szemnek, inkább az akusztikát segítik. Míg a Diamond szériánál a 7 fokos hátradöntéssel érték el az időbeli illesztést, a Jasper Monitor 18 esetében egy ennél komplexebb, szilánkszerűen megformált váz született, amely jobban segít minimalizálni a diffrakciót és megszüntetni a belső állóhullámokat.
Hangszórók
Amikor egy hangsugárzó a high-end kategória ajtaján kopogtat, a hangszórókészlet megválasztása kritikus pont. A Pylon mérnökei biztosra akartak menni, így a világ egyik legelismertebb gyártójához, a dán Scan-Speak-hez fordultak. A Jasper Monitor 18 lelkét két olyan egység adja, amelyek önmagukban is slágercikkek az audiofil körökben, de a Pylon egyedi elvárásai alapján tovább finomították ezeket a jobb koherencia érdekében.
A frekvenciatartomány nagy részéért a híres, 18 cm-es Scan-Speak Revelator (18W/4531G01) felel. Ez a hangszóró már első pillantásra felismerhető a membránján található jellegzetes mintájáról. A papírba ejtett vágások és azok speciális kitöltése segít elnyelni a membrán felületén keletkező káros rezonanciákat és csökkenti a torzítást. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a hangszóró hihetetlenül gyorsan és pontosan reagál, miközben mentes marad a papírmembránokra néha jellemző „elszíneződéstől”. Ezek a hangszórók általában magabiztosabbak, ha basszusra kerül sor, amit alátámaszt a specifikációban szereplő 35 Hz-es alsó határérték is (ami egy állványos sugárzótól elég tekintélyes adat).
A magas frekvenciákat egy szintén Scan-Speak (D2608/913000) selyem dómra bízták. Ez állítólag az egyik legkönnyebb lengőrendszerrel rendelkezik a kategóriájában: a dóm tömege mindössze 0,18 gramm. A rendkívül alacsony súly lehetővé teszi, hogy a magassugárzó villámgyors tranzienseket és szinte végtelen felbontást produkáljon, miközben megőrzi azt a természetes lágyságot és selymességet, amit a közönséges fémdómos alternatíváknál sokan hiányolnak. A magassugárzó és a mélyközép sugárzó közötti váltást egy prémium alkatrészekből álló keresztváltó vezérli, amelyet úgy hangoltak, hogy a két egység akusztikai középpontja tökéletes fázisban találkozzon a hallgató fülénél.
Külső megjelenés
Ha egy hifi rajongó meglátja a Jasper Monitor 18-at, azonnal érzi, hogy itt valami különlegesről van szó. A Pylon mérnökei szakítottak a hagyományos téglatest formával, és egy olyan enyhén ívelt dobozt alkottak, amely egyszerre modern és időtálló. Ez az ívelt előlap és hátlap – amelyet speciális rétegelt „szendvics” technológiával készítenek vastag MDF lapokból, az időbeli illesztés miatt kapott ilyen formát: a hangszórók akusztikai középpontjai úgy kerültek elhelyezésre, hogy minden frekvencia egyszerre érje el a hallgatót, javítva ezzel a sztereó kép fókuszát és a tranziensek sebességét.
Azt azért jó tudomásul venni, hogy ezek nem kis dobozok: a 43 centis magassághoz 41 cm mélység társul. Elméletben bármilyen hangsugárzó állványra lehet tenni őket, de nyilván a gyárin mutatnak esztétikusan, amely hasonlóan hátrafele dőlő dizájnt kapott. Az ára… elég fájdalmas, mondjuk a 700-as Bowersek kakasülője sem olcsóbb (és ez Lengyelországból jön, nem Kínából). Akárhogy is, ez már nem egy közönséges “polchangfal”, ami bármilyen TV-komódon elvan, kell neki a tisztességes állvány. A hátoldalon masszív, kiváló minőségű csatlakozók találhatók, kötözködni nem tudok, legfeljebb annyit, hogy a jumperek kicsit szorosan illeszkednek, eltávolításuk fizikai erőt igényel.
A dizájn összességében egzotikus és tekintélyparancsoló és rengeteg szín, illetve faárnyalat közül lehet választani, ami sokaknak előnyt jelent. Mindenesetre a méretet jobb, ha vásárlás előtt megemészted, a dobozok önmagukban is cirka fél méter mélységet igényelnek kábelestül és célszerű legalább 50, de inkább 70-80 centire elhúzni a mögöttük lévő faltól, különben a basszus hajlamos bebúgásra, felkeményedésre. A jobb és bal oldali sugárzó között jó, ha van minimum 2 méter, de ha lehet, inkább 2,5 méter legyen (vagy több, a szobád adottságaitól függően).
Hangminőség
A meghallgatás két felvonásból állt. Először egy Rotel, majd egy Fezz Audio Olympia dual mono erősítő végezte a hajtást. A Rotelt egy jó középkategóriás referenciának, stabil alapnak vélem, ezért először azt figyeltem, hogy egy általam megszokott „vassal” mit nyújtott a hangfalpár. A közeli-távoli részletek közötti kontraszt első percben meggyőzött. Melody Gardod – If I’m Lucky c. számában nagyon markánsan elkülönült egymástól a középpontban lévő énekesnő és a mögötte játszó vonós kíséret. Az ének (ezzel az erősítővel még) kicsit testes volt, de közvetlen. Nem ömlengő, inkább tessékelő módon, enyhén felém terelte a központi eseményeket a kis Jasper. A legmélyebb basszusok kicsit fűtött, emelkedett módon jelentek meg legalábbis az én ízlésemhez és ahhoz képest, amit korábban a Diamond szériás rokonok nyújtottak.
A magassugárzó egészen finom, apró zenei elemeket is képes volt profin megjeleníteni. Sok mikrodinamikus részlet rajzolódott ki, ilyen téren a Jasper egyértelműen túllépett a Diamond enyhén lágy, hajszálnyit puha irányba húzó magashang karakterén. Kétségtelenül egy gyorsabb és modernebb hangszórókészletet építettek a Jasper 18-ba, ami az úgynevezett újhullámos high end hifit képviseli.
Ahogy léptem egyik zeneszámról a másikra, a legalsó basszust valahogy feszesnek, markánsnak éreztem, kritikus énem folyamatosan billegtette a mérleget, próbálva eldönteni, hogy ez most jó, vagy nem? Persze, a monitor méretű Diamond Monitor 18 MKII-nek (amit sokat dicsértem korábban) meg éppen visszafogott volt a basszusa 50 Hz alatt, ezt a hiányt elég egyértelműen kompenzálta a Jasper 18 – mintha azt akarták volna bizonyítani a lengyelek, hogy tudnak ők többet is kihozni egy állványos dobozból.
A mikrodinamika mellet az általános dinamika is nagy előnye volt a hangfalaknak. Meglepő határozottsággal jelent meg a Dave Brubeck Quartet – Take Five lábdobja, ami őszintén meggyőzött. Adott a hangfal egy konkrétabb, hajszálnyit bátrabb ábrázolást a műnek, amitől élénkebb és lelkesebb érzettel jelent meg. Egyes audiofil állványos dobozokon ugyanez a szám unott, hústalan módon jött elő, azokhoz képest itt jobban tudtam követni, figyelni az ütős hangszert. A cintányér olyan realisztikus textúrával csattant, hogy lényegében nem tudtam belekötni. Ott volt a selyem dóm jellege, de annyira gazdag lecsengést biztosított, párosítva egy precíz térábrázolással, hogy csukott szemmel az agyam gondtalanul odaképzelte 3 méterrel a szék elé a hangszert.
Sokunk hallása és ízlése más, én szubjektíven úgy ítéltem meg, hogy a meggyőző térmélység miatt komolyzene, vagy egyszerűen a rétegelt, távolságokat mutató, közeli-távoli rétegeket kombináló zene (végtére lehet ilyen elektronikus zsánerben is) volt a Jasper legnagyobb erőssége. A hangok irányát, hogy azok honnan keletkeztek, finoman határolta be, ami egy mozgalmas térélményt, jelenlét érzetet, élő hatást eredményezett. Ez a pozitívum jól kompenzálta a terheléstől függetlenül kissé feszes, duci basszusokat.
Kétségtelenül okosan hangolták be a Jasper Monitor 18–at, mert megállították egy olyan határon, ami még nem számított nyomulósnak, de közben azért nem volt szégyellős se. Tényleg enyhén előre, a hallgatói irányba terelte a hangokat, intenzívebben, mint olcsóbb rokonai. Komolyzene alatt nemcsak Vivaldi értendő, hanem bármi, ami fizikai térben mikrofonozott hangszereket tartalmaz. A Rodrigo y Gabriela gitárduó muzsikája is ilyen volt. A hangszerek térbeli elhelyezkedése erős elismerést váltott ki belőlem, nemcsak a gitárok, hanem a körülöttük lévő levegő is érzékelhető volt, bár tudom, egyesek talán épelméjűségemet kérdőjelezik meg, hogy a légtér „hallhatóságát” említem meg – próbáld ki és érteni fogod.
A Fezz Audio magasabb értéket képviselő erősítőként logikusan többet hozott ki a hangfalakból és azok egyértelműen jelezték is, hogy mit tudnak még. A korábbi, középkategóriás tranzisztoros erősítővel elég duzzadt és sötét tónust kapott a basszus, a Fezz mélyei viszont levegősebbek voltak – kombinálva a csőkészlet méltán híres melegségével. Kicsit sejtelmesebb, az előző, tranzisztoros hajtáshoz képest kevésbé precíz volt a közép/magas frekvenciák térbeli rajzolata, de közben egy még élőbb, csupaszabb karaktert kaptam. Marcus Miller játéka sokkal kevésbé szólt a puffogásról és búgásról, a másik erősítővel konkrétan kopogott a lábdob basszusa, a Fezz viszont a hangszerek mindegyikét, az összképet neutrálisabb módon hozta ki.
A kritikus tesztelés csúcsa Hiromi – Alive c. műve volt, amin már rendesen csodálkoztam. Annyira élő hang jött össze az Fezz Audio Olympia és Jasper Monitor 18 párosával, hogy rendesen leálltak a gondolataim, ami az én értékrendemben a kifogástalan, flow-szerű zenehallgatás garanciája. Azt jegyeztem a füzetembe, hogy „folyékony” a zongora, sajnálom, talán a fél internet kiröhög ezért – viszont nem tudtam másképp megfogalmazni, mint hogy áramló, folyadékszerű módon jöttek ki a billentyűk akkordjai. Egyébként a Fezz a legfelső magas frekvenciákon is pontosított.
Lezárás
A Pylon Audio Jasper Monitor 18 úgy tud high-end lenni, hogy közben nem válik elérhetetlenül hűvössé vagy sterillé. Őszintesége alatt azt is érteni kell, hogy nem próbálja szépíteni a rossz felvételeket, de a jókat olyan mélységben és érzelmi töltettel tálalja, ami ritka ebben az árkategóriában. Engem főleg komolyzenével győzött meg, de könnyűzenére is meglepően fogékony – és persze basszusokban tud vadulni, ezért bulira is nyitott. Utóbbinál azonban a basszus pontatlanná, keménnyé válhat, ha konkrét házibulis hangerőig terheled. Ezzel együtt a dinamika és térhatás két terület, ahol a magabiztossága megkérdőjelezhetetlen.
Amit számításba kell venni, hogy egy kompakt, első reflexes polcsugárzóhoz képest egy-két arasznyit előrébb kell húzni a sarkoktól, falaktól, különben jelezni fogja nemtetszését. Akármit teszel alá, az legyen minél jobb vibrációcsökkentő, anélkül csak felszínes lesz az a remek színpad, amire képes. Az erősítőt is érdemes megfontoltan választani, bár ez minden második hifi hangfal esetében kijelenthető.
Mindent összegezve tetszett, hogy a Pylon a korszerű high end irányba is hajlandó volt elmerészkedni. Saját nyugdíjas éveimre (ha mindenképpen Pylon és csak mindennapi hallgatózásra) az eddigi tapasztalatok alapján inkább választanám a „megbocsátóbb” Diamond Monitor-t minél komolyabb állvánnyal és kiegészítő mélysugárzókkal, de elismerem, hogy a Jasper Monitor 18 jobban kihozza a részleteket és összességében egy bőkezűbb hangot nyújt, amit 20-25 négyzetméterig kizárt, hogy untassa a hallgatót.
Előnyök:
- Méreteit meghaladó, monumentális mélyhangok és dinamika (akár 35 Hz-ig)
- Zseniális középtartománybeli transzparencia és érzelmi közlésmód
- Holografikus, 3D-s sztereó színpadkép és precíz pozícionálás
- Kifinomult, selymes magas hangok, amelyek hosszú távon sem fárasztóak
- Kiváló építési minőség, ívelt, rezonanciamentes szendvics-szerkezetű doboz
- Rendkívül tarka színválaszték és egyedi RAL opciók, magas WAF faktor *.
Megfontolandó szempontok:
- Hosszú bejáratási időt igényel a végleges hangzás eléréséhez (IsoTek bejárató lemezt ajánlom)
- Bár monitor, igényli a stabil, magas teljesítményű erősítést
- Kényes lehet a hátsó faltól való távolságra (minimum 50-70 cm javasolt)
- Saját rezgéscsillapító talpakról is feltétlenül gondoskodni kell, ha nem a gyári állványt használjuk
- Kisebb szobákban (15 m2 alatt) a basszus dominánssá válhat
A cikk vendégírónk, Komáromi Barnabás (Bari) munkája.
* Feleség elfogadási faktor (Wife Acceptance Factor / WAF)
