Vincent SV-500 elektroncsöves erősítő teszt

A Vincent SV-500 és SV-227 erősítőket rengetegen kérték, hogy teszteljem, hiszen az árfekvés igen népszerű szereplői. A 300 000 Ft,-os hibrid elektroncsöves erősítő még pont a könnyebben elérhető árfekvésbe tartozik, nyilván ez is indokolja, hogy miért látok napi szinten több olyan postot és fórum bejegyzést, ahol a rendszer része egy ilyen Vincent. A nagy igényre válaszul, végre került hozzám egy és össze tudtam vetni a sok véleménnyel szemben, hogy mi fából is faragták ezt.

A Vincent SV-500 erősítő klasszikus megjelenést kapott, vastag és tömör alumínium előlappal. Itt található a kapcsolható tone kontroll, fejhallgató csatlakozó, némításkapcsoló, bemenetválasztó és potméter. A hangerőszabályzó piros világítása csak a bekapcsolási fázisban villan párat, de ezt követően elalszik és annyival kevesebb fény zavarja a hallgatót. Viszont a bemenetválasztás marad egy piros pont formájában állandóként. Hátul a szokásos aranyozott analóg RCA bemeneteket és két digitális csatlakozót kapunk, pre-out és fix jelszintű kimenetek mellett. Belül a méretes toroid tápellátás adja meg a 10 kg körüli súly alapját, amit követ a szeparált alumínium rekeszbe helyezett Toshiba végtranzisztorokkal szerelt végfok áramkör. Az előerősítő részlegen két darab 6N1 trióda végzi a meghajtást, és egy 12AX7 a fázisfordítást. Kimenő teljesítménye 2 x 50 watt (8 ohm), illetve 2 x 80 watt (4 ohm).

A nagyobb Vincent erősítőnél megtapasztaltam, hogy milyen széles és testes karaktere van. Imádtam a Figaro-val, mert kompenzálta a mélyek levegősségét egy olyan erővel, ami kikerekítette az élményt. A ‘kis’ SV-500 nagyon közel áll a nagy tesóhoz, azonos karakterisztikával és habitussal rendelkezik. A tesztelés több hangfalon keresztül történt, mert ki akartam nyomozni, hogy mely párosításnál érzi a legjobban magát, és azt hiszem meg is találtam a konklúziót!

Pár nappal ezelőtt volt nálam egy Acoustic Energy AE509 hangfal tesztelés, ami mögé Hegel és Rega volt bekötve. Mindkettő feszesebb és kontrolláltabb hangot adott, és így a hangfal maradt is ezen a vonalon, csak hatványozott keménységgel. Ezt követően kötöttem vissza a Vincentet tesztelni és ekkor nyert értelmet a hibrid csöves hangzás felhasználása. Lazult a feszültségérzet, a mélyek vastagabbak lettek és a vokál szélesebb sziluettel szólalt fel. Majd átraktam a Fyne F501-et, amiről tudtam, hogy nem lesz a legjobb ekkora térben, hiszen annak amúgy is erőteljes basszusai vannak, erre persze rá is rakott egy lapáttal a Vincent, hihetetlen simogató és lágy mélyek jelentek meg, egészen halk hangerő mellett is. Ekkora, 25 m2 körüli térben ez már sok volt az ízlésemnek, viszont 30 m2 feletti szobában ez egy tuti recept lehet azok számára, akik szép öblös és grandiózus hangot keresnek.

Ekkor már tudtam, hogy a Vincent-hez jobban illik egy feszesebb, légiesebb és világosabb hangfal, ahonnan tudnak egymásból balanszírozni egy szinergikus hangképet. A kéznél lévő hangfalak közül az egyik leggyorsabb a Neat IOTA Alpha volt, aminek a mélyei főként kemények és peckesek, közvetlen közép- és aprólékos felső tartománnyal. Hallottam már számtalan erősítővel ezt a sugárzót, de messze ez a párosítás volt a legkiegyensúlyozottabb. Az alsó szegmens keménysége lágyult, több test és öblösség jelent meg, egyenletesen pulzált belőle olyan basszushullám, amit más elektronikával még nem tapasztaltam. A közép és magas szekció a szárazságából puhult kicsit, jóval könnyebben hallgatható lett és a tágasságérzet határozottan javult. Az organikus és közvetlen IOTA hangja több kerekséget, testet és nedvességet kapott, előtte az említett direktebb hangulatot kommunikálta. Szerintem a kettő együtt zseni jó kombó és ráadásul teljesen meglepetésként ért, hogy mekkora hangot ki lehet hozni az Alpha-ból.

A Vincent hangja behatárolható és felismerhető, nem bújuk el láthatatlanul a hangképben. Az öblös és testes mélyek egészen szélesen szólnak, de a dinamikai változásokra érzékenyen reagálva már halk hangerő mellett is megkapjuk a teljesség érzetet. A közép szekció hangulata árnyalt és meleg tónusú, széles és grandiózus prezentációval. A felső frekvencia a mackós alsó részre épülve felemeli a hangképet, nem érzem nyomottnak vagy fedettnek, de azért világosnak sem. Az biztos, hogy a hangulatvilágítás jellemzi a színpad fényét, nem pedig reflektorok, amik jóval harsányabban csapódnának le.

A Vincent SV-500 erősítő a megfelelő párosításban kiegyensúlyozott és élettel teli hangok produkál, számtalan erénnyel. A relatív kis watt számok mögött egy hatalmas hang van, kerek sziluettel, egyfajta óriásként lépeget a szobában már egészen halk hangerő mellett is. A képességeit különböző szobákban, különböző párosításokkal lehet kihasználni, mint az említett Fyne F501 szituációnál. Ezt nagyobb térbe javaslom, ahol igény hogy az egész szoba be legyen töltve, míg kisebb szobákba elég egy kompakt Quadral sugárzó mellé. A vékony és megvilágított hangfalakból kihozza a tartalékot és a helyrebillentett hangkép így jóval egységesebb és élvezetesebb lesz. Az erőtartalék elég sok helyzetben kapóra jöhet, nem szerénykedik semmilyen szempontból sem és bőven párosítható nagyobb állókhoz is, ha a szoba kívánja.

Forgalmazó – StreamAudio.hu