Fyne Audio F1-5 hangfal első tapasztalatok
Sok év után eljutottam a Fyne Audio F1-5 hangfal megismeréséig is, ami már csak azért is érdekes élmény, mert ezzel bezárólag a gyártó összes szériáját hallhattam (kivéve a legújabb Vintage szériát, még…). Az F500 szériával kezdve a karakter elég jól felismerhetőre beáll és annak a hangvétele javul részletezésben, nyitottságban és basszus kiterjesztésben, ahogy lépkedünk feljebb a ranglétrán.
Formájától eltekintve ismerős anyaghasználat és konstrukció fogad minket. A 19 mm-es magnézium magas és 125 mm-es multi-rost mély-közép hangszóró egymásba lett építve, mindezt pedig a FyneFlute peremezéssel zárták közbe.
Az ívelt dobozból kitüremkedik egy külön bőrrel borított foglalat a hangszórókészletnek, ami vélhetően a doboztól való elcsatolást segíti elő. Front oldalon állítható a “presence”, ami a 2.5kHz – 5.0kHz közötti tartományt emeli vagy csökkenti 3 dB-lel. Ezzel kiemelhető a közép szekció, ha netán hiányérzetünk van az adott párosítással, de esetleg vissza is lágyítható, ha túl erősnek érződik.
Alsó bass-reflex azonos, mint az F500-nál bemutatott megoldás, amit BassTrax-nak hív a gyártó. A lefelé nyitott dobozból egy alumínium öntvény kúpra érkezik a hullám, amely 360 fokban teríti szét a nyomást. A teljes talp szerkezet alumínium, ahogy azt már az F700-nál is láthatjuk, szóval nagy meglepetés ezen a ponton nincs.
Hátul single-wire terminál és egy földelési pont ínyencek számára.
Először a Fezz EVO Lybra 300B-vel hallgattam, ami elég jó volt, viszont amíg megismerem a hangfalat, addig nem mertem lerakni annál a párosításnál a voksom. Így került képbe a másik referencia erősítő, a Norma Revo IPA-140. A gyártói leírás és pár vélemény miatt szükségét éreztem tartalék erőnek, ezért nyúltam a 140 wattos (8 ohm) MOSFET tranzisztoros vashoz. Forrás Wattson Madison, VIABLUE és Titan Audio kábelezéssel.
A legelső tapasztalat a részletezés mértéke volt a többi Fyne hangfallal szemben. Az egészen biztos, hogy ez a legnagyobb felbontású sugárzó azok közül, amit eddig hallottam az állványosok közül (F500, F500SP, F700, F701). Lehet, hogy ez evidencia sokak számára, de egyes gyártók olyan szinten más karaktert kínálnak a különféle kategóriákon keresztül, hogy néha nem is egyértelműen a legdrágább a “legjobb” az adott fül számára.
A Fyne F1-5 basszusa a méretéhez képest jó, meglepő is tud lenni némely zenéken, de nem érdemes többet várni tőle, mint amit a mérete sugall. Az alsó reflexes kúpos megoldás hoz egy kis öblösséget, testet és lendületet, relatív gyors lecsengési idővel. Gyorsabbnak hat a kisebb szériáknál, bár lehet azért, mert nem megy annyira mélyre, mint némelyik kisebb szériás állványosuk és így a közép-magas részét a basszusoknak pörgősebben hozza. Papíron 48 Hz-et tud (-6dB), ami 20-25 m2-be elég is lehet a kellő erősítővel.
A közép és magas szekció természetes, nyugodt és kevésbé érződik a Fyne-os lágyság a téren. Azért felismerni, hogy Fyne szól, de az eddig hallottak alapján a kihegyezettsége, részletezése és tere jobban tetszik. Elsőre olyan, mintha a magasak lennének jóval nyitottabbak az F700-hoz képest, de szerintem a közép szekción faragtak annyit, hogy előtérbe kerüljenek a mikro részletek is. A presence szabályzót háromnegyedik (1.5 dB kiemelés elvileg) feltekertem és így a szöszölős réteg jobban hallható, a tér előrébb lép felém és a mikrofon által felvett nesz réteg is erőteljesebb lesz. Ízlés dolga nyilván, de nekem szórakoztatóbb így. Ha nullára tekerem, akkor a tér hátrébb kerül és lágyabb, selymesebb lesz a textúra réteg a zenén.
Első tapasztalatok alapján egy nagyon érdekes doboz a Fyne F1-5. Nem akar lenyűgözni egy szintetikus hangzással, elég zeneinek hat és hatalmas előny, hogy állítható az presence élmény intenzitása igény alapján. Még bőven hallgatnom kell, hogy teljesebb véleményt tudjak alkotni, de addig is meghallgatható előre egyeztetett időpontban a nyílt hetek keretein belül.
