május 7, 2020 By gedeon Off

Rega Brio erősítő teszt

A Rega termékek mögött mindig számtalan díj és elismerés áll, a Brio pedig nem kivétel ez alól sem. A gyártó legolcsóbb erősítője a középkategória lelkes versenyzője, nem is véletlen, hogy azóta is tartok egyet otthon.

Az új Rega Brio egy old-school elképzelésnek mondható, hiszen csak analóg bemenetei vannak, pár line és egy phono. A 2 x 50 watt kimenő teljesítmény bőségesen elégnek bizonyult eddig bármely rákötött hangfalnál, de a régi modellel szemben itt még egy fejhallgatót is hajthatunk vele (24-300 ohm), ha csendes üzemmódba szeretnénk átmenni. A kompakt, egyszerű, de furcsa design mellé jár egy távvezérlő is, amely nem túl sok tervezést kapott, mondhatni fapados. A feladatát elvégzi, de nem ebben szoktam gyönyörködni esténként. Azt érdemes tudni, hogy minden Rega elektronikát kézzel kell bekapcsolni, az előlapon található gombbal. Tehát távvezérlőről ez nem oldható meg.

Nálam ez közvetlen az Audiolab M-ONE-t váltotta le, amely jóval nyugodtabb és lágyabb hangot adott. Szerettem, de a Brio után már nem volt az az érzésem, amit szerettem volna. A Rega egy rendkívül dinamikus, agilis és izgatott hangot ad. Szuper példa rá ez az erősítő, hogy a 2 x 50 watt mennyire nem mérvadó, hiszen minimális hangerő mellett is röhögve meghajt nagyobb igényű sugárzókat is, esetemben egy Monitor Audio Gold 100-at.

A mélyek szép kerekséggel szólnak, kellő kontrollt tartva. A hangképet átöleli egy kis kedvesség és odaadás, amely nagyon szerethetővé teszi az instrumentális zenéket. Az énekhangok szellősen és természetesen szólnak, egy apró melegséggel megfűszerezve. Ez önmagában nem érződik, csak ha a nagyobbik Elex-R-t mellérakjuk, ami egy nyersebb érzetet ad. A magas szekció szépen kidolgozott, de valahol az arányokat elég jól eltalálja, mert az Audiolab-nél izgalmasabb produkciót hallunk. Talán a ropogós szó illik rá a legjobban, de a túlbuzgóság alatt jóval megáll.

A részletesebb, videós beszámolóm róla: