Audio Physic Spark hangfal teszt (+ egy kis Accuphase E-480 erősítő)

A német high-end hangfalgyártótól eddig csak a Step 35-öt mutattam be korábban, amely zseniálisan igényes volt mind hang és építési minőség szempontjából. Mi van viszont, ha ugyanezen tudás és egyedi fejlesztések egyik csúcsát hallgatjuk, ráadásul a híres 14 milliós Cardeas sugárzóból átemelt technológiákat felhasználva? Ez lett 2021-ben bejelentett Audio Physic Spark hangfal!

Az Audio Physic Spark egy 3-utas konstrukció, amely a csúcs Cardeas modelltől vett át több saját fejlesztést is, ezzel egy egészen új kategóriát létrehozva állványos méretben. Felül kapott helyet a 180 mm-es ‘double surround’ mély-, középen a 39 mm-es HHCT III magas- és alul az úgynevezett 150 mm-es HHCM III Hyper Holographic középhangszóró. Ez utóbbi fejlesztésének egyik lényege a centering spider elhagyása volt, amely a hangszóró mozgásából eredő önálló hangot semlegesítette teljes mértékben, így egy, a Cardeas-nál hallott homogén és színezetlen hangot kapva.

A hangfaldoboz külső merevítése edzett üveglap, amely belül az úgynevezett HCS (Honeycomb Sandwich) merevítést és csillapítást kapta. A HCS egy extrém merev, de könnyű és ‘levegős’ méhsejtrács szerkezetű szintetikus anyag, amely az MDF-fel szemben egyrészt hatékonyabb, másrészt kevesebb helyet foglal a konstrukciójából adódóan. A teljes termék, ennek a „súlyspórolásnak” ellenére 18 kg/db lett, ami szignifikáns, tekintve, hogy „csak” egy állványos dobozról van szó.

WBT csatlakozó terminál (igény esetén bi-wire is kérhető), hátsó bass-reflex filter ráccsal szerelve, hogy az esetleges levegőáramlásból eredő hangokat semlegesítse.

A Spark hallgatásához kértem kölcsön egy hozzá „elegendő” erősítőt is, mert nem akartam belefutni abba a hibába, hogy nem olyan láncban használom, ami ide ajánlott. Accuphase E-480 erősítő, Wattson Audio Madison DAC/streamer, RiCable és VIABLUE kábelezés, Titan Eros V2 tápellátás. Hangfalállvány maradt a szokásos Dynaudio Stand 20. Zárásképpen pedig három másik erősítővel is végighallgattam a legfőbb tesztzenéket – Hegel H190, Norma Audio Revo IPA-70B és Lyngdorf TDAI-3400

Ez a második tudatos és hosszasabb Audio Physic tapasztalatom, de azt érzem, hogy ha a többi is ezt az irányt képviseli, akkor valamelyest felismerhető a gyártó hangzása. Erőteljesen lecsendesített, kontrollált és a teljes frekvenciameneten keresztül alaposságot érezni. Nincsenek zengések, búgások, kilengések és összefolyások, legyen az egy sima Hania Rani zongorajáték, vagy egy absztrakt Rob Clouth agymenés.

Billie Eilish – Your Power

Az akusztikus gitár tisztára pucolva, de nem magasba húzóan szólt a teljes szám alatt. Érdekes, hogy inkább a közép szekció részét ragadja ki, amely köré építi mind a mélyebb és magasabb tartomány részleteit. Ettől lesz a fentebb említett csendes, nyugodt tonalitás. Pendülések és éles hangok fürgén jelennek meg, viszont harsány részletezésnek még csak csipetnyi nyoma sincs. A vokál sáv érkezése elég határozottat üt a zenében, a dinamika intenzív és erőteljes, ugyancsak szellős magas frekvenciákkal kezelve. Szájhangok, neszek, sziszegések csendesen foglalnak helyet a lényegi hangok között, finoman adagolva. Részletez, nem is akármilyen mennyiségben, de nem erőltet, túloz és kiabál. A basszusok extrém megfogottak, már-már kemények. Nem folyik és puffog, kontrollált és artikulált stílusban ragadja meg a különböző alsó frekvenciákat. Halk hangerő mellett ez a részleg egy fokkal távolabbról, halkabban dolgozik, míg emelve a potméter állását egyre erőteljesebb lesz. Igen, ahogy a sugárzók többségnél, itt is lesz differencia a basszus jelenlétében ahogy változik a hangerő, a lényeg viszont, hogy nem egy basszus orientált karaktere van a szettnek, legalábbis nem ezen a számon.

Agnes Obel – Myopia album

Messze a legtöbbet Agnes Obel albumait hallgattam az Spark-on, mert valahogy ennél a stílusnál és hangszerelésnél éreztem a legjobban azt, hogy kijön a sok apró erény. A Roscian szám finom zongorajátéka eleve folyósabb és lágyabb hangulatú, de egy enyhe mértékben ismét megjelent az édesebb tónus. A Spark és Accuphase kombója talán pont ezért is működik jól, mert míg a sugárzó precíz, határozott és alapos, addig az Accuphase kerekséget, testet és egy kis bársonyosságot rak a vérkeringésbe. Egyik track sem szúrt és karcolt, bármennyire hirtelen csapódott be a színpadra egy új hangszer. Térábrázolása egzakt és pontos, olyan mintha a lehető legjobban igyekezne kihasználni a rendelkezésre álló szélességet és mélységet. A bal és jobb csatorna közötti játszadozás Agnes Obel-re igen jellemző (néhol már zavar is, hogy nem középről énekel), viszont a Spark rámutatott arra, hogy mikor csak balról hallok valamit, akkor annak ugyanúgy megvan a tere, apró lecsengése és aurája, amitől olyan valóságos is tud lenni egy-egy hang. Ez mindegyik erősítővel megvolt, némelyikkel erősebb adagolással. Cselló és hegegű textúrákat nem beközelítve, kinagyítva ábrázolja, inkább a hangszereket önmagában mutatja be. Nem megy el abba a Figaro-s irányba, ahol apró pixelekre bontva érzékeljük a nüansz részleteket. A Spark zenei, a zenéről szól és a zenét kívülről betekintve mutatja be.

A Promise Keeper számot akárhányszor indítottam el, azonnali libabőrt okozott! A női vokálok tónusában ismét egy édesebb hangulatot érzek és olyan kedves, dédelgető módon, amit igen nehéz nem élvezni, még akkor is, ha nem ez lenne az alapvető stílusa az adott hallgatónak. A háttér sötét, koromfekete és a fókuszban lévő hangokat egy-egy lágy rajzolatú spot lámpa világít meg. Nem éles és harsány módon, ezt fontos kiemelnem!

Trentemoller x Tricky – No One Quite Like You

A halkan pulzáló lábdob ereje markáns és karakán, végig érezni az erőt benne, de most sem ez kerül előtérbe, se halk, se nagyobb hangerő mellett. A hangkép egységét szépen megtartja és nem borul fel az egyensúly, csak az adott zenékből kihozható kontraszt aránya növekszik. Kis hangerőt adva a szettnek Tricky füstösen rekedt hangja több teret kap, szinte meg is lepett, hogy a közép-felső tartomány milyen organikus részletezésbe is át tud menni, ha a zene azt kívánja. Súlyos és nehéz marad az egész track hangulata, nem szállós és „levegős” a klasszikus értelemben. A szám intim és sötét hangulatát hűen megtartotta, a melankóliát nem rontotta el valamilyen sajátos fényes karakterrel, ami a zenét rosszul tolmácsolná, legalábbis a személyes értelmezésen szerint. Tricky hangja legyen baljós, mély, de harapós és ezt itt meg is kaptam.

A hallgatást erősítő cserélgetéssel fejeztem be, csak hogy halljam mi köszönhető az Accuphase E-480-nak és mi az Audio Physic Spark-nak. Elsőként a Hegel H190-et kötöttem be, ami egy egészen másik irányba vitte el a hangképet. Élesebb, peckesebb, néhol pattogósabb hangot kaptam, feltáróbb magas frekvenciákkal. A H190 lehet, hogy még nem az a kaliber, ami a Spark-nak való, de nem ez volt a próba lényege, hanem hogy mire lehet rávenni a sugárzót. Az Accuphase-nél a bársonyos, édeskés magas tartomány egy mélyebb tónusba vitte el a hangot, míg a Hegel pont hogy kiemelte és kihegyezte azt. Néhol imádtam, néhol határeset volt, mint például a korábban említett Agnes Obel – Roscian számánál, ahol itt már nyoma sem volt lágyságnak. Üvegesebb, kifentebb kiterjesztést kaptak az egyes zongora leütések, több fénnyel a hangkép tetején. Basszusok meglepően jók voltak, mert azt hittem, hogy túl feszes lesz a H190 a Sparknak, de bőven elfért hozzá. Nem volt annyira erős és dús, mint az Accuphase, szálkásabb és sportosabb érzetet hozott.

A következő a Norma IPA-70B erősítő volt, amit mindenre bekötök, mert ez alapján tudom a legjobban behatárolni, hogy mi történik a hanggal. Az Audio Physic már kevésbé vágott, jóval finomabban részletezett és megjelent a jellegzetes „levegő” réteg a zenékben. A Spark gyönyörűen részletez, a térábrázolás extrém határozott és ahogy a gyártó a weboldalon ígéri, nem hasít a magas, pont megfogja a szúrós részeket egy hosszan hallgatható ponton. Basszusok gyorsak, de nem pattog úgy, mint a Hegel kombónál, jóval finomabb levezetést hallani. Agnes Obel hangja meztelen, édeskés íz itt már nincsen és könnyedebb is a rajzolat, mint a H190 esetén volt.

Utolsó segítségem a Lyngdorf TDAI-3400 erősítő volt, ami kategóriáját tekintve a második a ranglétrán a négy elektronika közül. Ez ugyancsak meglepett, mert nem feltételeztem a homogén karaktert elegendőnek a Spark „kinyitásához”. Dinamikus, teres és tisztult betekintést adott a zenékbe a szett, extrém tágas mélységérzettel. A színpad különböző pontja kiemelkedően határozottak, a basszusok lágyabb formával és energiával pulzáltak, nem akart túlozni és talán egy fokkal lassabb volt, mint a többi erősítővel. A Spark viszont elég szépen tartja magát, így klasszikus értelemben folyós basszus és lomhaság egyszer sem volt hallható. Jó tapasztalat, hogy ilyen topológiájú elektronikákkal is hajtható a sugárzó, ráadásul nagyon jó is a végeredményt!

Összességében az Audio Physic Spark hangfal egy olyan hangot nyújtott, amely hű maradt a gyártó fejlesztéseinél olvasható célokhoz. Semleges, részletező, kiegyenlített, mindezt olyan mértékben és arányokkal, hogy soha nem fárasztó és vágós a hang. Komponens választással hangolható személyes ízlésünkre, legyen az analógosabb, melegebb irány, vagy egy fokkal fényesebb, kihegyezettebb. A tesztelések végére körvonalazódott, hogy a Spark stabil munkája sokkal inkább szól a mögé kötött komponensek karakteréről, mint a sajátos fűszerezéséről, ami elég nehezen behatárolható, vagy jóformán nincs is. Építési minősége és masszívsága brutális, a 100%-ban egyedi fejlesztés pedig vissza is köszön a termék összeszedettségében minden szempontból. High-end rendszer építésénél mindenképpen érdemes meghallgatni az Audio Physic Spark hangfalat, lehetőleg több, különböző karakterű erősítővel, hogy körvonalazódjon, hogy miről is szól ez!

• Audio Physic Spark hangfal
• Forgalmazó – StreamAudio.hu
• Gyártó – AudioPhysic.com