Fyne Audio Classic VIII SM hangfal teszt + Fezz EVO Silver Luna Prestige
A Fyne Audio hangfalak a Gedeon youtube csatorna egyik alap kövei közé tartoztak, főleg a híres F500-as, aminek első fehér példánya hozzám került még 2019 környékén. Tudatosabb otthoni hifi komponenseim egyike volt, ami még évekkel később is büszke része volt a demo szobának. Időközben teszteltem az F500SP verziókat, az F700 és F1-5 családok pár modelljét is, viszont mindegyik egészen hasonló hangulatot és stílust képvisel, csak egyre kifinomultabb mértékben. A skót gyártó legújabb szériája a Vintage Classic, ami megtöri a Fyne Audio kínálatának formavilágát és egyben karakterét is. Kezdjük a család legkisebb Fyne Audio Classic VIII SM hangfal beszámolójával!
A Fyne Audio Classic VIII SM hangsugárzó, esztétikailag a klasszikus hifi világot idézi, keverve pár kortárs megoldással, modern technológiával és új fejlesztésekkel. 2-utas kialakítás, 200 mm-es IsoFlare mély-közép hangszóróval, amely közepére ültették a 25 mm-es magnézium magasat. FyneFlute peremet kapott, amely javítja a kilengésből fakadó színezést, így javítja a pontosságot, gyorsaságot és transzparenciát.
Lefelé irányított BassTrax Tractrix bass-reflex nyílást kapott a doboz, ami az összes Fyne dobozra jellemző (kivéve a belépő F300 szériát). A konstrukció 360 fokban terjeszti szét a dobozból eredő nyomást és levegőt, viszont ebből semmit nem látunk, ugyanis szürke textil takarja a talp és a doboz között.
A mágneses hangszórótakaró textilt levéve érhető el az „Energy” és „Presence” potméter, amely a magas és közép szekción állít +-4 dB-t. A felületre nyomtatott grafikonokon egyértelműen látni is, hogy pontosan mely régiót szabályozza, ha valaki bizonytalan lenne a dolgában. Elég jól hallható az eredménye, bár a magasakon nem jutott eszembe emelni semmit, a közepeken meg ízlés szerint néhol próbálkoztam, de végül mindig a 0-ás álláson hagytam, mert úgy volt koherens a tesztszetten.
A mágneses hangszóró takarót a hátlapra is fel lehet rögzíteni, ami egy kedves figyelmesség a Fyne Audio-tól. Bi-Wire/Bi-Amp csatlakozó terminált kapott, ami azonnal kapott is egy VIABLUE SC-6 T8 jumper szettet és egy SC-4 T8 hangfalkábelt (tudom, tudom, nem kell beszólni, ez volt kéznél és nagyon jól néz ki!).
Hangfalállványt nem gyárt hozzá a Fyne (egyelőre), szóval a képeken látható megoldást asztalossal kell megcsináltatni.
Esztétikailag klasszikus, gyönyörű és kivételesen igényes, kifejezetten tetszik a diófurnér, szürke skandináv hangulatú textil anyag és a réz/arany hatású színvilág. Nyilván megosztó, de akinek ez nem jön be, akkor érdemes a Fyne Audio F700-as szériájában nézelődni ‘hasonló’ árfekvésben.
A beszámoló egészen másképp indult, ugyanis egy kedves érdeklődő kérésére szereztem be a sugárzót és ekkor még nem volt sok időm kísérletezni vele. Bekötöttem az örök referencia Norma IPA-140 erősítőt, gondolván, hogy ha valami, akkor ez elég lesz hozzá. LUMIN D3 streamer és VIABLUE, Titan Audio kábelezés ment hozzá, a szokásos módon. Egyáltalán nem volt rossz, sőt, viszont pár nappal később bekötöttem hozzá a Fezz EVO Silver Luna Prestige erősítőt (PSVane csövekkel), Fezz EVO Equinox DAC-kal és az egyszerűbb Silent Angel Bremen B1 futóművet, elé VIABLUE NF-75 koax kábelen. Ekkor jött a döbbenet, hogy milyen is az, amikor a Fyne Audio Classic VIII SM hangfal jól érzi magát. Valamiért a Norma nem adta meg neki azt az igazságot, amit lehet, szóval kezdjük is a Fezz EVO + Fyne tapasztalatokkal.
A Fyne Audio Classic VIII SM hangfal karaktere valamelyest eltávolodik a többi családtól, ugyanis a közép és felső tartománya szerintem messze a legtisztább, leglepucoltabb és legartikuláltabb. Igen, az F1-5-höz képest is, mert az meg jóval melegebb volt emlékeim szerint. A Classic VIII SM modellnél kapom eddig a legkerekebb hangzást hangminőség, természetesség a fókuszáltság szempontjából. Julia Jacklin – Body számánál az énekhang extrém jól szeparáltan jelenik meg, kicsit sem „búg” össze a basszusokkal, ami egy rendszeres gondom sok belépő szettnél. Elég izmosra keverték ennek a zenének a mélyeit, ezért is fordulhat elő, hogy aránytalan a basszus és a közép szekció adagolása, de a Fyne ezt tökéletesen kezeli. Itt jön elő a nagy előnye, ha egy doboznak feszes és gyors mélye van, nem pedig lassú és öblös, mint akár a többi F500, F700 szériának. Ízlés dolga nyilván, de a kisebb szériákon ez a zene könnyen „szétesik” ahhoz képest, amit itt hallani. Ahhoz képest, hogy az F701 és F1 modellek alá helyezhető ez a Classic VIII SM, egyáltalán nem visszalépés, sőt, olyan előnyei vannak, amit a nagyobb modelleknél nem tapasztaltam.
Billie Eilish – Your Power számát is minden új terméken meghallgatom (nem élvezetből, kizárólag referenciaként), ami rámutat a Classic VIII SM több sajátosságára is. A basszusok ereje nem dominál, nem kerül előtérbe és olyan feszességgel dolgozik, hogy egyeseknek hiányérzete támadhat. Ennél a számnál elférne még egy adag test és erő, mert arányaiban több szerepet kap a közép és felső tartomány a szám egészénél. Billie Eilish hangja viszont kegyetlenül közvetlen, tiszta és mikro, makro részletekben gazdag. Extrém módon kijönnek az apróságok a zenéből, ráadásul szép nagy sziluettel és térrel. Magas frekvenciák követik a közepek stílusát és egészen vékony, precíz, pontszerű módon rajzol. Csöves erősítő és DAC ellenére semmi hiányérzetem nincs, de ha valakinek még ennél is több magas jelenlét kell, akkor lehet állítani a front oldalon lévő potméterrel. Azt el nem tudom képzelni, hogy ezen a szetten ki akarna még emelni a presence élményen, úgy, hogy ez lehetne a presence élmény mintapéldája. Tónusát tekintve nehezen tudom melegnek vagy akár nagyon fényesnek hívni, de annyira nyitott a hangkép teteje, olyan sok részlettel a közepeknél, hogy a „meleg” jelző megtévesztő lenne.
Tricky, MARTA – When It’s Going Wrong ugyancsak brutálisan mélyben domináns zene és pont ezért érdekes ezen a hangfalon hallgatni. A túlzó mixelést ugyancsak ellensúlyozza a Fyne Audio feszessége, szépen kordában tartja a morajló, búgó hangokat is. Több teret kap a zene többi része és így kiegyensúlyozottabb, hallgathatóbb a teljes élmény. Tricky zenéire ez általánosságban igaz, hogy szereti a basszusokat megtolni, ami például egy F501SP hangfalon iszonyat mélyerős lenne, ugyanezen szobában. Itt említhetem bármely elektronikus, dob és techno zenét is, ami ebben a 25 m2-ben hatásos, de kontrollált marad minden hangerőn. 30 m2-be már a nagyobb modelleket választanám, de ebbe a térbe, számomra bőséges volt az ereje. A Fezz EVO Silver Luna Prestige erősítőn alig tudtam a hangerőt megtekerni 15-20% fölé, mert bődületes energiát pumpált a szobába a szett.
Térélménye pontos, határozott és teres, viszont, mivel a közép tartomány és emberi beszéd elképesztően jól fókuszált, így a zenék többségénél leginkább ez kötötte le a figyelmemet. Ha az adott zenében nincs énekes, csak egy nagy térben, elszórt hangok összessége, akkor már egészen más a hatás. Eli Keszler – LIVE II albuma jó példa erre. Villámgyorsan pörgő sebesség, teljes 3D hatás és szálkás mélyek a zene minden pillanatában.
Összességében a Fyne Audio Classic VIII SM hangfal az eddigi személyes kedvencem a gyártó kínálatában! A basszusoknál van csak hiányérzetem, lehetne egy fokkal kerekebb vagy öblösebb, de erre megoldás valamely nagyobb modell a szérián belül. Közép és felső tartománya elképesztően jól részletez, zenei, de mégis kicsit technikai módon aprólékos. Feltételezem a magnézium magas és a keresztváltó okolható ezért az emelkedett tónusért, ami szigorúan rámutat a zene sajátosságaira, finomságaira és énekes hangszálai közötti rezgésekre is akár. A Fezz EVO Equinox és Silver Luna Prestige páros sokat dobott az energiáján, ami a Norma erősítővel lágyabb, selymesebb volt, szóval a párosításra érdemes több figyelmet szentelni. Esztétikailag nem tudok belekötni, tetszik az egész doboz úgy ahogy van, viszont a képen látható állványnak kötelező tartozéknak kellene lennie. Ekkora dobozt bútorra nem raknék, sima hangfalállványra sem, szóval marad az egyedi gyártatás, barkácsolás, de a végeredmény a képeken látható örök klasszikus megjelenés. Hangszeres zenékre jobban ajánlanám, mintsem elektronikusra, kizárólag a kemény mélyek miatt, ami techno őrülteknek kevés lehet a nem megfelelő szobában.
