JBL L100 Classic Hangfal Teszt
A legendásnak mondható JBL L100 újrakiadása szerintem az egyik legtöbbet emlegetett termék volt az utóbbi években. A kinézet 100%-osan megegyezik az eredetivel, de belbecs szempontjából egy teljesen új terméket kapunk. Az ára 1 600 000 ft körül van, plusz a hozzá gyártott állvány, szóval egy kicsit sem hétköznapi darabról van szó.
Az L100-at a házimozistudio.hu adta kölcsön, ők a hazai importőrei a JBL Synthesis-nek, ami a High-End vonala a gyártónak, nem pedig az olcsó bluetooth termékpalettás, tehát ezt érdemes elkülöníteni fejben. Nagyon készségesek és kedvesek voltak, idehozták nekem házhoz, ajtóig jóformán.
Nézzük akkor magát a hangfalat. A design jóformán pontosan ugyanaz, mint régen, de most három színből választhatunk a hangszórótakaró selyemnél, fekete, narancs és kék. Az oldallapok dió furnérból vannak és hátul egy egyszerű csatlakozóterminál található. Front reflexes és egy klasszikus hangszínszabályzóval állíthatjuk ízlés szerint a tartomány közép és felső részeit.
Kapunk egy 25 mm-es titán dóm magas sugárzót egy lágy ívelésű waveguide-ba ültetve, egy 127 mm-es polimer bevonatú cellulóz középsugárzót és egy 300-as fehér cellulóz mély hangszórót. Súlyuk 27 kg körül van, tehát rendesen megizzadtam mire kicsomagoltam és a helyükre raktam. Azt az érzést azért nem kívánom senkinek, mikor remeg kezed-lábad egy 1.6 milliós cuccal a kezedben és rettegsz, hogy ne verd oda sehova, de sikerült megúsznom baleset nélkül.
A hang kapcsán érdekes gondolataim születtek és talán picit ellentmondásos is, mivel egészen másképp kell elképzelni az ebben az árfekvésben található termékek egy részét, mint ahogy ezt az L100-at is. Az a tapasztalatom, hogy már 600 000 ft körül megjelennek olyan állványos sugárzók, amik egy jó erősítővel szerintem szó szerint sokkal többet húznak ki a zenéből, mint amit élőben hallanál. Gondolok itt az olyan finom részletek felnagyítására, amitől sokaknak leesik az álla. Viszont az életszerűség és realisztikus reprodukció szerintem nem a részletek mennyiségében és nagyságában rejlik, hanem abban, amit ennél a szettnél hallottam.
Kezdjük lentről, a mélyekről. Nagy szoba, kicsi hangfalak is nagyot szólnak ugye és az érdekes élmény az, hogy kevésbé volt tolakodó és sok, mint a Gold 100-asoknál. Az egyszerűen leveri a poharat az asztalról már fél hangerőn is itt nálam, viszont ennél az L100-nál egy jóval kerekebb, de feszesebb hangot kaptam. A dobok legalsó részlege is olyan szinten érezhető, mint a 80-120 hz közti, nagyon szépen kontrolláltan, nem engedi elfolyni a hangokat. El sem jut odáig soha, hogy érezzem a pergését a mélyeknek a hang befejezése után, egyszerűen csak fogja szorosan pórázon a dobokat és a mélységben guruló érdekességeket. Szerintem soha nem hallottam ilyen szépen szólni pár kedvencemet. Stimming fúziós elektronikus zenéi elképesztőek voltak. Szeret felvenni saját maga élő dobokat és azt keverni analóg szintikkel. Na, ennek a finomsága és szeparációja, külön külön érvényesülése még nem volt ilyen szép számomra soha. Tényleg borzasztóan élvezetes.
A középtartománynak van ugyancsak egy természetes érzete, nem sok, nem tolakodó, nincsenek előhúzva olyan színek, amibe kapaszkodni tudsz. És ez az érdekes benne, hogy rá kell jönni, hogy rendesen kevesebb apró, nesz jellegű részletet hallasz ki hatalmasra nagyítva, mint pár jóval olcsóbb sugárzóval. Viszont ebben van lélek és egy olyan érzés, aminél tényleg csak azt tudom mondani, hogy “ez egyszerűen csak valóságosabb, mint sok más”. A régi klasszikus Beatles-től kezdve mindent megnéztem rajta és azt mondom, hogy az egy nagyon jó kiindulási alap. A régi felvételek szerintem sok cuccon nagyon rosszul szólnak, viszont itt kijött a lelke MQA felvételeknél. Javaslom is meghallgatásra Tidal-on a beatles studio MQA felvételeket, nagyon érdekes.
A magas sugárzónál van egy extra érdesség és izgatottság szerintem. Elég határozott stílusa van, ha a középtartomány nagyon lebukna mélybe, akkor még V karakternek is lehetne hívni, de így összkép szempontjából mégsem lesz az. Tetszik, hogy itt azért hoz egy kis fűszert, nem annyira finom és selymes, de nem is megy túl élesbe el, viszont inkább élénknek nevezném. Az apró finomságok itt sem kapnak akkora szerepet, mint az alsóbb tartományokban.
Részletezhetném még sokáig, de ezt élőben kell meghallgatni, hogy igazán megértsd, hogy mit nyújt ez a hangfal. A Unison stílusa szerintem nagyon hasonló mint a JBL-é, szóval adták egymás alá a lovat, az biztos. Ha egy feszesebb, szárazabb erősítőt pakolnék alá, akkor biztos erősen megváltozni az összkép, de erre nem volt lehetőségem a pár napos teszt alatt.
Összességében azt gondolom, hogy egy csodálatos kis hangfal ez, nagyon sok örömet tud okozni. Az ára nyilván olyan helyzetbe rakja, hogy rengeteg alternatívád lesz, viszont az nem véletlen, hogy számtalan tapasztalt régi motoros erre rakta le a voksát végül. Ez a hangfal nem a részletek mennyiségéről és nagyságáról szól, nem lenyűgözni akar az irreális reprodukcióval, csak a lelkét és igazságát mutatja meg a zenének, amit szerintem akkor értesz meg, ha ultra-analitikus hangfalak után leülsz egy ilyennel ismerkedni.
Forgalmazó – https://www.hazimozistudio.hu/