Pylon Audio Diamond 25 MKII álló hangfal teszt
Ez a Pylon Audio Diamond 25 MKII álló hangfal teszt számomra onnan indul, hogy a lengyel gyártó kínálatából eddig a Diamond Monitor 18 MKII volt az a modell, amely a leginkább kivívta az elismerésemet. Saját kategóriájában szuperkoherens hangzást nyújtott, finom dinamikával és hosszú távon hallgatható karakterrel. A legmélyebb basszusoknál azonban, 25 négyzetméter körüli térben már érezhető volt némi visszafogottság, ezért voltam kíváncsi az eggyel nagyobb, álló kivitelű Diamond 25 MKII-re, amely már első benyomásra is egy komolyabban terhelhető, magabiztosabb alternatívának tűnt.
Friss hús a Hi-Fi világnak
A Pylon Audio hátterét valószínűleg nem kell ecsetelnem visszatérő, vagy Európai hifi brandek iránt érdeklődő olvasóknak. Ha neked mégis új a név, akkor röviden annyit érdemes róla tudni, hogy lengyelországi cég, mely nemcsak termékeinek fejlesztését, hanem gyártását is Lengyelországban végzi. A Diamond széria megalapozta a Pylon nemzetközi hírnevét. Ezt a termékvonalat azzal a céllal hozták létre, hogy egyesítse a tudatosan magas szintre törekvő hangzást, a kifinomult dizájnt és az igényes gyártási színvonalat. A Diamond 25 MKII a sorozat legkisebb álló hangsugárzója, azokra fókuszál, akik egy padlón álló doboz erejét szeretnék kisebb vagy közepes szobában. A hangsugárzó méretei (98 cm magasság, 16,5 cm szélesség) nem túl hivalkodóak, tudása 15-30 négyzetméter közötti helyiségekhez optimális.
Az MKII jelölés nem csupán apró ráncfelvarrást takar. A Pylon mérnökei az előd sikerére alapozva minden egyes kritikus alkatrészt (a hangszórókat, a keresztváltót és a dobozt) újragondolták és finomították, hogy javítsanak a hangminőségen. Leírása alapján ez a generáció egyértelműen a korábbi dinamikai és sebességbeli korlátainak feloldására összpontosít.
Jótékony ferdítés
A Pylon Audio Diamond 25 MKII álló hangfal vizuális megjelenése egyértelműen a funkciót szolgálja. Nincsenek felesleges krómszegélyek, aranytáblák és bőrsávok. A hangszóróperemek csavarfejeit sem rejtették el. Arra viszont korrekt módon ügyeltek, hogy a takaróselyem sarkait mágnesekkel fogják – jól tették, mert szerintem a felhasználók zöme nem fogja rejtegetni a hangszórókat. Az egyik legfontosabb tervezési döntés a kabinet enyhén hátrafelé dőlő kialakítása. Ez a ferde alak nem pusztán esztétikai elem, hanem segít időben jobban egyeztetni a hangszórók akusztikai középpontjait a hallgató irányából nézve. Ez kulcsfontosságú a stabilabb és pontosabb hangszínpad eléréséhez, amely a prémium audio termékek ismertetőjele.
A doboz tömör, vastag MDF lapokból épül fel. Belül precízen elhelyezett merevítésekkel és bordázattal van megerősítve, célzottan csökkentve falainak vibrációját. A nem kívánt állóhullámok és belső rezonanciák elkerülése érdekében a Pylon mérnökei gondosan választott csillapító anyagok kombinációját alkalmazták: természetes juhgyapjút és egy új, speciális hangszigetelő anyagot. Ahogy a fotók is mutatják, egy fekete (ugyancsak MDF) lapon áll a doboz, melynek valószínűleg fő célja, hogy korrigálja a hátra döntött formát. Ha valamin változtatnék, az legfeljebb annyi, hogy ezt a lapot talán jobbra és balra érdemes lenne kiterjeszteni, hogy a keskeny (alig 17 cm széles) doboz stabilabban álljon – nem mintha a hifi barátok minduntalan borogatni akarnák értékes eszközeiket.
Egy váratlan dizájnelem
A Pylon Audio elkötelezettsége a famunka és az esztétika iránt a széles felületválasztékban is megmutatkozik. A 25 MKII elérhető matt és magasfényű lakkozott kivitelekben (fekete vagy fehér), valamint többféle árnyalatú fafurnérral (világosabb és sötétebb tölgy textúrákkal). Ráadásként a hangsugárzó (épp úgy, mint a többi Diamond modell) felár ellenében tetszőleges RAL színekben is rendelhető, ami ebben az árkategóriában ritka rugalmasságot nyújt. A Gedeon által tesztre bocsátott darabok is egyedi színűek, sötétzöld árnyalatuk YouTube-on sokak tetszését elnyerte – az én feleségem inkább menta-kedvelő, valószínűleg nem is engedte volna visszaküldeni, ha a kanapénkkal azonos szín jön! Ebben a színvariációs lehetőségben szerintem van egy nagy potenciál, ami előnyös a feleség-faktorra nézve.
Technikai eszköztár
A Diamond 25 MKII kiosztása 2,5-utas, ami két darab 13 cm-es mély-közép hangszóróból és egy Scan-Speak dómos magassugárzóból áll. A legalsó főleg basszus reprodukcióért felelős, míg a fölötte lévő kezel részben a mély-közép és a teljes középtartományt. A két hangszóró a norvég Seas CA15RLY modellen alapul, amit a Pylon Audio jelentős mértékben módosított és optimalizált. A középsugárzón (PSW 15.8.CA/P) hagyományos porvédő sapka helyett fáziskúpot használtak. Ez a megoldás kiküszöböli a porvédő sapka alatti levegőrezonanciákat, ami tisztább és neutrálisabb középtartomány-reprodukciót eredményez.
A jelút tisztaságának és a frekvenciasávok zökkenőmentes összefűzésének biztosítására a Pylon „direct mount” technikával (közvetlen illesztéssel) épített keresztváltó mellett döntött. Tudatosan összeválogatott alkatrészeket alkalmaztak, mint például levegős tekercseket és polipropilén kondenzátorokat. A hangsugárzó 36 Hz – 20 kHz közötti frekvenciaátvitellel rendelkezik.
Beüzemelés
A Diamond 25 MKII hangzását jelentős mértékben befolyásolja a megfelelő elhelyezés. Hátsó basszreflex portokkal rendelkezik, ami megköveteli, hogy a dobozok észszerű távolságra legyenek a hátsó faltól. Nálam a falhoz képest majdnem egy métert kellett előrébb húzni a dobozokat, hogy a basszusok egy józanabb szintre kerüljenek, de mindenki szobája és ízlése más, tehát az ideális beállítás többnyire az adott szobán és a tulajdonos preferenciáin múlik. A gyártó mellékel becsavarozható (M6-os) alátéteket is a dobozokhoz, de én arra buzdítom a leendő Diamond felhasználókat, hogy próbáljanak ki valamilyen jobb talpszettet is, egy prémium alternatíva pontosabb színpadképet eredményezhet (én jelenleg Soundcare tüskéket használok, de feltételezem, hogy akár valamilyen VIABLUE tüskeszett is előrelépést hozhat).
A hangfalakat Fezz Audio EVO Titania csöves erősítővel használtam legtöbbet, ez az elektronika térhatás, érzelmesség és közép- magas frekvenciás felbontás szempontjából sokat kihozott a hangsugárzókból, de elméletben kisebb teljesítményű vas is szóba jöhet (feltéve, hogy stabil dinamikával dolgozik). A konkrét modell választása felhasználói preferenciákon múlik, de a Titania megtalálható a Gedeon Studio–ban, így kiindulási pontnak ideális. A forrás RME ADI-2 DAC FS volt, amit saját LessLoss kábeleimmel illesztettem a HT-módba állított erősítőre, tehát a Fezz végerősítőként funkcionált. Az áramot (eleinte) IsoTek EVO3 Premier tápkábelek és IsoTek EVO3 Sirius tápelosztó biztosította.
Hangminőség
Ha korábban olvastad a Diamond Monitor 18 MKII tesztet, akkor jogosan merül fel benned a kérdés: ez ugyanaz a hang, csak több basszussal? 70%-ban igen a válaszom, de a több helyett én más szavakat használnék. Fontos leszögezni, hogy nemcsak mélyhangokban tért el a nagyobb dobozon alapuló 25-ös modell. A kisebb közép- és mélysugárzók által bizonyos részleteket fürgébben kezelt, illetve sztereó színpadképe (bár ebben a Titania-nak is lehetett szerepe, mivel a Monitort eltérő erősítővel, a Fezz Audio EVO Silver Luna-val hallgattam) tagoltabb volt, egy jobban hallgató felé libbenő, közvetlenebb, megragadóbb karakterrel. A Pylon Diamond Monitor 18 MKII esetében, amit kaptam, egy kissé megfontolt, jobban fegyelmezett hang volt, míg a Pylon Audio Diamond 25 MKII bizonyos energiákat jobban hagyott elszabadulni és többet eresztett rám a testet érő frekvenciákból. Ezáltal a zenék több súllyal, drámával és lendülettel jelentek meg, ami egy érzelmesebb, sok esetben fűtöttebb hallgatói élményt eredményezett. Másfelől, kisebb terhelésen úgy tűnt, hogy a közép/magas frekvenciák enyhe visszafogottsággal jelentek meg. Ez a pici „homály” 30-40%-os hangerősségen és afölött számomra már jelentéktelenné vált. Valószínűleg tudatosan alkalmazták a Pylon mérnökei annak érdekében, hogy ne legyen feleslegesen túlartikulált, ezáltal fárasztó a hangfal karaktere hosszabb távon.
A Scan-Speak magassugárzó sima, barátságos éle és kitűnő atmoszféra ábrázolása változatlanul megmaradt, bár a meggyarapodott mélyhang energiák által kissé más tényezőkre fókuszált a hangsugárzó. A sztereó középpont körvonalazása és a magas frekvenciás mikro-dinamika hajszálnyit lágyult ahhoz képest, amit az állványos modellnél tapasztaltam, viszont a vízszintes és függőleges szórás jelentősen nőtt. Ezáltal a 25 MKII magabiztosabban töltötte be 25 négyzetméteres nappalimat, nagyobb tér jött létre a dobozok körül és a gazdagabb basszusok által lelkesebb, élénkebb volt a könnyűzenei művek (mint Apashe, Bonobo vagy Max Cooper) üteme, a morajló, búgó mélyhangok, illetve a keményebb dinamikai csúcspontok.
Hogy konkrétabb legyek, ez a hangfal azoknak való, akik nemcsak komolyzenét és jazzt hallgatnak, hanem időnként vadabb stílusokat, akár filmet és játékot, tehát vegyesen bármit látnának az étlapon, amihez kedvük támad. Határozottan tetszett a Pylon alapértelmezetten barátságos karakterisztikája, órákon át történő zenehallgatásnál sem hallottam kirívóan harsány, bántó részleteket, így a teszt zavartalanul, fejfájás nélkül tudott haladni. Egyetlen apróság volt, ami szubjektív ízlésem rostáján csak részlegesen férkőzött át, mégpedig a basszus felbontás.
Némely Trentemoller, Massive Attack vagy Unkle számokat sokszor hallottam korábban, ezeknél a legalsó basszus valahogy szokatlanul töménynek és sűrűnek bizonyult. Hozzá kell tenni, hogy miután az erősítő tápkábelét kicseréltem IsoTek helyett VIABLUE X-60 Silver tápkábelre, a basszusdinamika finomodott és a vaskosság fele kapásból eltűnt, pontosabb, könnyedebb mélyhangot eredményezett a módosított kábelezés. Ettől függetlenül a Pylon Audio Diamond 25 MKII álló hangfal, nem próbált állványos méretű dobozok feszességét utánozni, amit tudomásul kell venni – az alsó, 40-45 Hz körüli tónusokat alkalmanként tömören adta vissza, de cserébe bőségesen kompenzált. El is árulom, hogy mivel.
Orgonazenével egyszerűen zseniálisan bánt a hangfal. Olivier Latry – Midnight at Notre-Dame c. kitűnő albumát egy gyönyörű, meleg keretbe foglalta, a tág atmoszférát és a hangszer monumentális jellegét remekül eltalálta. A mélyebb sípokat enyhén kidomborítva, határozottsággal kezelte, ami eleinte szokatlan volt, de mire az első szám végére értem, megtanultam értékelni. Fentebb volt szó a terhelhetőségről. HEDEGAARD – Ratchets c. száma elég elvetemült darab, ami a szerény, karcsú arculat ellenére egyáltalán nem akadt a 25 MKII „torkán”. Húsos, bátor ütemeket kaptam, konstatálva, hogy ez a hangsugárzó egy kisebb házibuliba is elegendő lüktetést képes nyújtani, akár mélyláda nélkül is.
Természetesen az eredményt jelentősen befolyásolták a KT88 csőkészlettel rendelkező Fezz karakterisztikai jellemzői is. A magával ragadó, dinamikus hangban bizonyára fontos szerepet játszott, de megnyugtató volt hallani, hogy a hangfal meg is mutatta az erősítőben lévő értékeket. Temérdek lelkesség és lendület mutatkozott meg a dinamikusabb zenei stílusokban, viszont a finomabb zenéknél esetében (mint Cassandra Wilson –-Red Guitar c. számában a háttérben lévő harmonika) váratlan gyengédséggel úsztak be a háttérben bújkáló részletek. A sokak által ismert Pink Floyd – The Dark Side of the Moon úgy szólt, mintha Alan Parsons kifejezetten ehhez a hifi szetthez keverte volna. Rendkívül érzelmes, és kerek módon jelent meg az említett album. A hangfalak selymes teteje és szárazságot nélkülöző karaktere úgy tálalta a lemezen lévő dalokat, hogy azok teljesen elvitték a figyelmem.
Végszó
A Pylon Audio Diamond 25 MKII sokoldalú álló hangfal azoknak, akik egy felszabadult, energikus hangzású álló dobozt keresnek egy közepes szobába. További szempont lehet, hogy az ára a prémium szegmensen belül még nem a csillagos eget képviseli, illetve a helykímélő méret, aminek bőven jut hely egy komód vagy hifi bútor két oldalán. Előnyeiből több van, főleg a finom felbontás, széles szórás és bőkezű általános dinamika három pillére. A kompromisszumok jelképesek és viszonylagosak, amire érdemes ügyelni, hogy a legmélyebb basszusokat néha kissé feleslegesen húsosan kezelheti, bár egyesek éppen ezt keresik – ez azonban elektronika és kábelezés figyelmes választásával még jócskán alakítható. Amire figyelj: ne vetődj a doboznak oldalról (se), adj neki jó talpakat, húzd el legalább fél méterre a hátsó faltól és ha jó vasat teszel alá, folyton azt akarod majd, hogy szóljon otthon a zene. A jó hifi eszközök ilyenek, függőséget okoznak, de külön öröm, hogy ezért a hatásért nem kell nagyon messzire menni, lengyel barátaink rendre kitesznek magukért, jár az elismerés érte!
Előnyök:
- Hosszan hallgatható karakter bölcsen adagolt részletekkel és komoly teherbírással párosítva
- A Diamond Monitor 18 MKII képest testesebb és súlyosabb hangkarakter, ami a dinamikus könnyűzenei stílusokat bátrabb, elevenebb módon mutatja meg
- Jobban személyre, illetve szobára szabható a széles színválaszték által
- Megjelenése nem hivalkodó, sokféle közepes alapterületű helyiségbe könnyű beilleszteni
Megfontolandó szempontok:
- A benne lévő erő kimutatásához kis hajtás is kelleni fog, 30-40% fölött kezd igazán életre kelni
- Érdemes kipróbálni másfajta talpakkal is a hangminőség fokozásához
- Célszerű jobban (akár minimum fél méterre) elhúzni a faltól, hogy a legtisztább színpadot nyújtsa
A cikk vendégírónk, Komáromi Barnabás (Bari) munkája.
