

Lyngdorf TDAI-1120 erősítő teszt – A legokosabb erősítő kis tesója!
A Lyngdorf neve számtalanszor szerepelt már videókban és cikkekben is, ráadásul emlékeim szerint mindig pozitívan, hiszen olyan szintű gondoskodást kapunk a gyártótól, amit sajnos még mindig nem nevezhetünk megszokottnak az iparon belül. A legújabb kis Lyngdorf TDAI-1120 erősítő minden modern hálózatos funkcióval fel van szerelve, ugyanazon teljes körű átgondoltsággal, mint a flagship TDAI-3400. A lényegi pontokon azonos a hozzáállás, viszont az árcédula 800 000 Ft,- környékén áll meg, amiért cserébe nem kevés funkciót és rugalmasságot kapunk.
A Lyngdorf TDAI-1120 egy kompakt házba épített hálózatos sztereó erősítő, ami mind digitális és analóg forrásokra fel van készítve. MM phono előerősítő, vonalszintű analóg RCA ki- és bemenet, digitális koax, optikai és eARC HDMI fedi le jóformán az összes lehetőséget. Ez utóbbi CEC és Lyp-Sync funkciókat is kínál, tehát a TV-vel együtt kapcsol az erősítő, hangerőt szimultán szabályozza és az esetleges késést is korrigálni lehet filmek esetén. Az integrált streamer részleg Google Chromecast, Tidal, Spotify Connect, Roon Ready, UPnP, DLNA, AirPlay 2 és internetrádió funkciókat biztosít, plusz még egy Bluetooth kapcsolat is rendelkezésre áll.
Ez eddig nagyjából nem meglepő egy okos eszköztől ebben az árfekvésben, viszont ugyanazt a RoomPerfect szobaakusztikai korrekciós rendszert is magában hordozza, mint amit a többi Lyngdorf elektronika. A tartozék mikrofonnal és állvánnyal végigfuttatható a gyártó saját fejlesztésű kalibrációja, ami minimum 5 különböző pozícióban beméri a szobát, majd korrigálja a problémákat. Ezen tapasztalatokról érdemes elolvasni a korábbi TDAI-3400 tesztet, amivel teljesen megegyező volt az élményem most is. Jól hallható változást hoz, ami szög egyszerűséggel szólva kihozza minden párosításból a homogén és neutrális hangképet. Legyen az egy böszme Revel Concerta2 F36 vagy egy állványos kis sugárzó, kijavítja a szoba sajátosságából eredő puklikat és gödröket, ami nyilván mindenkinél másképpen fog megjelenni. Esetemben egyértelmű mély többlet (65-70 Hz körül) jelenik meg, pici közép és magas frekvenciás eséssel. Az F36-nál az élmény RoomPerfect nélkül is élvezetes, viszont a dús és öblös mélyekből van hova visszaszedni, és ezt a TDAI-1120 meg is tette. Definiáltabb, kontrolláltabb basszusok jelentek meg a felesleges búgó Hz-ek nélkül, ami több teret adott a hangkép többi részének. Hangszerek és énekhangok jól hallhatóan előrébb léptek, talán a tisztaság miatt érződik így, amire rásegít a magas szekció is, ugyanezen lepucoltságával. A Lyngdorf applikációban kapcsolható három állásban a RoomPerfect (bypass, focus, global), amivel könnyen tesztelhető a hasznossága. Bypass esetén kikapcsoljuk a korrigálást, a focus a hallgatási pozícióra lövi be a hangképet és a global a szoba egészére céloz be egy általános neutralitást. Már pár perc után egyértelmű, hogy ha egy Lyngdorf TDAI erősítőt veszel, akkor szinte kizárt, hogy nem fogod a RoomPerfect-tet használni, mert szignifikánsabban jobban szól minden hangfalon keresztül az összkép.
A bemért állapot után sem hagy magunkra az erősítő, hiszen 14 különböző „Voicing” EQ közül tudunk választani, amik mind finomhangolhatóak egyesével. Akár új, teljesen egyedi beállításokat is hozzáadhatunk, amit egy parametrikus EQ görbén keresztül állíthatunk. Az egyedi IP címét bepötyögve böngészőből elérhető ez és minden egyéb beállítása a terméknek, ami egy felüdülés sok más kötött felületű elektronikával szemben.
A Lyngdorf TDAI-1120 erősítő vezérlése applikáción keresztül történik, távvezérlő nem jár hozzá. A CEC HDMI és network standy üzemmód könnyít a hiányérzeten, hiszen Spotify Connect vagy Tidal (Chromecast) esetén az innen eredő utasítással egyidőben bekapcsol. A bekapcsolás manuálisan ugyanúgy applikációból megtehető, tehát kompromisszum azon túl nincs, hogy a telefont a közelben kell tartani. A kialakítás a TDAI szériával megegyező anyaghasználatban jelenik meg, matt fekete alapszín egy bal oldalt elhelyezett kijelzővel kiegészítve. Itt kör kiosztásban kaptak helyet a bemenetek, amit egyszerre világítani sose látni (legalábbis nekem ilyen nem volt), csak azt, ami éppen aktív. A csinos kis potméter illesztésénél a Naim Uniti családra hajazó világítás látható, ami szimultán követi az adott hangerő állását. Belül kifejezetten masszívra sikerült és még a csatlakozó terminált is külön alumínium elemekkel rögzítették a hátlaphoz, így bármilyen erősen ráncigálod is a kábeleket, várhatóan hamarabb szakad el az, mintsem betörjön az aljzat. Ez lehet furcsa információ, de sajnos jellegzetesség, hogy némely termékeknél már 1 hét „intenzív” tesztelés ás átkötögetés után megadja magát a sokat használt aljzat és egyszerűen csak eltörik belül. Sose felejtem el, hogy a francia BC Acoustique erősítője 2 nap alatt adta meg magát mindegyik RCA aljzatnál, ami nagyjából 3 ki-bekötést jelentett.
A tesztelés a Revel F36, Neat SX3 és SX1-en keresztül történt, teljes VIABLUE kábelezéssel Tidal-ról streamelve. A saját phono előerősítőjét egy Rega Planar 3 + Elys 2 lemezjátszóval használtam és minden mögé egy IsoTek EVO3 Polaris tápelosztó volt kötve. A Lyngdorf TDAI-1120 erősítő hangja kísértetiesen hasonlít a TDAI-3400-ra, tehát bátran merném azt mondani, hogy ha az szimpatikus, akkor jóformán a modularitást leszámítva nagyon hasonló élményt kapsz. Karakterre homogén, semleges és áttetsző, minimális lábnyommal vagy jelenléttel. Ez utóbbi viszont a RoomPerfect beüzemelését követően elhalványodik, tehát a szoba negatív hatásaival együtt saját magát is láthatatlanná teszi. Érdekes koncepció, mikor az elektronikába van „kódolva” az, hogy bárhova kerül, bármely párosításba, azonos minőségben hozza az említetteket és alkalmazkodik a helyzethez.
A mélyeknek határozott súlya és teste van, ami a Revel hangfalakon szép mennyiségbe is el tud menni, ha a kellő zenét adjuk neki és még alá is támasztjuk egy Voicing beállítással. Neutrális üzemmódban viszont egyenes stílusban prezentálja az egész tartományt. Nem emel ki sehol pár Hz-et, amivel hatásos vagy lenyűgöző akarna lenni, ezért inkább a mélyek formája és finomsága kerül fókuszba, mintsem a mennyiség. Mind Revel és Neat esetén puhább és selymesebb az irányzat, nem feszít és kontrollál semmit túl, ami párosítás szempontjából rugalmasságot jelent. RoomPerfect Focus és Bypass között viszont hatalmas a különbség, ezért is inkább arról beszélek, hogy a hallgatási pozícióban a Focus kalibráció mit kínál. Bypass-nál megjelenik minden akusztikai bibi, többek között a mélyek növekednek és az artikuláltságból is hatványozottan veszítünk, de ugye ez csak a kapcsolgatás után derül ki.
A hangkép egésze kifejezetten koherens, ami egyébként a többi Revel terméknél is erős jellegzetesség volt, elektronikától függetlenül. Picit elbillenhet valamely részleg egy irányba, de esetemben nem hangoskodik se a hangfal, se az erősítő. A közép és magas szekció szépen egybesimul, némán váltják egymást frekvenciák szempontjából. A puha semlegesség énekhangoknál, gitároknál és csellóknál érződik a legjobban. A hangok textúrája jól kivehető, de nem túl nyersen és karcolósan, inkább finoman simítva. Ugyanez távolságban is hasonló, mert nem lépnek a közeli hangok bele az arcunkba túlzóan, csak könnyedén a hangfalak pontjától hátrafelé épül fel a tér, de határozott mélységig. Ezen képesség hangfalanként nyilván változik, viszont amolyan szemérmetlenül feltűnő hangot szerintem csak kalibráció nélkül lehet kihozni belőle. Szóval ez nem egy közvetlen hang, nem szaturált és nagyon nem nevezhető élénknek, ahogy a TDAI-3400 sem.
Az említett homogén előadásmód előnye, hogy a zenehallgatás lényegéhez visszatérhetünk, ahol nem eszközöket hallgatsz a zene segítségével, hanem zenét az eszközökkel. A Lyngdorf TDAI-1120 és Revel Concerta2 F36 páros határozott erőt, természetes tisztaságot és átölelő atmoszférát biztosít, ami már a mélyektől kezdve szó szerint simogat. Ezen jelzők feltétele, hogy a magas frekvenciák ne legyenek túl csípősek, pattogósak vagy fényesek, ami a párosításra nem is volt igaz, azzal ellentétben, amit az előzetes TDAI-1120 beharangozóban említettem (más hangfal, kalibráció nélkül). Érdekes, hogy ugyanazon neutrális hozzáállás azért karakterében más és más módon jelenik meg hangfalak cserélgetésénél. A Revel fajsúlyos, de mégis könnyű és selymes volt, míg a Neat fényesebb és texturáltabb, főleg a magas szekciónál.
A gyári fotók alapján azt gondolhatnánk, hogy ezt kompakt hangfalakhoz érdemes párosítani, viszont itt erről szó sincs. Illetve nyilvánvalóan pont annyira jól működik a teljes Lyngdorf láncban a kis TDAI-1120, mint amit tapasztaltam az MH és FR sugárzókkal, de bőségesen lehet nagy állóban is gondolkodni. A Revel Concerta2 szerintem tökéletesség közeli harmóniát nyújtott vele, ami egy jó kiindulási pont lehet azok számára, akik szemeznek a Lyngdorf világgal. Kevés helyet foglal, teljes körű modern funkcionalitás, verhetetlen rugalmasság RoomPerfect-tel és abszolút hozza a Lyngdorf hangminőséget. Egy alternatíva jut eszembe ebben az árfekvésben, ha az akusztika korrekciós rendszer fontos, az pedig az Arcam SA30, amiről a videóban beszélek röviden.
A korábbi teljes Lyngdorf 2.2 szett tesztje: