Flow Two by Allegro Audio erősítő teszt
A Flow erősítőket már akkor hallottam, amikor még nem is tudtam róluk, hiszen a legelső AllegroAudio látogatásom során Béla ezen keresztül mutatott pár Chario hangfalat. Emlékszem, mikor később a Soltanus Acoustics elektrosztatikus csodáira is rákötötte a Flow Two-t, talán egy Rega Planar 6 lemezjátszóval és Ania szedővel. Ez utóbbiban nem vagyok biztos, de nem is ez a lényeg. Az élmény mai napig kísér, a zene olyan volt, mintha minden egyes hang a gondolatom lenne, nem pedig egy külső történés. Furcsa hasonlat, de ennél jobban nem tudom leírni, így 1 év távlatában sem. Ekkor még nem tudtam, hogy az érzés alapjáért a saját fejlesztésű erősítő felelt, amely széria kisebb Three verzióját már teszteltem, nagy megelégedéssel egyébként, majd most a sorban következő Flow Two by Allegro Audio modell is hozzám került egy pár hét nyüstölésre.
A Flow Two integrált sztereó erősítő a család második lépcsőfoka, aminek az ára 1 790 000 Ft,-. Ez már a nagyok ligája, ahol minden híres gyártó jelen van egy lehetőséggel, szóval nincs egyszerű dolga a magyar terméknek, de szerintem nem kell félteni. Az elektronika A-B osztályú, dual-mono végfokozattal, MOS-FET végtranzisztorokkal és mono kristályos belső kábelezéssel. A szoftver teljes mértékben egyedi fejlesztésű, ami egyébként változott is a kis modell óta, hiszen finomabb állásokban lehet szabályozni a hangerőt. Magán az erősítőn potméter és egyéb gombok a hangminőség érdekében nem találhatóak, csak a távvezérlőről irányítható minden funkció – hangerőszabályzás, bemenetválasztás, némítás kapcsolás. Hátul 4 pár vonalszintű analóg RCA aljzat látható, földelő aljzat, tápaljzat és 2 pár hangfal csatlakozó terminál, amiből opcionálisan egy komolyabb WBT verzió is kérhető. Az előlap tömör, mart diófa, most már jellegzetesnek nevezhető Flow formával. Ez igény esetén rendelhető más fából, színnel és fényezéssel is, de láttam már lakk feketét, ami ugyancsak nagyon jól működik esztétikailag. Ennek ellenére én még mindig matt dióval rendelném magamnak, de egy teljesen fehér opciót is megnéznék kíváncsiságból!
A Flow Three hangjára nagyon jól emlékszem, egészen erősen megmaradt a stílusa és térábrázolása, ami alapján feltételeztem valamit a nagyobbik változattól. Érdekesség, hogy karakterre ez jóval megfoghatatlanabb annál, de ez felsőbb kategóriába lépve egyáltalán nem meglepő. Kezdeném a térrel, ami a Flow termékeknél az egyik kulcsfontosságú erény, ez az a kvalitás, ami bármely hangfalon keresztül megjelenik és átrendezi a hallgató elképzelését arról, hogy mit is ki lehet hozni az adott zenékből.
A korábbi Step 35 tesztben említettem, hogy kifejezetten nyugodt teret rajzolt, ami egyébként erősen a Flow Two-ból származott. Az elmúlt hetek során a Chario Constellation Delphinus MKII-vel hallgattam a legtöbbet, de teszteltem Neat SX1, Audio Physic Step 35 és Fyne F500 sugárzókon is, csak a minél pontosabb behatárolás végett. Mindegyiken azonos módon szellős és tágas atmoszféra jelent meg, ami nem csak a lecsengések hosszúságából fakad, hanem a zenék központi elemeinek pozíciójából. Michael Kiwanuka – Place I Belong című számánál szépen előjön, ahogy minden egyes hangszer külön helyet kap a színpadon, és nagyon fontos, hogy nincs előretolva az arcunk elé. Még zsúfolt és izgatott anyagoknál is megmarad a rend, lágyan artikulált kontrollal, nulla feszültségérzettel. Egy első soros koncert élményként tudnám jellemezni a legjobban, ott is ehhez hasonló a távolságérzet és térérzékelés. A hangok forrásától végigkövethető a legapróbb visszhang és utózengés, legyen az egy természetes, hangszerből eredő zaj, vagy mesterségesen generált reverb effekt. Ezek tiszta érzékelése meghatározza a Flow teljes zenei élményét, hiszen mind a pozíciók és tágasságérzet erősen hozzátesz az említett hangulat létrehozásában.
Teljes hangkép és karakter szempontjából jóval simább, egységesebb és koherensebb. A kis tesó emlékeim szerint izgatottabb és egy fokkal közvetlenebb volt, ami a spektrum felétől felfele jelent meg. Az fantasztikus élmény volt, bármilyen szempontból is nézzük, de komoly forrással támogatva a Flow Two egyenesen rámutat, hogy mi minden lapul még a zenében. Nem is a részletekről van szó, nem fogok olyanokat leírni, hogy itt sokkal többet hallok az anyagból, mert nem ez a lényeg, de az arányok és egyensúly a zenében egyszerűen csak természetesebb. Tónusában sima és egyenletes, amire épül rá a kiválasztott hangfal egyéni képessége. Chario esetében a magas tartomány meglepően textúrált, artikulált és aprólékos, míg a Step 35 mögött megjelent a feszesség és kontroll. A Flow Two a váltogatások alatt tisztességesen és beleköthetetlenül állta a sarat, egyfajta “hozzuk ki a maximumot a hangfalból” program lett belőle, ami igen szórakoztató tevékenység. Bármit kötöttem rá, egy teljesen új élményt várt, de a benchmark kvalitása nyilvánvalóan egy ‘komolyabb’ kategóriájú sugárzót érdemelne. Tekintve, hogy a kis Flow Three-t a Revel Performa 228Be hangfalakkal teszteltem anno, ahol egyébként nulla hiányérzetem volt, sejthetjük, hogy ennek a Two-nak se fájna egy ilyen párosítás, sőt…
A mélyek érdemelnek még pár szót, emlékeim szerint erre a Flow Three-nél is kitértem, mert annál is arcon csapott a megdöbbenés egy-két zenénél, ahol volt mivel dolgoznia a szettnek. Szokásos elektronikus anyagaimnál már épültek a gondolatok, hogy ez sem lett vérszegény, de a cikk írása közben egészen véletlenül elém került egy régi kedvenc. Haxan Cloak – Mara sunyin elindult a háttérben, én közben a sweet spotban gyanútlanul ültem, mikor hozzám vágta a 100 kg-nak érződő mélyeket a szett. Az erősítő széles, testes és kifejezetten nagy basszusokat generál, lágy lecsengésekkel. Ez ad egyfajta kerekséget a hangkép aljának, amivel a sugárzók más és más módon bánnak. A Chario abszolút átveszi a testes érzetet, keverve egy olyan közepes gyorsasággal, ami meglepő módon még elektronikus zenéken is kiváló tud lenni. A Step 35-nél a feszesség mögé épült az erő, míg a Neat SX1 esetében megjelent egy határozott egy alsó, sub közeli alátámasztás. Öblösségből nincs hiány, sőt, olyan szintű tartalék van benne, amit egy nagybőgő vagy óriás taiko dob sem aknáz ki teljes mértékben. Itt jön képbe az az érdekesség, hogy a Flow erősítők hibátlanul használhatóak elektronikus és könnyűzenére is, amiről nem is biztos, hogy a fejlesztő tud, ismerve a zenei stílusát. Szóval ha ezt olvasod, akkor itt jelzem, hogy bátran ajánlhatod más zenei igényekhez is! 🙂
Forrás – Auralic Aries G1 futómű + Matrix X-Sabre Pro DAC + VIABLUE kábelezés
Nagy öröm ilyen igényes hazai termékeket látni, ami mind építési- és hangminőségében is az abszolút csúcskategóriát képviseli. Ahogy az ehhez hasonló integrált elektronikáknál, itt is muszáj elmondanom, hogy ez tipikusan az a fajta termék, ami egy felhasználót elkísérhet élete végéig, majd öröklés útján akár generációkon keresztül a családban maradhat. Igen, majd időközönként le kell szervizeltetni, ahogy egy komoly órát vagy klasszikus sportautót, de nincs benne olyan funkcionalitás, amely elévülhet. A Flow Two by Allegro Audio finom, de igen potens hangja könnyen párosítható egészen szélsőséges sugárzókkal, ahol csak azt kell eldöntened, hogy pontosan milyen karaktert is keresel. Az erősítő hangja nem hatalmasodik el a teljes lánc fölött, szó szerint teret ad érvényesülni a rá kötött eszközöknek, ami mind kísérletezés és zenehallgatás szempontjából egy hatalmas élmény.
Gyártó – FlowByAllegro.hu
Forgalmazó – AllegroAudio.hu
